A szöveg januárban bukkant fel először Nagy-Britanniában arabul, és a terrorizmusellenes agytröszt, a Quilliam Foundation alapítvány fordította angolra. Más sajtóorgánumok mellett a Guardian ismertette a tartalmát.
Az írás tárgyszerűen ismerteti a lányok, nők, feleségek kötelmeit, életútját az iszlám vallás szigorú értelmezése alapján. Kitér arra, hogy 15 évesen véget ér a lányok iskolai oktatása, hogy hét- és kilencéves koruk között hittant kell tanulniuk – természetesen csakis a Korán alapján. A 10-12 év közöttiek iszlám jogot hallgathatnak, nevezetesen a saría törvényeit a házasságról, válásról. Gyakorlati foglalkozásként kötni tanulnak és főzni.
A kiáltvány hangsúlyozottan szól arról, hogy minden nő létezése értelmének kell, hogy tekintse az anyaságot. Az asszonyok legfőbb tevékenységét egyértelműen háztartásvezetői és anyai szerepkörre korlátozza. Egy feleség csak akkor mehet el otthonról, ha hittant tanulni indul, ha ő maga orvos vagy tanár, vagy ha azt a parancsot kapta, hogy menjen harcolni a szent háborúba, a dzsihádba.
Ha kilép otthonról, egész testét tetőtől talpig ruhának kell fednie, arcát fátyolnak kell takarnia. Messzire el kell kerülnie a divatos ruhákat árusító butikokat, a szépségszalonokat, mert azok az ördög művei – áll a kiáltványban, amely határozottan értésre adja, hogy a kalandok és izgalmak világa a férfiak birodalma. A leírtakkal ellentétben az Iszlám Állam toborzói előszeretettel ecsetelik a kalandos élet izgalmait verbuváláskor.
Harasz Rafik, a Quilliam Alapítvány vezérigazgatója nyilatkozatban fűzött megjegyzést az angol fordításhoz. “Sok a találgatás arról, hogy mi a feladatuk, szerepük az Iszlám Államhoz csatlakozó, gyakran dzsihadista feleségként emlegetett nőknek. Ez a kiáltvány bepillantást enged gondolkodásukba” – véli Rafik.
