Azért érkezett Magyarországra, mert ön sem bírta már tovább a durva svédországi közállapotokat?
Nem, nagyon boldog és büszke svéd vagyok. Svédországnak is megvannak a maga problémái, mint minden országnak. De Svédországban élni valójában nagyon jó. Persze nem egy utópia, ha az lenne, nem lennék politikus. Viszont az ország problémai eltörpülnek a fejlődésünk mellett, ami miatt képesek vagyunk jelentős nemzetközi felelősséget vállalni.
Azért nevetett a kérdésen, mert Svédországban is hír lett, hogy korábban ott élő magyarok azt állították, azért költöztek haza, mert nem bírták tovább a szörnyű közbiztonságot?
Igen, foglalkozott ezzel a svéd média. Joguk van a véleményükhöz azoknak, akik nyilatkoztak a magyar tévének. A svéd médiában pedig szabadon és nyíltan beszéltek ezekről a véleményekről. Számomra az a fontos, hogy megmutassam, az övékétől meglehetősen eltérő vélemények is léteznek.
Fordított eset lehetséges lenne? Mármint hogy Magyarországról hazaköltöző svédek a svéd állami tévében beszéljenek így Magyarországról?
Nem vagyok benne biztos, hogy a svéd állami tévé, ahol független döntéseket hoznak, relevánsnak találná az ilyen nyilatkozatok közlését. De ha akarnák, minden további nélkül megtehetnék.
Vélemények helyett beszéljünk tényekről. Például rosszabbak a svéd bűnözési statisztikák, mióta több bevándorló és menekült érkezik az országba?
Nincs ilyen összefüggés. A halállal végződő erőszakos bűncselekmények statisztikái szerint Svédország biztonságosabb a legtöbb európai országnál.
Az egyenlőtlenségek viszont nőnek, amivel kormányzati szinten kell megküzdenünk, hogy azok a fiatalok is, akik nehéz körülmények között nőnek fel, olyan jövőt építhessenek, amelyre aztán büszkék lehetnek. Hosszú távon ez a legjobb módszere a bűncselekmények visszaszorításának. Persze a rendőrségünkre is költünk rendesen, hogy biztonságos ország legyünk.
A szélsőjobb meglovagolja a bevándorlást?
Nálunk is erősödik a szélsőjobboldal. Svédország az egyik olyan európai ország volt, amelynek nem volt a parlamentjében szélsőjobboldali párt, de már van, és erősödnek. Nagyon hasonló a tendencia, mint sok más európai országban.
Mivel kampányol, milyen témákat futtat a széljobb?
Ebben is nagyon hasonló a svéd szélsőjobb más hasonló európai pártokhoz. Amellett érvelnek, hogy nem kell felelősséget vállalnunk a háborúk és elnyomás elől menekülő emberekért. Ezen kívül tipikus jobboldali ügyeket tűznek a zászlajukra. Erre mi kormányoldalról mindig azt mondjuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy Svédország biztonságos legyen, és biztosan mondhatom, hogy az is. Szerintem előnyös az országnak, hogy nyitottak maradunk.
Menekültek és gazdasági bevándorlók között tesz különbséget a svéd szélsőjobboldal?
Amikor valaki Svédországba érkezik, és menekültstátuszért folyamodik a határnál, és meg tudja indokolni, miért jogosult arra, akkor egészen biztosan meg is kapja. Aki viszont nem, az biztosan nem.
Milyenek a svéd demográfiai adatok? Nem lenne szüksége az országnak a menekülteken kívül is bevándorlókra?
Svédország az egyik ritka kivétel Európában, ahol nő a népesség.
Migráció nélkül is?
Részben a migráció miatt, viszont a migráció nem egy új dolog nekünk, a hatvanas évek óta sokan jönnek Svédországba. De egyébként is nőne a népesség, mert a svéd családok bíznak a jövőben, és sok gyerek születik. Amióta miniszter vagyok, 129 ezerrel nőtt a közoktatásban tanuló 7-15 éves gyerekek száma. Egyszóval növekvő ország vagyunk.
Mik a svéd közoktatás fő céljai?
Egyenlőség és tudás – tudjuk, hogy ez a két dolog szorosan összefügg. Ha azt akarjuk, hogy a gyerekek többet tanuljanak, és több tudásuk legyen, akkor olyan oktatási rendszert kell létrehoznunk, ami az egyenlőségre fókuszál. Ha szegregáltak az iskolák, a tanároknak nincsenek megfelelő munkakörülményeik, akkor abból kudarc lesz.
Milyen konkrét programokkal, közpolitikákkal dolgoznak ezen?
