Van ez a Poszeidón, a közös EU-s határvédelmi rendszer, amiből Magyarország egyedüliként kimaradt, meg ott van mellette a Triton, a Földközi-tenger középső részét célozza, az Afrikából az olasz partvidékre, Máltára érkező menekülthullámot próbálja csökkenteni. A görögök az előbbitől, míg a spanyolok az utóbbitól várják a megoldást. (A magyarok csak a pénzt várják az EU-tól, a kormány azt mondja, már így is erőn felül teljesítenek.)
Elég legyen a politikai haszonszerzésből
Mielőtt rátérnénk Ángel történetére, itt egy rövid összefoglaló arró, hogy a menekültproblémával ugyanúgy megküzdő többi uniós ország milyen utat választott a kerítés helyett. Cseh tudósoknak például elegük van a hisztériából, arra szólították fel a politikusokat, hogy tartózkodjanak a politikai haszonszerzéstől és felelősen álljanak a helyzethez. A belgák ráerősítenek a határvédelemre, míg a horvátok azon aggódnak, hogy a magyar kerítés feléjük tereli a migránsokat.
A németeknél azon gondolkodnak, hogy készpénz helyett utalványokat adnának a nyugat-balkáni menedékkérőknek, a görögöknek pedig a pénzügyi válság mellett a menekülthullámmal is meg kell birkóznia. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának jelentése szerint naponta nagyjából 600 migráns érkezik az országba, most éppen ott tartanak, hogy egy athéni parkban folyóvízzel és WC-vel felszerelt konténereket állítanak fel a menekülteknek, hogy ne sátorban kelljen aludniuk. Görögországba idén mindeddig 130 ezer menekült érkezett.
10 év – 5 millió menekült
A hivatalos adatok szerint Spanyolországba 1995 és 2005 között ötmillió menekült érkezett, “sokan az idegengyűlölet és a szélsőjobboldali pártok megerősödésétől tartottak korábban, de ez szerencsére nem következett be”, mondta a Hír24-nek a madridi önkéntes, Ángel, aki több menekülttáborban is dolgozott már az országban. “A legtöbb migránsnak munkát is sikerült találni akkor. Aztán jött a 2008-as pénzügyi válság és szinte az összes menedékkérő az utcán találta magát.”
Menekültek Melillában
Kép: Europress Fotóügynökség
Esteban Ibarra, a Mozgalom az intolerancia ellen elnöke egy korábbi interjúban úgy fogalmazott, a Spanyolországba érkezőknek az a nagy szerencséje, hogy “az ország nem esett a franciák vagy az angolok hibájába. Ha a menekültekről van szó, nem zárkóztunk be, mint ahogy Calais-nál az említett két ország kéz a kézben megtette ezt.” A Calais-i menekülthelyzetről itt írtunk bővebben.
Ceuta és Melilla – Kőkemény Afrika
Ángel legutóbb a melillai menekülttáborban volt önkéntes. Ceuta mellett ez a másik olyan spanyol város, amely Afrikában van. És van kerítés is. Ceuta kerítése 1993 óta épül, most ott tartanak, hogy a kezdeti három méter magas kerítés hatméteres lett és már majd 8 és fél kilométer hosszú. Melilla körül egy ennél is durvább drót fal van. Hat méter magas, három párhuzamos kerítésből áll és teljesen be van kamerázva. Ha valaki esetleg hozzáérne, a rezgésfigyelők azonnal jeleznek a határőröknek. 33 millió eurót, vagyis több mint 9 milliárd forintot költöttek rá, írtuk korábban.
Ángel szerint a melillai tábor már hónapokkal ezelőtt megtelt. “A táborlakók pontos létszámáról nincsen pontos adatunk jelenleg. Egy tavaly februári információ szerint ezernégyszázan zsúfolódtak össze, ami az ideális háromszorosa.” Elmondása szerint 450 embernek optimálisak lennének a körülmények, vizesblokkok, ágyak, orvosi ellátás, “de ennyi emberrel nem tudunk mit kezdeni.”
Közben tízezrek várják azt, hogy bejuthassanak a két spanyol város valamelyikébe. “Melilla határában, a kerítés túloldalán átlagban harmincezer afrikai menekült várja, hogy mikor nem figyelnek a spanyol hatóságok, és akkor elkezdenek mászni.”
Az erre adott rendőri reakciókról egy korábbi videót mutat, azt mondja, az eset nyilvánosságra kerülése után csökkent a brutalitás – de ez csak a hatalmas felháborodásnak köszönhető.
“Hallom, a magyar határon is épül a kerítés. Teljesen felesleges. Ők a háború, az éhezés, a halál elől menekülnek. Egy néhány méteres drótfal nem állítja meg őket. Itt sem, gondolom, nálatok sem”, mondja, majd elmeséli az egyik menekülő család történetét. “Néhány hónappal ezelőtt találkoztam Cádizban egy afrikai családdal. Áthajózták a tengert, szerencsésen kikötöttek. Volt pénzük és szakmájuk is, mégis menekülniük kellett. Miért? Azt mondták, hogy csak azt akarják, hogy a gyerekeik anélkül járhassanak iskolába, hogy aknára lépnének.”
Az afriakaiak maradnak, a szírek mennek tovább
Melillában és Ceutában sok szír menekült is megfordul, de a legtöbben csak egy állomásként tekintenek az országra és mennek tovább Németországba vagy Svédországba. Egyébként ugyanígy csak egy állomás lenne nekik Magyarország is, szintén Németországba és Svédországba mennének elsősorban.
2014-ben 1681 szír állampolgár adott be menedékkérelmet Spanyolországban, a helyi bevándorlási hivatal pedig mindegyik kérelmet elfogadta, ugyanebben az időben a svédeknél nagyjából tizenhatezer, a németeknél huszonnégyezer kérelmet kellett elbírálniuk a hatóságoknak.
“Afrika sokkal közelebb van és a menekülni kényszerülők nemcsak a két említett várost célozzák meg, hanem a Kanári-szigeteket is, mindennapos, hogy hajóval vágnak neki az óceánnak” – meséli Ángel, aki a Gran Canaria szigetén lévő menekülttáborban is dolgozott. Aztán a hajó vagy megérkezik, vagy nem, erről itt írtunk bővebben. Azért a sokkal több afrikai menekült az országban, akik nem szeretnének más országba menni, “nekik már az is nagy előrelépés, ha nem éheznek.”
“Ilyenkor mindig átesnek egy orvosi vizsgálaton, főleg az ebola-veszély miatt, aztán a befogadóállomásra kerülnek, később pedig beadhatják a menedékkérelmet. Rengeteg országban a kormány nem segít túl sokat, így nekünk kell. Hallottam a magyar Migration Aid csoportról is, nagyszerű, ahogy elindultak és csinálják ezt az egészet. A menekültek a legkiszolgáltatottabb emberek, segítségre van szükségük, nem kerítésre.”
