Üzleti tippek

Nyomtatott változások

admin
admin

2009. 10. 21. 12:00

A HVG-nél némi vezérigazgatói presszióra új főszerkesztőt választottak. A Népszabadságnál pedig veszélybe kerülhet a lap újságíróinak joga arra, hogy a jövőben maguk válasszák meg a szerkesztőség vezetőjét.

Úgy tűnik, hogy a válság a magyar lappiac két „nagy öregjénél” is változásokat kényszerít ki. A HVG és a Népszabadság esetén közös pont, hogy a szerkesztőségnek kifejezetten nagy autonómiája van. Előbbinél a vezérigazgató, utóbbinál a lap vesztesége törheti meg ezt a hagyományt.

Vétózva

A HVG-nél a szerkesztőség vezetőjének személyében legutóbbi 2005-ben volt változás, amikor Lipovecz Iván 17 év után visszavonult, és a szerkesztőség új főszerkesztőt választott. A lapot az elmúlt négy évben a HVG korábbi washingtoni tudósítója, Réti Pál irányította. Nyár elején azonban szokatlan dolog történt, a szerkesztőség megszavazta Réti lejáró mandátumának meghosszabbítását, ám a kiadó vezérigazgatója, Szauer Péter ezt megvétózta, és újabb főszerkesztő-választást kellett tartani. A vétót azzal indokolták, hogy a „HVG-t az elmúlt hónapokban – a többi nemzetközi és hazai sajtótermékhez hasonlóan – az olvasói és a hirdetési piacon is érzékeny veszteségek érték, és ez indokolja az elmúlt évek gyakorlatától eltérő döntést.”

Magyarán Szauer Péter úgy gondolhatta, hogy a főszerkesztőnek is lehet szerepe a példányszám csökkenésében. A Matesz adatai alapján Réti 92 ezres értékesített példányszámmal vette át a lapot, ebből a legfrissebb, második negyedéves gyorsjelentés szerint 78 ezret tudnak eladni.

A csökkenés tehát négy év alatt 15 százalékos. A válsághoz és a lappiac helyzetéhez képest nem is kiugróan magas visszaesés, bár Szauer nyilván ettől még nem fog pezsgőt bontani. Még úgy sem, hogy ebben az időszakban az előfizetők száma 59 ezerről csak 57 ezerre csökkent. A szeptember végi újabb pályázaton hárman indultak a szerkesztőségből, Nagy Gábor, Jakus Ibolya és Vass Péter. A pozíciót elnyerő Vass 1990 óta dolgozik a lapnál, eddig a Világ és a Nemzetközi gazdaság rovatot vezette. Főszerkesztői beköszöntőjében a szokásos udvariassági körök után arról ír, hogy a lapnak a külföldi trendeknek megfelelően kell frissítenie a külső megjelenését. Továbbá szorosabb kapcsolatot ígér az online és a nyomtatott felület között.

Veszteséges váltás

Bár a sajtóban mostanában sokat emlegették, a Népszabadságnál 2011-ig – menetrend szerint – nincs napirenden főszerkesztőcsere. Vörös T. Károlyt 2004 májusában választották főszerkesztővé, miután a napilapot 15 évig irányító Eötvös Pál távozott a kiadótól. Vörös T. 163 ezres értékesített példányszámmal vette át a Népszabadságot, a legfrissebb adatok szerint a napilap most 92 ezres eladásnál tart, ez öt év alatt 43 százalékos csökkenést jelent.

A közelmúltban kapott szélesebb nyilvánosságot, hogy a szerkesztőség akár el is veszítheti azt a jogot, hogy főszerkesztőt válasszon magának, illetve a tulajdonosok által ajánlott – nekik nem tetsző – jelöltet kikosarazzák.
Korábban valószínűleg nem gondolták, hogy ez valaha bekövetkezhet, de amennyiben három egymást követő évben veszteségesen működik a kiadó, akkor a főszerkesztő kiválasztásában szabad kezet kaphat a főtulajdonos, a Ringier. Márpedig rezeg a léc, a tavalyi veszteséges év után ugyanis az idei sem ígérkezik jobbnak.