Nagyon fontos, hogy elérjük, hogy az emberek akarjanak tanárok lenni, népszerű legyen ez a szakma, és autonóm módon dolgozhassanak, akik ezt választják. Hogy azt lássa egy tanár, hogy minden adott hozzá, hogy úgy tanítsa a rábízott gyerekeket, ahogyan jónak látja. Ebben legyen a segítségére pszichológus, speciális tanítási igényű gyerekekhez értő szakember, a papírmunkát végző adminisztrátorok, hogy a tanár tényleg a tanításra tudjon koncentrálni. A másik nagyon fontos dolog, hogy az iskolákban együtt tanuljanak a bérelt lakásokban és a villákban élő gyerekek.
És gondolom az is alapvető, hogy a bevándorló gyerekek is keveredjenek a nem bevándorló gyerekekkel. Mennyire sikeres az integráció?
Azt látjuk, hogy egyre könnyebben, és egyre gyorsabban megy. Egy menekült egyre gyorsabban képes megtalálni a helyét a svéd munkaerőpiacon. Akik 2010 előtt érkeztek, még nagyon nehezen helyezkedtek el, a menekültek felének nyolc évbe telt, amíg talált munkát. Akik később érkeztek, azoknál ez az adat már csak négy év. A Svédországban élő, de máshol született nők munkaerőpiaci statisztikái ugyanolyanok, mint az uniós átlag. Ami azért is érdekes, mert sok nő olyan országból érkezett, ahol a nők tradicionálisan nem dolgoznak, de Svédországban mégis dolgozni kezdenek.
Mi az oka annak, hogy már gyorsabban találnak munkát a menekültek?
Részben kormányzati programok, részben a növekvő svéd gazdaság. Például ha valaki Szíriából menekül Svédországba, és ott tanárként dolgozott, akkor ma gyorsabban el tud kezdeni dolgozni, mert megváltoztattuk a szabályozást, már nem kell emiatt svéd egyetemre járnia, csak bizonyos kurzusokat kell menet közben elvégeznie. Ha nem változtattuk volna meg, akkor azzal lemondtunk volna évekre rengeteg magasan képzett emberről.
Ezek a lépések nyilvánvalóan segítik, hogy valaki hosszú távon is Svédországban telepedjen le. Mit gondol, működőképes egy multikulturális társadalom? A magyar kormány azt állítja, hogy nem.
Működik, ha a különböző kultúrájú emberek találkoznak, közösen vesznek részt dolgokban. Akkor nem működik, ha szegregáltan élnek. De az nem is multikulturális társadalom, ahol szegregáltan élnek.
Svédországban vannak ilyen párhuzamosan épülő társadalmak? No-go zónák?
Nincsenek, hazugság ilyet állítani.
Orbán Viktor szerint viszont ez valós veszély. És ha az európaiak nem térnek észhez, nem ragaszkodnak a homogén nemzetállamokhoz, akkor az az Európa, amit ismerünk, el fog tűnni. Sőt, Nyugat-Európában már el is tűnt sok helyen magyar kormánytagok szerint.
Nem értek egyet ezzel. Európa és az egész emberiség történelmében jöttek már elő sokan ilyen gondolatmenettel, és soha nem volt egyik sem igaz. Az emberiség pontosan azért fejlődik, mert különböző kultúrák találkoznak.
Európai uniós szinten ez nagy vitának tűnik. Szétrobbanthatja az EU-t a bevándorlás miatti feszültség?
Remélem, hogy nem. Zöldpárti politikusként azért is tartom fontosnak, hogy más zöldpártok politikusaival találkozzak szerte Európában, akikkel közös értékrendet vallunk. Ha ilyen kapcsolatok hálózzák be Európát, és egymást tisztelve tudunk együttműködni, akkor az EU jól fog tudni fejlődni. De
Ezzel nem azt mondom, hogy cenzúrázni kellene véleményeket, hanem azt, hogy ha valamiről beszélünk, azt nem szabad egyoldalúan tenni.
Zöldpárti politikusként mit gondol a vadászatról?
Ha szabályokat betartva, tisztelettel vadászik valaki, az nincs a svéd zöldpárt ellenére.
Sejti, miért kérdem ezt?
Volt szó a svéd médiában egy magyar politikus svéd útjairól. De az nem vadászat. A rénszarvas olyan nálunk, mint itt a szarvasmarha. Svédországban nincsenek vadon élő rénszarvasok.
Ez a politikus a miniszterelnök-helyettes volt, Semjén Zsolt. Mi vár arra Svédországban, aki kilő egy háziállatot?
