2014 nyarán, amikor is Abu Bakr al-Baghdadi az iraki Al-Káida branch vezetője kikiáltotta a kalifátust, miután egy bravúros villámháborúval, kihasználva az általános szunnita elégedetlenséget, lerohanta Szíria és Irak egy jelentős részét, minden szem a térségre szegeződött. Al-Baghdadi nem kevesebbet ígért, mint egy Iszlám államot, bejelentése pedig erőteljesen csengett össze az iszlám apokalipszis elképzeléseivel.
Kalifátusi bejelentése minden szunnita muszlimban felidézte a Mehdi eljövetelét. A hadísz szerint a világ végének kezdetét jelenti, amikor eljön az utolsó kalifa, a próféta törzséből és egyesíti a világ muszlimjait.
Baghdadi erre rá is játszott: felvette a próféta törzsének a nevét a tulajdonnevei közé (Ál Kurejsi), de a műsort igazán az Al-Káida hadsereg tette impozánssá. Először a modern dzsihád történetében beszélhetünk ugyanis arról, hogy egy terrorszervezetnek konkrétan hadserege lett.
2014 tehát nem nagyon szólt másról, mint az Iszlám Állam megjelenéséről és kegyetlenkedéséről a Közel-Keleten, a dzsihád ideológiájának modern terjesztéséről. Baghdadi és csoportja az állami szintre emelt terror mellett ugyanis még egy dolgot adott a világnak: a dzsihád működő globális kommunikációját.
Felhasználva ugyanis a közösségi médiát, a Twittert, minden a szélsőséges iszlamista eszmékre fogékony muszlimot elért. Két üzenete volt: egyrészt, hogy csatlakozzon mindenki az Iszlám Államhoz, másrészt, hogy a nemzetközi dzsihádnak ő az új, abszolút vezetője, aki ráadásul isteni jövendölést is beteljesít.
Fotó: AFP
Szeretünk, de nem annyira
Al-Baghdadi abszolutista törekvéseit nem igazán nézte jó szemmel a központosított irányítású nemzetközi Al-Káida. Oszáma bin Láden halála után a szervezet, bár aktív maradt, komoly irányítási válságba került. Bin Láden, aki a szélsőséges iszlám abszolút gurujának számított a szeptember 11-i ikertornyok támadása után, nem tudott kinevelni egy olyan vezetőt, aki képes lett volna egységesíteni a szervezetet. A helyére lépő egyiptomi származású Ájmán Zaúahíri, bár Baghdadit ő küldte Szíriába, képtelen volt megállítani Baghdadi megalomániáját a szervezeten belül.
Hiába utasította arra, hogy ne olvadjon össze a szíriai Al-Káida branch-csel, az Án-Nuszrával, Baghdadi nem hallgatott rá.
Az iraki és szíriai branch, valamint a nemzetközi Al-Káida vezetés konfliktusát fegyveres összecsapások csúcsosították ki. Al Baghdadi elképesztően sikeres 2014-es hadjárata azonban elnémította a szervezeten belüli kritikus hangokat.
Az Al-Káida kényszerpályára került. El kellett fogadnia Baghdadi eredményeit, anélkül, hogy a szervezet vezetését a kezébe adja. Konkrétan ez is történt. A nemzetközi dzsihád elfogadta az Iszlám Államot, de nem olvadt vele össze. Megtartotta regionális fiókszervezeteit, már azokat, melyeket meg tudott tartani, a kalifa harcba hívása után.
Al-Káida harcosok Jemenben. Fotó: Europress
Pénz, Paripa Fegyver
Az Iszlám Állam létrejötte azonban súlyos csapás volt az Al-Káida fiókszervezeteire. Amellett, hogy a szervezetek pénzforrásait jelentősen érintette a kalifátus megjelenése (a javarészt szaúdi, katari pénzek az Iszlám Államhoz kerültek), a nemzetközi dzsihádista emberpiacról (értsd. azok a potenciális terroristák a világon, akik képzéssel és ideológiával katonává nevelhetők) is elszipkázott szinte mindenkit remekül működő PR gépezetével, mely nagy tömegével tudott megszólítani második, illetve harmadik generációs muszlimokat is a világban. Az Iszlám Állam elhozta a Dzsihád 2.0-át, amikor arabul már nem, vagy csak alig beszélő sokadik generációs muszlimok kapcsolódtak be a nemzetközi dzsihádba – európai, amerikai állampolgárok. Képernyőinken megjelent a tökéletes brit akcentussal beszélő dzsihádi Johnny és kivégezte az újságírókat.
