A 2014-es gázai offenzíva leginkább vitatott eseménye tavaly augusztus elsején, az ún. “fekete pénteken” történt. Az igen ellentmondásos Hannibál doktrína keretében az izraeli erők megpróbálták megakadályozni, hogy hadnagyukat túszul ejtse az ellenség, azonban Hadar Golding meghalt a procedúra során. Az akcióban becslések szerint 30-70 civil is meghalt
A pontos szám azonban ismeretlen, tekintve, hogy a civilek egy jelentős része 18-35 közötti férfi volt, a Hamász propagandagépezet pedig előszeretettel állítja be saját katonai halottjait is ártatlan civil áldozatnak az izraeli-palesztin propagandaháborúban.
Civilek azonban haltak meg, az IDF-et pedig komolyan megosztja a kérdés, hogy ezeknek a civileknek a halála ügyében eljárást indítson-e a saját katonái ellen, háborús bűnök miatt.
Van egy ENSZ-jelentés
Az IDF belső csatározásai már szeptemberben elkezdődtek, amikor a Givati brigád parancsnokai és katonái szokásuktól eltérően interjút adtak a gázai háború műveleteiről. Ofer Winter ezredes, valamint helyettesei és az eljárásban résztvevő alacsonyabb rangú tisztek világosan kijelentették, hogy a munkájukat végezték és a vezérkar utasítása szerint kockáztatták az életüket.
Ez azonban semmi ahhoz a szivárogtatáshoz képest, amely során nyilvánosságra kerültek a Givati brigád augusztus elseji műveleteiről szóló felvételek, valamint olyan agresszív megjegyzések, melyek az IDF-et támadják a bűnügyi nyomozás elindítása miatt.
Olyan hangok is elhangzanak a hadsereg kötelékén belül, hogy „nem fogjuk tönkretenni magunkat a hadsereg ügyvédjei kedvéért.”
Ezek arra a 2014-ben meghozott rendeletre utalnak, mely alapján júliusban felállítottak egy nemzetközi bizottságot a feltételezett háborús bűnök kivizsgálására. Ezek a bűntények a legutóbbi offenzíva alatt történtek. A bizottságot egy William Schabas nevű kanadai jogász vezeti és a vádak az IDF ellen a főleg a háromfős bizottság kutatásainak eredményein alapulnak. A kutatások eredményei szerint Izraelnek több mint 2000 palesztin halálát kell megmagyaráznia. A jelentés szerint az 50-80 százaléka állítólag civil áldozat volt.
Fotók: Jászberényi Sándor
Izrael már a kinevezésének percétől azzal vádolta Schabast, hogy elfogult. Az izraeli ENSZ-nagykövet, Ron Prosor egyenesen úgy nyilatkozott Schabas szerepéről a vizsgálatban, hogy „ egy Schabas vezetése alatt álló vizsgálóbizottság létrehozása nagyjából olyan, mintha az Iszlám Államot hívnánk meg, hogy vallási tolerancia hetet tartson az ENSZ-ben.”
Az izraeli kirohanást Schabas olyan nyilatkozatai előzték meg, melyekben hevesen bírálta, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság szudán elnöke helyett nem az izraeli miniszterelnök ellen adott ki körözést háborús bűnök miatt, valamint hogy „jogi úton a volt izraeli miniszterelnök Simon Perez ellen megy.”
Izrael elfogultsággal vádolja Schabast, amire Schabas csak annyit válaszolt: „Ha pókember végezné ezt a vizsgálatot, őt is azzal vádolnák.”
Mindemellett a Schabas-jelentés elkészült, Izraelnek pedig kezdenie kell vele valamit, már amennyiben meg akarja állítani az ország PR mélyrepülését. Ezért ugrott egymásnak belülről az IDF, amelyre csak olaj volt az elmúlt hetek kiszivárogtatása.
Az IDF egyébként nyomozást rendelt el a kiszivárogtatási ügyben, függetlenül attól, hogy indul-e vizsgálat a Hannibál-doktrína alkalmazásával kapcsolatban.
A vezérkari altábornagy, Benny Gantz és a Moshe Ya’alon védelmi miniszter nyilvánosan támadták az illetéktelen kiszivárogtatót, majd közölték, hogy teljes mértékben támogatják a Givati harcosait, de ettől még ki kell vizsgálni az ügyüket anélkül, hogy bármilyen nyomás nehezedne a nyomozást folytatókra.
A két tábor
Néhányan úgy vélik, az IDF-parancsnokok és ügyvédek közti konfliktus még a régebbi időkre, az első és második intifáda idejére vezethető vissza és amiatt robbant ki, hogy akkoriban mennyi bűnügyi vizsgálatot kellett volna folytatni a civil palesztinok meggyilkolása miatt.
Mások szerint ez egy hibás megközelítés, mivel a régebbi esetekben inkább az volt a kérdés, hogy a békeidőre vagy a háborús időkre vonatkozó jogi keretet kell-e alkalmazni. A tavaly nyári eseményekre pedig egyértelműen háborúkor alkalmazandó jogi keret vonatkozik.
A Givati brigád támogatói azt mondják, hogy bár történtek háborús bűnök, de nem kellene nyomozást kezdeményezni, mivel már az eljárás megindításával foltot ejtenének az IDF legfontosabb brigádján és megtörnék a csatatéren harcoló és a központban dolgozó katonák egymás iránti bizalmát. Azzal, ha az IDF Schabas “csókosává” válna, semmit sem érne el. Az ENSZ gázai háborús bűnökkel foglalkozó bizottságának feje ugyanis szerintük reménytelenül elfogult.
A kivizsgálások elkerülését szorgalmazó tábor érvei között az is szerepel, hogy a 2008-2009-es Gázai háborúról készült Goldstone jelentéshez (mely szintén sok vádat hozott össze az IDF ellen és mely bizottság vezetője szintén erős kritikákat kapott az izraeli oldalról) hasonlóan ennek érvényességét is ki lehet bekkelni, ki lehet várni, míg elavul valódi vizsgálat nélkül.
A másik oldal szerint, bűnügyi vizsgálatokra akkor is szükség van, ha az IDF-katonákat végül felmentik. A nyomozás megindításával ugyanis bizonyíthatnák a Nezetközi Büntetőbíróságnak, hogy Izrael komolyan foglalkozik az üggyel, és így talán elkerülhetnék, hogy maga a Böntetőbíróság indítson a katonák ellen vizsgálatot.
A legtöbben azonban úgy érzik, hogy az IDF jogi főosztályának vezetője, Danny Efroni vezérőrnagy fog döntést hozni az ügyben, fiygelmen kívül hagyva mindenféle nyomást, csak a szigorú jogi és az ügyre jellemző sajátságokra hagyatkozva.
(A cikket a Jerusalem Post, az Ynet.com izraeli hírportál, a Haeretz alapján íródott)
