Nagyvilág

A lengyel kormány eltanulta Orbán pávatáncát

Varsó tiszteletben tartotta az uniós bíróság kérését a legfelsőbb bíróságot érintő jogszabály felfüggesztéséről. Korai lenne azonban a lengyel jogállamiság helyreállítását ünnepelni.  

Az európai demokratikus jogok győzelmeként is értelmezhető az a fejlemény, hogy a lengyel szejm módosította a legfelsőbb bíróság tagjainak nyugdíjazásáról szóló, az Európai Unió által bírált korábbi jogszabályt. A módosítás azt követően ment át egyeztetés nélkül, mindössze három és fél óra alatt a lengyel alsóházon, hogy az Európai Unió bírósága helyt adott Brüsszel kérésének, és a jogszabály felfüggesztésére, az eredeti állapotok visszaállítására szólította fel Varsót. Ismét munkába állhatott tehát az a nagyjából két tucat legfelsőbb bíró, akit a jogszabály júliusi életbe lépése után mentettek fel a posztjáról.

Bár a Jog és Igazságosság (PiS) kormány egy darabig vegyes üzeneteket küldött azzal kapcsolatban, hogy tiszteletben fogja-e tartani az EU bíróság várható döntését, végül eleget tett a luxemburgi testület felszólításának. Feltehetően elsősorban nem amiatt, mert megterhelő lett volna kifizetnie a kiszabott pénzbírságot, hanem mert hosszú távon egyszerre hordozott volna gazdasági és politikai kockázatot. Egyrészt elriasztotta volna a külföldi befektetők egy részét egy olyan időszakban, amikor a következő másfél évben három (európai parlamenti-, parlamenti- és elnök-) választást tartanak majd zsinórban Lengyelországban, ahol a kormány további jóléti intézkedésekkel igyekszik szavazatokat szerezni.

Jaroslaw Kaczynski, a PiS  vezetője és Andrzej Duda államfő
(Fotó: Pawel Supernak / EPA / MTI)

Kaczynski pártja otthon lejti a pávatáncot

Még ennél is fontosabb, hogy egy ilyesfajta eszkaláció újabb fegyvert adott volna a „polexittől” hangos ellenzék kezébe. A párt puskaporos hordóként üzemel: hol a miniszterelnök-helyettes, hol Andrzej Duda államfő intéz kirohanást az EU ellen, „képzeletbeli közösségnek” titulálva azt, amiből Lengyelország csak kevéssé profitál. A Varsó unióból történő kivezetését vizionáló ellenzéki hangulat pedig még a PiS népszerűsége ellenére is visszaüthet egy olyan környezetben, ahol 80 százalékos az EU-tagság támogatottsága.

Akik Lengyelország erős európai jelenlétét ellenzik, azok valójában a függetlenségünket ellenzik

utalt a kockázatokra Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a lengyel függetlenség századik évfordulója alkalmával.

A két ciklust megélt uniós vezető tudatosan épít egy esetleges kilépéssel kapcsolatos szorongásokra, hangsúlyozva, hogy a kormány – David Cameronhoz hasonlóan – olyan folyamatokat kezdeményez, amelyek végül akarata ellenére kilépéshez vezethetnek. Kaczynski többször is igyekezett cáfolni az efféle feltételezéseket. A PiS-nek tehát egyszerre kell fenntartania a radikálisabb szavazóknak kedves euroszkeptikus-populista narratívát Lengyelország szuverenitásának megvédéséről, illetve lehűtenie a kilépéssel kapcsolatos félelmeket.

Ráadásul ne legyenek illúzióink azzal kapcsolatban, hogy a legfelsőbb bíróság visszarendezésével sikerült helyreállítani a jogállamiságot Lengyelországban, vagy hogy Kaczynski lemondott volna a rendszer további átalakításáról. Stanislaw Piotrowicz, a szejm Jogi Ügyek Bizottságának kormánypárti elnöke például egyenesen úgy fogalmazott: a mostani döntés mindössze „taktikai kijátszási manőver”, a kormány kitart a bíróságok „reformjának” eredeti terve mellett.  A PiS pedig nem csak a Legfelsőbb Bíróságot alakította át:

13 olyan törvényt fogadott el, amelyek a lengyel igazságszolgáltatás teljes spektrumát a végrehajtó hatalom alá rendelték az Alkotmánybíróságtól kezdve az ügyészségen át egészen a rendes bíróságokig.