Ahhoz, hogy az Al-Káida többi fiókszervezete megmaradhasson és el tudja kerülni a beolvadást az Iszlám Államba, fel kellett venniük a versenyt Baghdadi PR gépezetével. Ötletek kellettek és nemzetközi figyelem.
Ezért lettek 2014 végére egyre brutálisabbak, és persze egyre jobban dokumentáltak a terrorakciók.
A fiókoknak bizonyítaniuk kellett, hogy vannak olyan kemények, mint az Iszlám Állam. Vagy keményebbek.
Regionális szervezetből a hírek címoldalára
Az Al-Káida az Arab Félszigeten (ismert még a Sária Támogatói néven is) fiókról azért nem nagyon halhatott a kedves olvasó, mert akcióikat főleg a Közel-Keletre korlátozták, pár próbálkozással az Egyesült Államokban.
A főleg szaúdi vezérkarral működő szervezet 2009-től aktív, hajókat, követségeket, teherszállító repülőgépeket robbantottak Jemenben és az Ádeni Öbölben, de a nevükhöz köthető a 2009-es arkansasi lövöldözés is többek között.
A 2011-es jemeni forradalom alatt egész területeket sikerült elfoglalniuk az egyébként is a totális anarchia felé zuhanó országból. Olyan erősek lettek Jemenben, hogy az Egyesült Államok külön dróntámadásokat hajtott végre a vezérkar ellen, több-kevesebb sikerrel.
Pakisztán aktív szerepvállalásával a terror elleni háborúban azonban a szélsőségesek szépen lassan áthelyezték bázisukat Jemenbe, ahol is egyre összehangoltabban kezdtek el dolgozni.
A legutóbbi akciójuk 2014-ben, Luke Sommers amerikai újságíró halálával került a hírekbe.
A 2013-ban elrabolt újságíró meghalt a megmentésére szervezett akcióban.
Fotó: Europress
Ikea dzsihád
Az AKAF nem csak abban különbözik az Iszlám Államtól, hogy földrajzilag inkább az afrikai (értsd szomáliai) muszlimokat szólította meg, de ideológiai szinten is. Bár 2011-ben egy időre Jemenben ők is kikiáltották a kalifátust, erősebb a szervezetben a régimódi, Oszáma bin Láden nevéhez köthető „Építsd magad” dzsihád, mely ellentétben az Iszlám Állam központosított ideológiájával, erősen decentralizált.
Magyarul, míg az Iszlám Állam mindenkit „haza hív”, addig az AKAF azt mondja, hogy „otthon lépj dzsihádra.”
Ezt az ideológiai eltérést jól illusztrálja, hogy a szervezetnek Inspiráció néven, 2010-óta jól működő angol nyelvű (!) magazinja is van, melyben arra bátorítja, konkrétan „receptek” megadásával az angol ajkú olvasóit, hogy az USA-ban, Nagy Britanniában kövessen el terrorcselekményeket és álljon bosszút az iszlám megsértőin. A meggyilkolt Stéphane Charbonnier-nak, a Charlie Hebdo vezető szerkesztőjének portréját is ők közölték a lapban, kiemelt célpontként.
Bár a Charlie Hebdo mészárlásról még mindig igen kevés objektív tényt ismerhetünk, a túlélők beszámolói alapján a támadók kifejezetten az AKAF nevében hajtották végre az akciót, ezt pedig most meg is erősítette a szervezet.
Sikerült nemzetközi szinten felhozni magukat az Al-Baghdadi vezette Iszlám Államhoz ismertségben, most minden tekintet Jemenre szegeződik.
Eddig azt mondtam, hogy nagy valószínűséggel követni fogják más merényletek a párizsi incidenst. Most már biztos.
Az Iszlám Államnál van a labda, akiknek mindent el kell követniük, ha nem akarják elveszíteni az eddigi töretlen uralmukat a dzsihádi emberpiac és a szaúdi/katari dzsihádpénzek felett. Helyzetbe lettek hozva.