Nem tudom, erről egy jogászt kellene megkérdezni. Vagy a rendőrséget, ha nyomoznak.
Visszatérve az oktatáshoz: Magyarországon a tanári autonómia növelése helyett államosították, és centralizálták a közoktatást 2010 után. Mit gondol, működhet jól egy ilyen rendszer?
Nem vagyok abban a helyzetben, hogy értékeljem a magyar oktatási rendszert. Svédországban arra jutottunk, hogy vannak olyan dogok az oktatásban, amit csak állami szinten lehet megoldani. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a különböző fejlettségű régiókban, városokban és vidéken is ugyanazt a minőséget kapja mindenki az iskolákban. De a tanároknak is kell, hogy legyen autonómiájuk, rengeteg dologban csak ők képesek felelősen dönteni. Nekik kell megtervezniük az óráikat, eldönteniük hogy mi történik a tanteremben. Következetesen azt képviselem, hogy a politikának nem szabad bemennie az osztálytermekbe.
Svédország megengedheti magának, hogy jó fizetéseket adjon a tanároknak, és az őket segítőknek. Magyarországon viszont nem túl vonzó a tanári pálya, nagyrészt azért, mert nem versenyképesek a fizetések. Egy szegényebb ország megengedhet magának hasonló oktatási rendszert?
Az oktatási rendszer részben egyértelműen pénzkérdés. Pár éve írtam egy könyvet arról, hogy a kilencvenes években, amikor gazdasági válság volt Svédországban, és komoly pénzeket vontak ki az oktatási rendszerből, akkor érezhető volt ennek a hatása: sok gyerek került ki sokkal alacsonyabb tudásszinttel a rendszerből, mint előtte. Szóval van ilyen összefüggés, hogy ha többet költünk oktatásra, akkor az jobb lesz, de messze nem csak ez számít. Úgy kell elkölteni a pénzt, hogy a tanárok azt érezzék, hogy jól tudnak dolgozni a rendszerben. Hogy azt érezzék, hogyha egy gyereknek nehézségei vannak, akkor ténylegesen tudnak rajta segíteni.
Az államosítás mellett a magyar kormány egy másik sokat kritizált lépése az volt, hogy 18-ról 16 évre szállította le a tankötelezettségi korhatárt. Azzal indokolták, hogy kár az iskolákban tartani azokat a fiatalokat, akiknek nehézségeik vannak a tanulással, menjenek inkább dolgozni.
Svédországban 6 és 16 éves kor között kötelező iskolába járni, de a 16 évesek 98 százaléka tanul tovább is. A svéd munkaerőpiacon alapvető elvárás, hogy valaki befejezze a középiskolát. Azt látjuk, hogy aki 16 évesen elmegy inkább dolgozni, az többnyire olyan állást kap, amire nem lehet alapozni egy teljes életet: ezek az emberek nem igazán tudnak tervezni, nem tudják irányítani az életüket.
Egy érettségi, vagy egy szakma megszerzése elég ahhoz, hogy valaki tényleg kézbe vegye az életét vagy manapság ehhez már inkább diploma kell?
Egyáltalán nem szükséges, hogy mindenki egyetemre járjon, de az nagyon jó egy ország gazdaságának, ha sokan tanulnak a felsőoktatásban. Az pedig az innovációt, a kreativitást segíti, ha nem csak a felsőbb osztályokba tartozók engedhetik meg maguknak, hogy egyetemre járjanak.
Parragh László, aki az iparkamarát vezeti Magyarországon, a miniszterelnök egyik fő tanácsadója oktatási kérdésekben. Ő azt állítja, a kormány intézkedései is ebbe az irányba hatnak, és most már a gyakorlatban is ilyen tendenciák érvényesülnek, hogy járjanak kevesebben egyetemre, és menjenek többen szakiskolákba, szakközépiskolákba.
Nem vagyok hajlandó elfogadni azt az állítást, hogy konfliktus van a jó egyetemi képzés és a jó szakképzés között. Svédországban arra koncentrálunk, hogy minden oktatási forma, szint erős legyen, de ami fontosabb, hogy legyen átjárás ezek között. Hogy ha valaki egyszer elindult az egyik irányba, az később tudjon váltani, ha akar. Például ha valaki szakiskolában tanult, majd építkezéseken dolgozik, az lehessen később mérnök, ha szeretne. Ezt a svéd állam támogatja, rengeteg olyan programunk van, ami az átképzést segíti. De ehhez az kell, hogy a szakképzésben is lerakjuk az alapokat, és aki oda jár, az is olyan jó képzést kapjon, mint aki gimnáziumba.
Kiemelt kép: Karancsi Rudolf / 24.hu
