Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök csütörtök délelőtt tíz óráig hagyott időt Katalóniának, hogy vonja vissza a múlt héten aláírt, majd két hónapra felfüggesztett függetlenségi nyilatkozatot.
Carles Puigdemont katalán elnök nem tisztázta konkrét álláspontjukat, ugyanakkor néhány perccel a határidő lejárta előtt levelet írt Rajoynak. Kijelentette, hogy amennyiben Madrid továbbra sem hajlandó tárgyalásokat folytatni, a katalán parlament ki fogja kiáltani a függetlenséget.
Azzal vádolta a spanyol kormányt, hogy elzárkózik a párbeszédtől, akadályozza az előrelépést, próbálja elnyomni a katalánokat, és mintha nem is értené a problémát.
Katalónia szerint a spanyol kormány ezzel megszállná a régió autonóm kormányát, miközben a másik oldalon egy nem kívánt, de szükséges intézkedésről beszélnek, mert Puigdemont népszavazása durván sértette a spanyol alkotmányt.
Mint ismert, az október 1-jei népszavazáson több mint kétmillió katalán jelent meg, és kilencven százalékuk az elszakadás mellett voksolt. A spanyol Legfelsőbb Bíróság illegálisnak mondta ki a referendumot, amit rendőri erővel próbáltak megakadályozni. Az egyenruhások fellépése erőszakba torkollt és több százan megsebesültek.
Stratégiai játszma
Hosszú hetek óta húzódik már a viszály a két fél között, és kialakult egy olyan diplomáciai patthelyzet, amelyből egyikük sem mer vagy akar kilépni.
A probléma gyökere az, hogy Katalónia nemes egyszerűsséggel besokallt. A régió a 2008-as világválság óta oroszlánrészt vállal az ország gazdaságának fellendítésében, de semmit nem látnak viszont belőle. Csak 2011-ben 8.5 millió euróval többet fizettek be az államkasszába, mint amennyit kaptak onnan.
Fotó: MTI/EPA/Toni Albir
Járható út lenne, ha a spanyol kormány eleget tenne a katalánok kérésének és párbeszédet folytatnának a jövőről. Madridnak ez a forgatókönyv azért nincs ínyére, mert tudják, hogy egyrészt ők viszik a puskát, másrészt a tárgyalóasztalnál alulmaradnának.
Katalónia kikiálthatja a függetlenségét, de csak jelképesen, mert valójában nincs hozzá joga. Madrid a referendum eredményéhez hasonlóan nem ismerné el és alkotmányellenesnek minősítené a döntést, ráadásul szinte automatikusan a 155-ös cikkely aktiválását eredményezné.
Mi az a 155-ös cikkely?
A 155-ös cikkely 1978-ban, Francisco Franco diktatúrájának megbukása és a demokrácia visszaállítása után került be az alkotmányba, de elmúlt négy évtizedben egyetlen alkalommal sem vetették be. A törvény kimondja,
a spanyol kormány közbeavatkozhat és átveheti az irányítást bármely autonóm régió felett, amely nem teljesíti az alkotmányban rögzítetteket, a más törvények által ráruházott kötelezettségeket, vagy olyan módon jár el, amely komolyan sérti Spanyolország általános érdekeit.
Az intézkedést nem véletlenül nevezik politikai berkekben „nukleáris opciónak”. Az egész katalán rendszer megbénulna. A 155-ös cikkely aktiválása azt jelentené, hogy a katalán kormánynak csorbítanák a hatalmát és első lépésként például visszahívnák Katalónia tengeren túli delegációit és félhivatalos nagykövetségeit.
Félő viszont, hogy a spanyol kormány intézkedésével újra utcai zavargások törhetnek majd ki Katalóniában. A konfliktusban kulcsszerepet játszhat a katalán rendőrség is, amely ha a kormánya mellé áll, polgárháborút is szíthat. Ezzel együtt láttuk, hogy eddig a függetlenségpárti demonstrációk mindegyike békésen zajlott, és lehet, hogy az emberek inkább a kormányépületek köré szőtt élőlánccal tüntetnének a 155-ös cikkely ellen, mintsem puskaropogással.
A katalán kormány egyébként azt hangoztatha, hogy a spanyol kormány már hatályba helyezte a 155-ös cikkelyt, amikor belenyúlt a régió pénzügyeibe és több ezer készenlétis rendőrt küldött Katalóniába. Puigdemont szerint Rajoy kormánya de facto felfüggesztette az autonómiát és rendkívüli állapotot hirdetett, amikor a spanyol hatóságok ellepték a katalán kormányépületeket és magukkal vittek 14 tisztviselőt a referendumot megállítását célzó sikertelen akcióterv során.
Kiemelt kép: MTI/EPA/Alberto Estevez