Mindezt úgy, hogy a lengyel alkotmányt és annak hatályát egy sor közönséges rendelettel módosította, az Alkotmánybíróság soraiba pedig alkotmánysértő módon ültetett új bírákat. Legutóbb épp a taktikai meghátrálással egy időben érkezett a hír, hogy a PiS új kamarák létrehozásáról döntött. Ezek többek közt olyan kérdésekkel foglalkoznak majd, mint például a választási eredmények érvényessége, tagjait pedig a politikai irányítás alá vont Nemzeti Bírósági Tanács nevezi ki. Kaczynski pártja a 2015-ös választási győzelem óta erre építi a legitimitását, vagyis egy taktikai meghátrálás igazán nem nagy ár a hosszú távú cél elérése érdekében.

Donald Tusk
Fotó: Grzegorz Michalowski / PAP / EPA / MTI

Mit tehet az EU?

Mindenesetre a fejlemények több fontos tanulsággal szolgálnak az EU rendszerkorlátozó hatékonyságát illetően. Közel 3 éves huzavona után Brüsszel egyre kiterjedtebb jogi és politikai eszköztárral próbált fellépni a lengyel kormánnyal szemben: a hagyományos jogi procedúrákon (kötelezettségszegési eljárás) felül politikai síkra is terelődött az ügy. Azonban a jogállamisági mechanizmus, a hetes cikk szerinti eljárás keretrendszere eddig nem vezetett eredményre. Igaz, a tanácsi viták meglehetősen felfűtött hangulatban zajlanak. A legutóbbin a lengyel uniós nagykövet például azzal ment neki az osztrák külügyminiszternek, hogy az ő országa legalább „nem táncol Putyinnal”. A tagállamok többségét azonban kétségkívül jobban foglalkoztatja a brexit és Olaszország, mint hogy az unió történetében először kollektívan elítéljenek egy tagállamot.

Amennyiben mégis szavazásig jutna az ügy, Magyarország Szlovákiával, Csehországgal, Romániával, Bulgáriával és valamelyik balti állammal kiegészülve már blokkolni tudna egy Varsónak kedvezőtlen döntést. Ezért Varsó feltehetően abban bízik, hogy mielőbb sor kerül egy ilyen kimenetelű szavazásra.

A legfontosabb tanulság, hogy a bizottság eddig csak a politikailag független uniós bíróság közvetlenebb bevonásával volt képes hatni a PiS-kormányra. Brüsszel precedenst teremtett abból a szempontból is, hogy a Varsó uniós bíróság elé citálásakor először hivatkozott a bírói függetlenség megsértésének elvére. Nem árt emlékezni rá, hogy a Magyarország elleni eljárásban még a bírák korai nyugdíjazása és ezzel összefüggésben a nemi diszkrimináció volt a hivatkozási pont.

A legrosszabb, amit a bizottság jelenleg tehet, ha megszünteti a kötelezettségszegési eljárást Varsó ellen és valami elfogadható kompromisszumnak álcázva hagyja, hogy a lengyel kormány elsétáljon.

Brüsszelnek figyelembe kellene vennie továbbá, hogy a legfelsőbb bíróságon felül még vagy hat másik lengyel ügy is napirenden van a Tanácsban, és ennek megfelelően kellene mérlegelnie további kötelezettségszegési eljárások megindítását. Azokat is az eddigieknél hatékonyabb formában kellene lefolytatni, Magyarország ugyanis a legjobb példa arra, hogy az évekig húzódó, nem megfelelőképpen célzott eljárások milyen kényelmes környezetet biztosítanak az autoriter rendszer-átalakító törekvéseknek.

A szerző külpolitikai elemző, a Lengyel Tudományos Akadémia Filozófiai és Szociológiai Intézetének PhD-kutatója, a Varsói Egyetem vendégelőadója.

Kiemelt kép:Tomasz Gzell / EPA / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ami az iskolákban történik, sokkal inkább emberkísérlet, mint a szuperkupadöntő

Nincs egységes protokoll, a tesztelési gyakorlat kaotikus, a karanténkötelezettség megállapítása pedig következetlen – ilyen körülmények között zajlik az őszi tanév első hónapja számos magyar iskolában. A pedagógusok nem értik, velük miért nem törődik senki, a szakszervezet pedig sötét jövőt vizionál, ha nem lesz változás a szabályozásban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.