A világsajtó címlapján Bolívia akkor szerepel kiemelt helyen, ha zavargások, sztrájkok vagy éppen, mint most, egy állítólagos merényletkísérlet bénítják meg az amúgy is súlyos gazdasági problémákkal teli ország életét. Ilyen volt még 2000 áprilisában egy privatizációs ügylet és az ezt követően a víz árának emelkedése miatt kitört, tüntetésekkel kísért „vízháború”, amikor szükségállapotot kellett elrendelni.
Morales a kokatermelőket képviselte
2002-ben sokat vártak az új elnöktől, a multimilliomos Sánchez de Lozadától, aki az egyik legnagyobb ottani bányavállalat vezetője volt. A feladata az lett volna, hogy „kihozza az országot a válságból”. Lozada elnök mellett, befutóként már akkor ott volt Evo Morales, a kokatermelők szakszervezeti elnöke, a Mozgalom a Szocializmusért (Movimiento Para el Socialismo) nevű párt színeiben.
Sánchez elnöksége azonban a várakozásokkal ellentétben nem enyhítette a gazdasági bajokat, amelyeket a monokulturás gazdaság és a nem megfelelő kormányzati programok okoztak. Éppen ellenkezőleg, az általa 2003-ben meghirdetett adócsomag, majd a Chilén keresztül az Egyesült Államoknak szállítandó gázexport bányászokat, munkásokat, diákokat vitt utcára, elzárva ezzel a külvilágtól a fővárost, La Pazt.
Ez az esemény sok mindent megvilágít Bolívia szempontjából, hiszen a feszültség kirobbanásának oka a Chilével fennálló rossz viszony a csendes-óceáni kijáró elvesztése okán, a természeti kincsből származó vagyon „elherdálása” volt, illetve az, hogy az Egyesült Államok kikelt a bolíviai kokatermelők ellen. Ez utóbbi mintegy 300 ezer bolíviai családot érint Dél-Amerika harmadik legnagyobb kokacserjét termelő országában.
Az első indián elnök reformjai
Ilyen hangulatban lett 2005-ben Evo Morales elnök, mint az első indián származású, államfő. Sok fiatal és a társadalom nagy része támogatta a megválasztásakor. Az aymara és a kecsua nyelveket nem jól beszélő, ezért hallgatóságához inkább a „gyarmati nyelven”, spanyolul szóló elnök programpontjainak megvalósítása jellemzi az ország elmúlt négy évét.
A földreform, a gázipar államosítása, az államigazgatás centralizálása, az alkotmány reformja radikális változásokat jelentettek, s ezt nem nézték jó szemmel az alacsonyabb területeken fekvő régiók.
Evo Morales elnök (Fotó: MTI)
Gazdaságilag kettészakadt ország
Az utóbbiak fejlett mezőgazdasággal rendelkeznek, s az ország gáz-és olajkincseinek zöme is itt található. Morales célja, hogy az ide befolyó jövedelmeket a szegényebb területeken élő indián lakosság felé osszák szét, négy (Santa Cruz, Tarija, Beni, Pando) tartomány ellenállásába ütközött már 2007-ben, akik autonómiát követeltek. A bolíviai viszonylatban gazdaságilag legjobb helyzetben levő Santa Cruz tartományban készült – az aktuális információk szerint – Eduardo Rozsa Flores arra, hogy hadsereget szervezve küzdjön egy, a központi kormányzattól különálló területi egységért. Az ügy háttere, részletei még nem tisztázottak. A helyiek szerint a tömegkommunikációs eszközökben nem bízik senki, nem lehet tudni pontos információkat.
A politikai helyzet törékenységét azonban jól mutatja, hogy egy helyi lány, Catalina szerint egy Evo Morales elleni sikeres merénylet a polgárháborúval lenne egyenlő Bolíviában.
Az idén januárban lezajlott népszavazás megerősítette Evo Morales eddigi lépéseit, így a gázkészletek állami kézben tartását és az indián lakosság politikai reprezentációját. Az eredmény értelmében előrehozott választásokra kerül sor idén decemberben. Addig az országnak meg kell küzdenie a gazdasági válság hatásaival, a csökkenő gázárakkal, s a politikai bizonytalansággal, amit a Morrales elleni állítólagos merénylet okozott.
A korábbi társadalmi feszültségek Bolíviában mindig az elnökök távozásához vezettek, így kérdés, hogy Morales elmúlt négy évben folytatott politikája alapján ismét mellette szavaznak-e a választópolgárok.
