Észak-Korea kedden minden eddiginél erősebb interkontintentális ballisztikus rakétát tesztelt, amellyel az Amerikai Egyesült Államok bármely pontját el tudják érni. Az állami televízióban ünnepélyesen jelentették be, hogy ezzel nukleáris hatalommá váltak.
Az újabb rakétakísérletet követően többek közt Japán, Dél-Korea és az USA is súlyosabb szankciókat követelt az Egyesült Nemzetek Szövetségétől (ENSZ), de lassan be kell látniuk, hogy ez nem megoldás a tarthatatlanul eszkalálódó feszültség enyhítésére.
Mik a szankciók?
Az ENSZ az első észak-koreai nukleáris teszt óta nyolc ilyen csomagot fogadott el. Leállították a rezsim szén-, vas-, hal- és textilexportját, betiltották számukra a fegyverekkel és katonai felszerelésekkel való kereskedelmet, nem importálhatnak földgázt és luxuscikkeket, és felső határt szabtak a kőolaj importnak és az munkaerő exportnak is.
Az Európai Unió szintén több ízben szankcionálta már Észak-Koreát. A pénzügyi korlátozások mellett megtiltották a phenjani atomprogramban résztvevő személyek Európába történő beutazását, megtagadták az észak-koreaiak számára az uniós szakképzésekben való részvételt és szintén felhagytak a luxuscikkek exportjával a fajtatiszta lovaktól egészen a sífelszerelésekig.
Az Amerikai Egyesült Államok egy lépéssel tovább ment, és személyekre valamint cégekre szabottan hozta meg gazdasági intézkedéseit. Emellett büntetik mindazon vállalatokat, akik támogatják a phenjani nukleáris programot, ide tartoznak kínai bankok és orosz cégek is.
Dél-Korea barátságosabban közelített Phenjan felé, és megkísérelte kiterjeszteni a kétoldalú kereskedelmet, hátha sikerül megbékíteni Kim Dzsongunt. Ezzel viszont csak felhígították a mások által kiszabott szankciókat. Pláne úgy, hogy 2015-ig évi hétmilliárd dollárt bocsátottak Észak-Korea rendelkezésére élelmiszerre és orvoslásra.
Ennél messzebbre humanitárius okokból nem tudnak elmenni az országok. Az ENSZ nincs felruházva vele, hogy halálra éheztessen egy egész országot azzal, hogy minden gazdasági kapcsolatot megszakítsanak velük.
Miért nem hatásosak?
Észak-Korea sosem volt a világ nagyhatalmainak a kedvence, emiatt évtizedek óta megszorításokkal kell küzdenie. Mivel ismerik a helyzetet, sikerült is ügyesen alkalmazkodni hozzá, a rezsimnek pedig találnia kellett kiskapukat a hiánycikkek pótlására.
Észak-Koreának titkos gazdasági kapcsolatai vannak olyan államokkal, akik magasról ejtenek a szankciókkal és a saját érdekeiket előtérbe helyezve megpróbálnak üzletelni a diktatúrával.
A Kim-dinasztia ügynökhálózatot épített ki Ázsiában, ők szereznek be számukra mindent, amire szükségük van, így az árut később úgy csempészhetik be Észak-Koreába, hogy fel sem tűnik a megfigyelőközpontoknak.
Kína idén hagyott fel az üzemanyag exportálásával Észak-Koreába. Erre ők úgy reagáltak, hogy majd lesz máshonnan. Kim Dzsongun gyorsan átgondolta a helyzetet és orosz csempészekkel kezdett el üzletelni, erről a Washington Post írt. A lap szerint tavasszal virágzásnak indult az oroszok és az észak-koreaiak közötti kereskedelem, a diktátor ugyanis így tényleg mindenhez hozzájuthat, amiből hiányt szenved.
Szintén a szankciók ellen szól, hogy az észak-koreaiak hozzászoktak a nehézségekhez. Ilyen körülmények között élnek, mióta létezik az ország.
Észak-Korea a hidegháborúban sikeresen megvédte magát még saját szövetségeseitől, Kínától és a Szovjetuniótól is. Az 1990-es években a rezsim túlélt egy gazdasági összeomlást, amikor több mint félmillió észak-koreai halt éhen.
Hiába szökött egekbe a benzin és a gázolaj ára az országban idén, miután Kína alkalmazta a szankciókban rögzítetteket, senkit nem érdekelt. Az észak-koreai nép a jég hátán is megél, és szakértők szerint kis túlzással azt is meg tudnák oldani, ha szénből, fából vagy növényekből kellene olajat előállítaniuk végszükség esetén.
Amellett sem lehet szó nélkül elmenni, hogy Észak-Koreának egyetlen célja van: hogy képes legyen lebombázni New Yorkot és Washingtont. Hiába alkalmaznak rajtuk szankciókat, Kim Dzsongun és a körülötte lévő elit sosem fog szenvedni, az intézkedések pedig nemhogy nem ijesztik meg, inkább felbőszítik a nagy vezért.
A legszomorúbb az egész történetben, hogy a szankciók leginkább a szegény réteget sújtják.
Helyszíni riportok szerint a phenjani felső tízezer Zara és H&M cuccokban járkál a városban, boldogan cappucinóznak a központban, a nők pedig kifestik a szemöldöküket, hogy utánozzák a nyugatot.
Mindeközben az ásványi anyagok kereskedelmét érintő szankciók miatt a mérnökök, bányászok és kamionsofőrök a saját bőrükön érzik majd, hogy mibe kerül az országnak a nukleáris program. Elvesztik a munkájukat, nem lesz jövedelmük.
A legjobb az lenne, ha tárgyalóasztalnál sikerülne közös nevezőre jutni velük, csakúgy, mint történt ez annak idején Iránnal, de Kim Dzsongun hozzáállását elnézve ennek a realitása közelít a nullához. Ami viszont biztos, hogy a szankciócsomagok rövid és hosszú távon sem jelenthetnek megoldást.
Kiemelt kép: MTI/AP/Dzson Csol Dzsin