A svájci tulajdonú kiadó egyébként éppen az elmúlt hetekben növelte a korábbi tulajdonrészét 67,6 százalékról 70 százalék fölé, miután a 340 millió forintos alaptőke 660 millióval való emelésében a cégben a dolgozókat képviselő Népszabadság Egyesület nem vett részt, így a tulajdonrészük 5,4-ről 1,8 százalékra olvadt. A Szabad Sajtó Alapítvány tulajdonrésze minimális mértékben, 27,5 százalékra nőtt.

Mindennek tetejébe azt is bejelentették, hogy a Népszabadság felmondja a cégnél érvényben lévő kollektív szerződést. Ennek értelmében ugyanis még a lap és a piac jelenlegi helyzetében is inflációkövető béremelést kellene adniuk. Ezzel szemben a vezetőség – állítása szerint – 5-10 százalékos csökkentést szeretne elérni. A korábbi kollektív szerződés ráadásul az elbocsátásokat is megdrágította, ugyanis magasabb végkielégítést biztosít a munkatársaknak, mint ami a törvény szerint járna.

„A kollektív szerződés felbontásával mi is egyetértettünk, mert a korábbi üzletileg már nem volt tartható” – mondta megkeresésünkre Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke, aki szerint a menedzsmentnek a régi helyett egy újat kellene kötnie a dolgozókkal.

„Nem azért nem szálltunk be a tőkeemelésbe, mert a cég felmondta a kollektív szerződést” – állítja Kelen Károly, a Népszabadság Egyesület elnöke, akinek elmondása szerint ki tudták volna fizetni az ehhez szükséges 36 millió forintot. Az elnök hajlott is volna erre, ám a tagok leszavazták, mondván, a cég vélhetően a következő években sem fog hatalmas nyereséget elérni, így osztaléktól sem esnek el. „A megmaradt pénz jól fog jönni, pláne egy ilyen időszakban, amikor a kollégák könnyen megszorulhatnak anyagilag” – teszi hozzá Kelen.
Az egyesület egyfajta speciális jóléti funkciót tölt be a cégnél. Az alkalmazottak több mint 90 százaléka tagja, akik nem, azok nagy része is csak azért, mert minimum egy év munkaviszony kell a belépéshez. Az egyesület sport-, üdülési és egyéb támogatásokat juttat a tagjainak, de segélyeket is adnak a rászoruló kollégáknak. Korábban előfordult olyan is, hogy a kiadótól kaptak anyagi támogatást, amit juttatásként tovább osztottak a tagoknak, ez pedig adózási szempontból a cégnek is kedvezőbb megoldás volt.

Az egyesület elnöke nem tart attól, hogy mostantól csökkenne a befolyásuk a Népszabadságnál, hiszen már az 5,4 százalékos befolyásukkal sem nagyon tudtak belefolyni a cég döntéseibe. A főszerkesztő-választási jog pedig az egyesülettől független jogosultság. Utóbbi már nem illet meg minden munkavállalót, csak a szerkesztőség és az archívum dolgozóit.

„Mostanában mindenki úgy állítja be, mintha a Népszabadságnál hatalmas harc folyna a Ringier és a többi tulajdonos között. Ez nem így van. Nekünk is érdekünk, hogy jól működjön a cég, de a svájciaknak se lenne jó, ha olyan főszerkesztőnk lenne, akit ellenszenvvel fogad a szerkesztőség” – teszi hozzá Kelen Károly.

A Bertelsmann-nak köszönhetik

A Népszabadság és a HVG nem csak a magyar piacon van egyedül azzal, hogy a szerkesztőség gyakorlatilag maga választhat főszerkesztőt. Eötvös Pál, a MÚOSZ elnöke, a Népszabadság korábbi elnök-főszerkesztője szerint ilyenre külföldön sincs nagyon példa. „Talán a francia Le Monde-nál hallottam hasonlóról” – teszi hozzá Eötvös, aki szerint ezt a jogot – amely kiegészül a Népszabadság nevének, szellemiségének megőrzésével is – a lapot 1989-ben privatizáló Bertelsmann-nak köszönhetik. „Ebben partner volt a német kiadó, de akkoriban a Bertelsmannt az európai kapitalizmusfelfogással ellentétesen vezették” – említi Eötvös, aki elismeri, hogy „normális körülmények között” ilyen jogosultságot egy tulajdonos nem ad a szerkesztőségnek.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Speaker giving a talk on corporate Business Conference. Audience at the conference hall. Business and Entrepreneurship event.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.