Donald Trumpnak a héten viszonylag egyszerű feladata lett volna: két külföldi találkozón kellett volna részt vennie úgy, hogy mindkettő sikeresen záruljon. Az első lett volna az egyszerűbb.
A G7, vagyis a világ legfejlettebb gazdaságaiból hetet tömörítő csoport a szomszédban, Kanadában tárgyalt. Mivel ezek alapvetően szövetséges országok, ezért csak a különösebben nagy balhét kellett volna elkerülni, és Trump sikeresen térhet haza.
A második már nehezebb. Kedden ugyanis Szingapúrban találkozik Donald Trump és Kim Dzsongun észak-koreai diktátor, hogy a békeszerződésről tárgyaljanak. Ez nehéz meccs lesz, mert Észak-Korea nem akarja feladni az atomfegyvereit, az Egyesült Államok pedig pont ezt várná tőle el.
A hírek egyelőre arról szólnak, hogy Kim engedélyezné, hogy egy amerikai hamburgerfranchise üzletet nyisson Phenjanban, ami azért távol van a teljes nukleáris leszereléstől. De ezt hiba lenne várni, Észak-Korea, vagy legalábbis a rezsim túlélését az atomfegyverek jelentik, ezért itt nehéz lesz sikert elérnie az amerikai elnöknek.
De vissza az első tárgyalásra: Trumpnak könnyű dolga lehetett volna, ha nem nehezíti meg saját magának. Mint már említettük, a résztvevő országok mind Amerika szövetségesei és barátai voltak. Akiket még a találkozó előtt Donald Trump kollektíven felidegesített.
Trump viszonylag értelmetlen, de politikailag sikeres alumínium- és acélvámja minden résztvevőt érintett. De Franciaország azt is szerette volna elérni például, hogy az Egyesült Államok vállaljon felelősséget a párizsi klímaegyezményért és az iráni nukleáris megegyezésért, miután mindkettőből kilépett korábban.
Majdnem jól indult
Trump egymásnak ellentmondó üzeneteket mondott a tárgyalás előtt. A G7-csúcs végső célja ugyanis pont az lett volna, hogy a csoport tagjai között végleg eltöröljék a vámokat. Erre az amerikai elnök is azt mondta, hogy kívánatos, nem sokkal később viszont már azt, hogy hajlandóak megszakítani a kereskedelmi kapcsolatokat azokkal az országokkal, akik igazságtalan vámokat vetnek ki rájuk.
Trump szerint ugyanis az acélvámra azért volt szükség, mert Kanadában 270 százalékos védővám van a helyi tejtermékekkel versenyző importtermékekre. Ezt a kanadaiak nagy része sem szereti egyébként, bár a logikája nagyon nem más, mint Trump acélvámjának. Ezekkel akarják ugyanis a helyi gazdaságot állami segítséggel megtolni, miközben megnehezítik, hogy külföldről olyan áru jöhessen be, amelyik versenyképes a hazai termékekkel.
Az amerikai gazdaságban erre van egy nagyon híres példa. Amikor a második világháború után az amerikaiaknál egyre népszerűbbek lettek a Volkswagen autói, az amerikai kormány adót vetett ki az import kisbuszokra és pickupokra. Erre válaszként a német kormány megvámolta az amerikai csirkeimportot, mivel a németek rengeteg amerikai csirkét ettek. A csirkeadó még mindig létezik, az amerikai csirkét nehezebb Németországba bevinni, cserébe viszont az amerikai piacon egyedülálló módon csak amerikaiak uralják a pickupok szegmensét, hiszen a külföldi versenyzőket kiszorították.
Most is hasonló vámháborúkat várhatunk hosszú távon. Pedig úgy nézett ki, rövid távon békésen rendeződik a tárgyalás. Sikerült ugyanis elérni, hogy minden résztvevő aláírja a csúcsot lezáró kommünikét. Trump pedig felszállt a repülőre, és valami elszakadt.
Trump elborult
Először a Twitteren kezdte el szidni a házigazda Justin Trudeau-t, akivel egyébként sincs jó viszonya, de a kölcsönös rossz kapcsolat mindkettejüket erősíti a saját választóik között. Trump azt írta, hogy Trudeau ott meghunyászkodó és alázatos volt, majd hátba szúrta őt, amikor az újságíróknak arról beszélt, hogy az amerikai vámok sértőek voltak, és nem hagyják, hogy az amerikaiak félresöpörjék őket.
Sőt, ez az egész csúcs gyakorlatilag arról szólt, hogy senki nem akarja hagyni, hogy félresöpörjék. Vagy legalábbis azt szeretné, hogy ne ez látsszon kívülről. Angela Merkel az esemény utáni interjúkban arról beszélt, hogy az Egyesült Államok nem söpörheti félre a német és európai érdekeket, össze kell fogni, hogy a közös uniós érdekérvényesítés működjön.
Donald Trumpot sokan vádolták azzal, hogy túl gyengekezű volt, amikor hagyta, hogy a kínai ZTE telekomcég amerikai munkahelyeket vegyen el, csak azért, mert a kínai elnök erre kérte. Most bizonyítani akart azzal, hogy nem hagyja, hogy a nyugati országok nyerjenek a tárgyalások alatt.
Fontos dolgok
Trumpot ugyanis látványosan két dolog érdekli igazán. Az egyik a pénz. A külpolitikát a pénzügyi megegyezéseken keresztül méri, így képes bármilyen előremutató egyezményt felrúgni, ha úgy érzi, hogy Amerikát emiatt pénzügyi hátrány éri.
A másik pedig a kép, amit az emberek kívülről látnak. Miután Trump felszállt a gépére, kijött ez a fotó a német kancellár fotósától. A reneszánsz festményre hasonlító képen úgy néz ki, mintha Trumpot befenyítené a szabad világ összes vezetője, élükön Angela Merkellel. Az elnök környezetéből később azt mondták az Atlanticnak, hogy ezen a képen borulhatott ki annyira, hogy utólag visszavonja az aláírását a G7 közös megegyezéséről.
A harmadik érdekes dolog viszont az, hogy Trump mennyivel keményebb a demokratikus országok vezetőivel, mint a diktátorokkal. Miközben utóbbiakkal többnyire szívélyes és kellemes találkozásokat folytat, az előbbiekkel szinte mindig keménykedik. Érdemes lesz megnézni a kontrasztot Kanada és Szingapúr között.
