Kódexírók

Karórát ajándékozott sajtótájékoztatóján egyik cég a résztvevőknek, akik közül többen meg voltak győződve arról, hogy filléres bizsuról, vagyis valóban szimbolikus gesztusról van szó. Pár hét elteltével azonban meglepetés érte azokat az újságírókat, akik nem „énekelték meg” lapjukban az óraosztogató eseményt. E-mailt kaptak, hasonló szöveggel: „Az óra ketyeg, de mi még egy sort sem olvastunk a cégünkről”. Sokak számára ekkor derült ki, hogy több tízezres értékről van szó, amivel a társaság „meg akarta vásárolni” a sajtó munkatársait.

Továbbadott díjak

Az ehhez hasonló kellemetlen helyzetek kivédésének egyik eszköze lehet az etikai kódex, amelynek Magyarországon egyelőre csak a csíráit fedezhetjük fel. Úttörőnek számít e téren a HVG; a folyóirat az elsők közt, a ’90-es évek elején dolgozta ki az etikus újságírói tevékenységre vonatkozó szabályzatát, amelynek értelmében az ominózus karórás eset után a lap munkatársa vissza is küldte az ajándékot.

Szintén az elmúlt évtizedben terjedtek el az etikai kódexek az Egyesült Államokban, ahol ezt már nem csak a médiumok veszik nagyon komolyan. „Az USA-ban annyira betörtek a köztudatba ezek a szabályzatok, hogy ott már nem is próbálnak a cégek értékesebb ajándékokat adni a média képviselőinek” – állítja Réti Pál, a HVG főszerkesztője. Gyakran emlegetik mintapéldaként a legendás New York Times etikai kódexét, amely tulajdonképpen nem más, mint egy 50 oldalas kézikönyv, 14 fejezettel és számtalan alfejezettel, s amely akár tankönyvnek is megtenné. Nem csoda, hogy a magyar média talán legszigorúbb kódexét, a Manager Magazin etikai szabályzatát többek közt ez alapján állította fel a gazdasági folyóirat szerkesztősége. A havilap olyannyira tartja magát bizonyos etikai elvekhez, hogy 2006 decemberében visszautasította azt az – egyébként pénzjutalommal nem járó – díjat, amelyet a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) a tőzsdei „legek” évi díjkiosztóján a magazinnak mint az év szerkesztőségének adott. „Az etikai kódexünk szerint ugyanis csak újságírói díjakat vehetnek át a szerkesztőség tagjai; tilos elfogadni olyan elismeréseket, amelyeket cégek, szervezetek, tehát olyanok adnak, akikről írtunk, írunk vagy írni fogunk” – magyarázza a Manager Magazin főszerkesztője. Mong Attila hozzátette: a díj elfogadását azért sem tartották etikusnak, mert egyik újságírójuk éppen fél évvel korábban leplezte le a BÉT-en jegyzett Magyar Telekom montenegrói számlázási botrányát, s leírta, hogy ez Straub Elek távozását vonhatja maga után.

Nem csak díjak, hanem ajándékok terén is mintát akar adni a magyar médiapiacnak a Manager Magazin. „A küldeményeket nem fogadjuk el, visszaküldésük viszont pluszköltségbe verné a kiadót. Ezért úgy gondoltuk, jótékonysági célra fordítjuk azokat” – mondja Mong Attila, aki szerint a cégek és a pr-esek beláthatnák: egyenesen a jótékonykodást kellene választaniuk. 2005-ben a szerkesztőségbe érkezett karácsonyi ajándékokat a Menhely Alapítvány kapta meg, tavaly pedig több szerkesztőség összefogásával az újságírók egymás közt elárverezték a beérkezett ajándéktárgyakat, majd a befolyt (300 ezer forint körüli) összeget adományozták a fent említett alapítványnak.
A jótékonysági akcióban a Figyelő néhány újságírója is részt vett, annak ellenére, hogy az üzleti és gazdasági hetilapnál nincs szigorú szabályozás az ajándékok elfogadására vonatkozóan. Az újságírói díjak, illetve az azokkal járó pénzösszegek (ezek általában 50 –100 ezer forint között mozognak) elfogadásáról a munkatársak szintén maguk dönthetnek, a különböző szerkesztőségi elismerésekkel járó pénzjutalmakat viszont a Sanoma lapja is jótékonykodásra fordítja. „Az újságírói, szerkesztőségi díjak szerintünk nem befolyásolják a lap függetlenségét, ezért mindig elfogadjuk azokat” – mondta Martin József Péter főszerkesztő.

Bebiztosítva

Miközben Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban minden magára valamit adó médium szigorúan szabályozza, hogy újságírói milyen ajándékokat, díjakat, meghívásokat fogadhatnak el, milyen tanulmányutakon vehetnek részt, addig Magyarországon erre alig van példa. Így aztán előfordul, hogy a meghívó cég vagy ügynökség akár azt is megengedi magának, hogy szerződésben rögzíti: a study tour után hány alkalommal, milyen hosszúságú szöveg megjelentetését várja el a média emberétől, sőt az illusztrációt is ő szabja meg. Ha pedig esetleg nem egészen a várakozásoknak megfelelően jelenne meg később a cikk, akkor minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül hívogathatja az érintett újságírót, hogy módosítson a szövegen, vagy egészítse ki azt. Persze nem mindenki hajlandó belemenni a játszmába. A Figyelő és a HVG újságírói például csak akkor fogadhatnak el külső fél által felajánlott utazást, ha ahhoz semmiféle előre rögzített ellenszolgáltatási kötelezettség, ígéret nem társul. „Noha már az is garancia lenne az újságírói szabadságra, hogy a meghívó fél tudomására hozzuk, hogy nem feltétlenül írunk az adott eseményről, lapunk általában ennél jobban bebiztosítja magát. Gyakran inkább kifizetjük az újságíró útját, s ezzel kivásároljuk a jogot, hogy valóban azt írjunk az adott rendezvényről, amit akarunk” – enged bepillantást a HVG etikai működésébe Réti Pál.

Nincs szabály

Az említett példák persze leginkább kivételként erősítik annak szabályát, hogy a magyar médiában nem nagyon léteznek etikai szabályozások. A téma kapcsán több lapot és tévécsatornát is megkerestünk, és nem egy esetben napokat kellett várnunk arra, hogy pr-esek megtudakolják: náluk létezik-e egyáltalán etikai kódex. Az egyik kereskedelmi csatornától például azt a választ kaptuk, hogy van ugyan egy üzleti etikai kódexük, de abban nincs szó ajándékok elfogadásáról. Az MTV nem rendelkezik külön etikai kódexszel, mint megtudtuk, „a társaság működésére, illetve műsorkészítésére, műsorsugárzására vonatkozó etikai, erkölcsi szabályokat a hatályos Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzatban rögzítik.” Egy másik lap munkatársa pedig elmondta: nekik sincsenek saját „törvényeik”, ők a MÚOSZ etikai szabályait veszik alapul.

Azoknál a médiumoknál egyébként, amelyeknél létezik efféle „útmutató”, a megkérdezettek tapasztalatai alapján nem jelent nehézséget annak betartása. Réti Pál nem tud arról, hogy a HVG-nél erkölcsi szabályok megkerülése miatt lett volna szankció. „Az etikai kódexnek akkor van értelme, ha képviselni tud egy szellemiséget. Olyan emberekkel kell dolgozni, akikben fel sem merül, hogy a szabályzatnak esetleg nem úgy kellene lennie” – vélekedik Mong Attila.