Igazság szerint mielőtt ide jöttem volna, nem is néztem meg, hogy a dán királyság alattvalói mit fogyasztanak. Szerencsére az ételeik nem állnak távol tőlem, alapvetően sok húst és krumplit esznek. Viszont gyümölcsöt, zöldséget keveset.
A hírekből értesülhettetek, hogy október elsejétől bevezették a zsíradót, vagyis mostantól minden olyan termék, amitől hízni lehet, drágább lett. Ami nem jelenti azt, hogy az egészséges termékek olcsóbbak lennének, dehogy. Amikor arról érdeklődtem a dán barátoknál, hogymégis miért van itt ennyi kövér ember – kis túlzással a lakosság közel egyharmada diétázhatna -, azt mondták azért, mert olcsóbb egy kiló húst vagy csokit megvenni, mint egy kiló gyümölcsöt. Hm. Ez azért elgondolkodtató, az pedig emellett csak hab a tortán, hogy a dánok disznóhúson nőnek fel, ami megint csak nem a zsírszegénységéről híres.
A lakosság súlytöbbletének elemzése után egy pillanatra visszaugranék a címhez. Aki ismer, tudja hogy nem vagyok vérprofi a konyhában. Ígérem, mindezt igyekszem magam mögött hagyni és úgy „átadni” a dán ételek jellemzéseit, receptjeit, hogy akár egy magyar konyhában is elkészíthetőek legyenek!
Ahogy azt már korábban megírtam, főétkezésünk a vacsora, ilyenkor van időnk teljes létszámban körbeülni az asztalt. Mivel ezek az étkezések eszméletlen sebességgel zajlanak – hihetetlen gyorsan eszünk ilyenkor – , eddig esélyem sem volt megörökíteni a fényképezőgépemmel.
Így hogy a fotókkal se maradjak hátrányban, összekötöm a hasznosat a kellemessel, videókat is mellékelek, látható hogyan készül el az étel, miközben némi dánt is hallgathattok közben.
A dán ételkülönlegességek közül a karácsony főételével kezdem, a neve Flæskesteg, sült oldalas szalonnaréteggel és ropogósra pirított bőrrel. Dániában egy másik néven is ismert, Ribbensteg, a kettő közötti különbség, az utóbbi csontos, és zsírosabb.
RECEPTJE:
Végy egy oldalast, súlyt azért nem írok, mert ez mindenkinek egyénre szabott. Az itt kapható verzión előre be van csíkozva a bőr, ezt érdemes megtenni sütés előtt, ha otthon nem így lenne „gyárilag”, a későbbi szeletelést is megkönnyítve ezzel. A tetejére nagy szemű sót szórunk, amit aztán bedörzsölünk a husi tetején. Tepsibe tesszük, majd körbelocsoljuk vízzel, úgy, hogy a víz a húsból kábé egy cm-t lepjen el. A sütőt közben felmelegítjük 200 fokra majd másfél óráig sütjük. Figyelem! Az alábbi videó képes az ízlelőbimbók azonnali felborzolására!
Köretnek főtt krumplit eszünk hozzá. Nekem ez az egyik kedvenc ételem, de szerencsére a gyerekek és a szülők is nagyon szeretik, így elég gyakran lakomázunk belőle.
A másik tipikus étel neve a Frikadeller, ami nem más, mint háziasan ízesített, kisütött vagdalt sertésgombóc.
RECEPTJE:
Végy egy kilogramm darált húst (ezt megint rátok bízom, mi marhahúsból készítjük, de az eredeti recept szerint, félig marha és félig disznóhús keveréke), fél kávéscsészényi lisztet, egy teáskanálnyi sót, fél teáskanálnyi borsot, egy kisebb hagymát (reszelve), két tojást, egy kávéscsészényi tejet és négy evőkanál margarint. Keverjük össze az első öt hozzávalót, majd mindehhez adjuk hozzá a tojást, a tejet és a margarint. A kapott masszából „pogácsákat” formázunk, amiket olajban kisütünk.
A jellegzetes ételekhez hozzátartozik a risengrod, ez a dán tejberizs. Juleman, a dán télapó, pontosabban karácsonyember eledele. Elkészítése semmiben nem különbözik az otthonitól. Ami érdekes, készen a szupermarketek polcairól is leemelhető:
Erről a megoldásról először azt hittem, hogy az „agglegényeknek” lett kitalálva, akiknek mindössze egy mikróból áll a konyhai háztartásuk. Miután időhiányában tegnap én is vettem az üzletben, megváltoztattam a véleményemet: praktikus!
A mediterpølse Jütland félszigeti specialitás, eddig valahányszor volt szerencsém kolbászmixet enni, ezt mindig külön kihangsúlyozták, hogy máshol a világon nem tudok ilyet szerezni! A magyar kolbászokról már meséltem, de mivel még nem kóstolták, nem tudják összevetni a sajátjukkal!
A teljesség érdekében egy süteményt is közzé teszek, a neve: Bedstefars skaeg, egyenes fordításban: a nagypapa szakálla.
RECEPTJE:
A tésztához: 125 gr vaj, 125 gr cukor, 4 tojássárgája, 300 gr liszt, 2 teáskanál sütőpor, 1 dl tej.
A lisztet és a sütőport külön, míg a többi hozzávalót együtt összekeverjük, végül összeházasítjuk őket. Ha ez kész, egy sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük, a sütőt 170 fokra felmelegítjük, tizenöt percig hagyjuk sülni. Amíg a sütemény készül, addig eldönthetjük, mit teszünk a tészta tetejére „tölteléknek”, öt evőkanál lekvárt vagy egy almát megtisztítva, felszeletelve.
A „szakáll” a sütemény tetejére kerülő habnak köszönhető. Amit négy tojásfehérjéből és 250 gramm cukorból tudunk előállítani.
Ha a megsült tésztát kivettük a sütőből, rátesszük az előbb eldöntött „feltétet”, majd betakarjuk a habbal. Újabb tizenöt percre betesszük, majd nagypapa szakálla életre kel!
Ezt a süteményt a dán nyelviskolában ettem először, a tanárunk Annette hozta. Miután megettem egyet, majd gyorsan még egyet, elhatároztam hogy ezt én is elkészítem. Két nappal később nálunk is kibújt a sütőből és nagyon ízlett mindenkinek!
