Magyarországon minden tizedik fogamzóképes korú nő érintett az endometriózissal. Kimagasló ez a szám más nőgyógyászati betegségekhez képest?
Mindenképpen nagy arányról beszélhetünk, az endometriózis a nőgyógyászati betegségeket tekintve a mióma előfordulási gyakoriságával mérhető össze. A költségek tekintetében beszédes összehasonlítás, hogy az USA-ban az endometriózisból fakadó egészségügyi kiadások az asztmával vagy a Chron-betegséggel vetekszenek. Mindkettő népbetegség, az emberek tudnak róluk, ismerik a tipikus tüneteket, nemzeti megelőzőprogramokat, kampányokat dolgoznak ki a szakemberek. Sajnos az endometriózisról mindez még nem mondható el. A tíz százalék elsőre nem hangzik annyira drámainak, de ha szűkítjük a kört, egyből kirajzolódik a probléma valódi mérete:
Tíz évvel ezelőtt a betegség nevét is alig lehetett hallani. Mi változott?
Valóban így van. Én pont tíz éve foglalkozom minden nap endometriózissal, és amikor elkezdtünk erről írni, akkor 5-10 százalékos előfordulási gyakoriságról beszéltünk, ma 10-15 százalékról. Olyannyira nem volt benne a köztudatban a kórkép, hogy az orvosok nagyon gyakran összekeverték a tünetegyüttest a vakbélgyulladással illetve a gyulladásos bélbetegségekkel. Annak, hogy ma már jóval több szó esik az endometriózisról két oka van, egyfelől tájékozottabbak a témában a nőgyógyászok, ami egyértelműen összefügg azzal, hogy szélesebb körben elérhető az egyetlen pontos diagnosztikai módszer, a hastükrözés, másfelől ténylegesen emelkedett az érintett nők száma.
Milyen korosztálynál fedezik fel leggyakrabban a betegséget?
Alapvetően a harmincas évek elején jellemző a diagnózis, de egyre gyakrabban érkeznek hozzánk tinédzserkorú lányok tipikus tünetekkel. Az orvostudomány számára utóbbi korosztály jelenti a legnagyobb kihívást. Világos, hogy nem lehet minden fájdalmas menzesztől szenvedő fiatal lányt a műtőbe tolni, de ahhoz sem lehet asszisztálni, hogy tíz év múlva a betegség súlyosbodása miatt vastagbél-endometriózisuk legyen. Esetükben kombinált fogamzásgátlóval csökkentjük a panaszokat, és kis szerencsével lassítható vagy megállítható az állapot romlása. Azoknál, akik a közeljövőben szülni szeretnének, a műtétet javasoljuk. Fontos azonban tudni, hogy krónikus betegségről van szó, és 5 éves távlatban 50 százalékos a kiújulás esélye, így a rendszeres kontroll elengedhetetlen.
Az elkeserítő adatok ellenére a felvilágosítás meglehetősen gyerekcipőben jár.
Ahogy korábban is mondtam, amíg más népbetegségre prevenciós kampányokat szabnak, társadalmi célú hirdetéseket látunk a tévében és interneten, addig az endometriózisról mindez nem mondható el. Személy szerint nagyon fontosnak gondolom, hogy a médiával és a különféle beteg önsegítő csoportokkal intenzív kapcsolatot ápoljunk, hiszen ez az egyetlen esélyünk az edukációra. Nem kopoghatunk be személyesen minden nőhöz, megkérdezni, hogy fájdalmas-e a menzesze. Az endometeiózissal információim szerint kizárólag az „Együtt könnyebb” Női Egészségért Alapítvány foglalkozik. Az érintetteket összefogó szervezettel közösen nemrég elkészítettük az úgynevezett Endo-kisokost, ami közérthetően elmagyarázza a tüneteket, tudni- és tennivalókat. Az a célunk, hogy minél nagyobb számban megjelenjen a füzet és eljuttassuk közintézményekbe, iskolákba, akár szórakozóhelyekre, bárhová, ahol a szülők és a fiatal lányok gyakran megfordulnak.
A fájdalmas menstruáció a betegség vezető tünete, de nem az egyetlen. Miből lehet még az elváltozás jelenlétére következtetni?
