A délszláv háború a volt Jugoszlávia hat tagköztársaságának függetlenedési törekvései nyomán kirobbant, összességében tíz évig tartó háború. A tízéves intervallumot három – egymástól jól elkülöníthető – időszakra lehet bontani.
Az első rész 1991-től az 1995-ig, a daytoni békeszerződés aláírásáig tartott. A második a Daytont követő kosovói albán–szerb konfliktus. Végül az utolsó az 1999-es NATO hadműveleteket, illetve a belgrádi forradalmat magában foglaló, Slobodan Milošević 2006 márciusában bekövetkezett haláláig tartó időszak.
A Balkán nemzetiségi és vallási térképe rendkívül színes volt. 1945-ben Josip Broz Tito került Jugoszlávia elnöki székébe, aki hat állam – Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia és Montenegró – föderációjává kovácsolta össze a balkáni térséget. 1980. május 4-én azonban elhunyt Tito, és az addig palástolt konfliktusok kezdtek felszínre törni. Az addig mesterségesen egyben tartott állam hamar darabokra hullott. A kilencvenes években Slobodan Milošević szerb, Franjo Tuđman horvát és Alija Izetbegović bosnyák vezetők nacionalizmusa pedig végképp elmérgesítette a helyzetet.
Milosevic győzött
Milosevic a szerb befolyást akarta erősíteni Jugoszláviában, Tuđman horvát önállóságot akart, Izetbegovic célja a pedig egy muszlimok által vezetett független Bosznia-Hercegovina volt. A hatalmi harcok győztese Slobodan Milosevis lett, 1989 májusában ő lett a szerb köztársaság elnöke. Ő megkísérelte visszaszerezni befolyását a széthúzó jugoszláv államközösségben, ám nem járt sikerrel.
A konfliktus másik oldala gazdasági volt: Jugoszlávia legfejlettebb területe Szlovénia és Horvátország voltak, amely régiók sérelmezték, hogy az általuk megtermelt pénz elfolyik. Mindez megerősítette a nyolcvanas évek végére a két tagállam elszakadási törekvését.
Szétesett Tito állama
A nacionalista politikai vezetők hatalomra jutásával Jugoszlávia tagállamai sorra kiáltották ki függetlenségüket. Elsőként Szlovénia és Horvátország 1991 júniusában, majd őket követve, Macedónia és Bosznia-Hercegovina is bejelentette elszakadását.
1991 márciusában Franjo Tudjman, horvát, és Slobodan Milosevic, szerb elnök titkos megállapodást kötöttek Bosznia-Hercegovina közös felosztásáról. A megállapodás szerint a tagállam egyik felét a horvátok, a másikat a szerbek fogják uralni, az iszlám vallású bosnyákokat pedig beolvasztják. 1991. június 25-én Szlovénia és Horvátország kikiáltja a nagy Jugoszláviától való elszakadását. Horvátország szerb kisebbsége ellenállt, minek hatására zavargások törtek ki.
A Balkán etnikai megoszlása (Kép: Rédley Tamás/FN)
A Horvátországban élő szerb kisebbség függetlenné nyilvánították a Krajina-területet (Krajinai Szerb Köztársaság) a frissen megalakult Horvátországtól. Súlyos harcok bontakoztak ki az országban miután a szerb felkelőket támogató Jugoszláv Néphadsereg is beavatkozik a konfliktusba. A helyzet kilátástalansága miatt a horvát kormány – élén Franjo Tuđmannal – beleegyezett, hogy három hónapra felfüggeszti függetlenségi nyilatkozatát. A harcok azonban nem csillapodtak, Horvátország egynegyede a szerb milíciák, csetnikek és a szövetségi hadsereg kezébe került. 1991. július 7-én Szlovéniában elhallgatnak a fegyverek, véget ér a szlovéniai tíznapos háború.