Léteznek atipikus tünetek, például a deréktáji fájdalom, amit okozhat akár az ülőmunka is, nagyon gyakori a krónikus fáradtság, aminek szintén számtalan más eredője lehet, kezdve a krónikus vashiánytól az alul működő pajzsmirigyen át sok minden. Vannak azonban olyan tünetek, amik nagyon jellemzőek: például, ha fájdalmas a vizeletürítés a menstruáció alatt, akkor nem vesekőre, ha pedig ugyanebben az időszakban véres a széklet, akkor nem vastagbélrákra, hanem endometriózisa kell gyanakodni. Figyelmeztető erejű a fájdalmas szexuális együttlét, mivel korai stádiumban jelezheti a súlyos, mélyen infiltráló endometriózist. Az elváltozás gyakori megjelenési formája, hogy a hüvely és a méh közötti kötőszövet ösvényben kialakul egy kis csomó, ami fájdalmat okoz közösülés közben. Ha valaki ilyesmit érez, mindenképpen forduljon szakemberhez, mert a következő stádium a vastagbél-endometriózis lehet, aminek a megszüntetése nehéz és komplex műtéttel jár.
Mitől annyira nehéz egy ilyen operáció?
Vastagbél-endometriózisnál nem csak arról van szó, hogy kivágjuk az érintett bélszakaszt, majd összevarrjuk, és kész. Olyan műtétet kell végezni, hogy a kismedence beidegződése megmaradjon, különben egész életen át tartó egészségkárosodás jöhet létre. Megeshet, hogy egy húszéves nő az operációt követően nem lesz képes a vizeletürítésre, és egész életére önkatéterezővé válik. A speciális műtétek speciális szakértelmet és speciális műszerezettséget kívánnak, hosszú ideig tartanak, és nagyon kockázatosak.
Milyen súlyosságú endometriózis okoz meddőséget?
A terméketlenség nincs arányban az elváltozás súlyosságával. Egy egészen enyhe hashártya-endometriózis is okoz meddőséget, csak egyelőre nem tudjuk, milyen módon. Azok az esetek teljesen egyértelműek, amikor mindkét oldali petevezetéket elzárja az endometriózis, de minden más esetben csak közvetett bizonyítékaink vannak. Például, amikor valakinek nagyméretű endometriózis cisztája van a petefészkében, akkor azt gondoljuk, hogy azon az oldalon nincsen peteérése, de ha mégis, akkor rossz minőségű petesejt keletkezik, amiből nem lesz jó embrió.
Vizsgálatok alapján azt feltételezzük egyébként, hogy ezek az elváltozások egy csomó olyan gyulladásos fehérjét termelnek, amik magas koncentrációban megjelennek a hashártyafolyadékban, és rontják mind a petesejtminőséget, mind a beágyazódás lehetőségét.
Akkor az egyetlen lehetőség az érintett nők számára a lombik?
Nem egészen. Kollégáimmal elkezdtük használni az Amerikában, Kaliforniában kifejlesztett Endometriózis Fertilitási Indexet (EFI), amivel remekül meg lehet becsülni, hogy milyen módon eshet teherbe a betegünk a műtétet követően. Megnézzük, hogy hány éves, milyen régóta próbálkozik a teherbe eséssel, milyen kiterjedésű a betegség, átjárhatóak-e a petevezetékek és így tovább. Ezek alapján végzünk egy kockázatbecslést, és meg tudjuk mondani, hogy mi a választandó út: lehet-e próbálkozni a spontán teherbe eséssel, vagy csak a lombik jöhet szóba.
Mennyi gyermekkel születhetne több évente, ha időben diagnosztizálnák és megszüntetnék az endometriózist?
Ilyen adatok nem állnak rendelkezésre, de nyilvánvalóan hatalmas számról beszélhetünk.
Ha az ön által mondott 40 százalékot és a KSH adatait összevetjük, akkor több tízezer olyan nő él Magyarországon, aki az endometriózis miatt küzd gyermektelenséggel.
A meddő nők 40 százaléka az endometriózis miatt nem képes teherbe esni, ez vitathatatlan tény. Szóval én azt gondolom, hogy
A közeljövőben várható komolyabb előrelépés a diagnosztika terén? Hogy ne csak laparoszkópos műtéttel, hanem vérvizsgálattal, esetleg egyéb képalkotó eljárással is kiszűrhető legyen a betegség.
Évekig dolgoztam együtt egy belga orvoscsoporttal, ahol kitaláltunk egy módszert: a méhnyálkahártyából sejteket távolítottunk el, és megvizsgáltuk a különböző érző idegrostok koncentrációját, ha ez magas volt, akkor egyértelműen endometriózis állt a háttérben. Sajnos a klinikai gyakorlatban ez a módszer még nem terjedt el, ezért a közeljövőben arra érdemes fókuszálni, hogy megfelelő időben laparoszkópiát végezzünk a betegeken.