1991 novemberében mind Szerbia, mind Horvátország az ENSZ közbelépését kérte. 1992 januárjában Macedónia is követi a szlovén és horvát példát – kikiáltotta függetlenségét. A macedón térségben nem tört ki fegyveres konfliktus. Szlovéniát és Horvátországot önálló államként elismerte az ENSZ.
Pokol Boszniában
Áprilisban Bosznia-Hercegovina, a sorban negyedikként, kikiáltotta függetlenségét. Bosznia-Hercegovina viszont olyannyira megosztott volt nemzetiségi és vallási szempontból is, hogy a muzulmán, horvát és szerb kisebbség között rövidesen háromoldalú polgárháború tört ki.
Tömegsír a srebrenicai mészárlás helysznén (Fotó: MTI)
Miután kis Jugoszlávia (Szerbia és Montenegró) vezetőjének választotta Slobodan Milosevicet, a szerbek ostromgyűrűbe zárták Bosznia fővárosát, Szarajevót. 1993 márciusában harcok kezdődtek a boszniai muzulmánok és horvátok között. A harcok egészen 1994 márciusáig tartottak, amikor a boszniai muzulmán és horvát kisebbség békeszerződést írt alá, az Egyesült Államok védnöksége alatt.
Novemberben Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Szerbia békeszerződést kötött, a boszniai háború véget ért: aláírták a daytoni békeszerződést.
A háború rengeteg civil áldozatot követelt, és már 1995-ben nyilvánosságra kerülnek az első jelentések a srebrenicai mészárlásról.
Koszovó bombázása
1996-ban azonban a Koszovói Felszabadítási Hadsereg (UCK) támadni kezdte a koszovói szerb civil lakosságot. 1998 márciusában összecsapások törtek ki Koszovóban, miután Slobodan Milošević a szerb lakosság védelmére csapatokat küldött a térségbe. 1999. március 24. és június 10. között a NATO légioffenzívába kezd Jugoszlávia ellen. A három hónapnyi bombázásban hatalmas pusztítást okozott Szerbiában.
Koszovó a függetlenség küszöbén – GALÉRIA
Június 12-én Koszovóba ENSZ békefenntartó csapatok vonulnak (KFOR), majd fokozatosan átveszik a jugoszláv hadseregtől az irányítást. Június 20-án már az egész tartományt a KFOR felügyeli, de a terület továbbra is Jugoszlávia része marad.
Milosevic bukása
2000. október 5-én Belgrádban felkelés tört ki, így Slobodan Milosevic kénytelen beismeri választási vereségét Vojislav Koštunicával szemben. 2001 áprilisában Belgrádi otthonában letartóztatják Milosevicet és kiadják a hágai Nemzetközi Bíróságnak. 2002. február 12-én megkezdődik a pere Hágában, ahova hatalommal való visszaélés, korrupció, népirtás és különböző háborús bűnök elkövetésében vádat emelnek ellene. Milosevic nem kért ügyvédi védelmet, magát képviselte az ellene folyó büntetőeljárásban.
2006. március 11-én Slobodan Milošević ötévnyi hágai fogság után, bírósági tárgyalása közben, hatvanöt éves korában meghal. Szülőfalujában, Požarevacban temetik el.
Még ebben az évben Montenegró népszavazáson az elszakadás mellett döntött, és elszakadt Szerbiától. 2008 tavaszán Koszovó egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét, amelyet az Egyesült Államok és az Európai Unió legtöbb tagállama is elismer, Szerbia azonban mind a mai napig nem.
2008. július 21-én a szerb fővárosban elfogták Radovan Karadžićot, akit ki is szolgáltattak a hágai törvényszéknek. Karadžić is érintve volt a srebrenicai mészárlásban.
A délszláv válság a legvéresebb fegyveres konfliktus volt Európa területén a II. világháború óta. Mindmáig csupán becsült adatok állnak rendelkezésre az áldozatok számáról – annyi azonban bizonyos, hogy a halálos áldozatok száma meghaladja a 300 ezret és egymilliónál is többen vannak azok, akik elhagyni kényszerültek szülőföldjüket.
