A Magyar Nemzeti Bank (MNB) vesztesége 2021-ben még csak 51 milliárd forintot tett ki, ami 2022-ben 402 milliárdra ugrott, míg 2023-ban várhatóan valahol 1800 és 2300 milliárd forint között alakul. E veszteség összetételének maximum a 40–50 százaléka indokolható külső hatásokkal, 50–60, de az is lehet, hogy 70 százaléka szakmai szempontból súlyosan téves gazdaságpolitikai döntések következménye – értékelt Surányi György egyetemi tanár, volt jegybankelnök egy kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Civitas Intézet szervezett.
Az MNB vesztesége nagy mértékben abból áll össze, hogy a mérlege olyan sok ezermilliárd forintnyi aktívát tartalmaz, amiknek a kamata 10–15 évre előre rögzítve van, és e fix kamatozású eszközök hozama átlagosan nem több 1 százaléknál. Ennek eredete, hogy a jegybank 2017 után túlfűtötte a pénzügyi rendszert:
- fölöslegesen sok 10 évre rögzített kamatú növekedési és zöldhitelt nyomott ki,
- valamint 15 évre fixált növekedési kötvényt vásárolt,
- továbbá fölöslegesen sok állampapírt vett.
Ez éveken keresztül nem okozott problémát – addig, amíg a reálkamatok negatívban voltak: az irányadó kamatláb egészen 2021 májusáig mínusz 0,25 százalék volt. Ennek eredményeképp nagyon megnőtt a hitelek iránti kereslet, ráadásul a jegybank amellett lökte be a saját hitel- és kötvényprogramjait, hogy a hitelállomány növekedése már organikusan is kétszámjegyű volt.
Az erőltetett vállalati hitelkiáramlás kedvezményezettjei elsősorban a kormány holdudvarához tartozó vállalatok voltak. 2019-ben a növekedési kötvényprogram megindításának pedig már csak egyetlen magyarázható oka volt: a NER-közeli cégek kimerítették a banki limitjeiket, ezért új forrásokat kellett keresni a számukra.
2021-től viszont az MNB arra kényszerült, hogy felvegye a kesztyűt az infláció ellen, ezért meg kellett kezdenie a kamatok emelését. Ám,
Ennek oka, hogy a kamatkiadások és a kamatbevételek közötti különbözet folyamatosan nőtt, hiszen a jegybank 10, illetve 15 évre nulla, illetve 2,5 százalékos kamaton nyújtott hitelt, miközben az irányadó kamatláb 2022-ben már 18 százalékra kúszott fel. A 17–18 százaléknyi kiadás és a jegybanki programok átlagosan 1 százalékos bevétele miatt a forrásköltségek folyamatosan emelkedtek. Emiatt az MNB óriási veszteségekkel szembesül – figyelmeztetett Surányi György.
Szerinte a növekedési hitelekkel nem az a baj, hogy kedvezményes kondíciókkal bocsátották ki, hanem az, hogy a jegybank fedezetlen kamatpozíciót nyitott. Más lenne a helyzet, ha az MNB rögzítette volna, hogy például a növekedési hitel kamata csak fixált 0 százalékon, amíg az irányadó kamat nem éri el a 3 százalékot, vagy az infláció nem haladja meg a 4 százalékot, amennyiben ez megtörténik, onnantól kezdve a kamat is emelkedik. Vagyis ha változó kamatozásúak lennének ezek a hitelek, akkor a veszteség körülbelül fele ekkora lenne – becsülte.
Ezeket a szereplőket a kormányzat nem akarja megsarcolni.
Az állampapír és az aranyvásárlás is visszaütött Matolcsyékra
A veszteségek másik fontos forrása, hogy a jegybank mintegy 3700 milliárd forintnyi állampapírt vásárolt 2020–2021 során. Ezzel az MNB úgynevezett mennyiségi lazítást hajtott végre, amit világszerte alkalmaztak: a központi bank úgy növelte a rendszerben levő pénz mennyiségét, hogy eszközöket vásárolt a piacon, jelen esetben az államot megtámogatva.
A nyakló nélküli állampapír-vásárlás 2021-ben azonban már teljesen indokolatlan volt, hiszen a pandémia után a GDP-növekedés elérte az évi 7,2 százalékot. Ez esetben szükségtelen volt 7 százalékos államháztartási hiányt produkálni – mutatott rá Surányi.
A nagy problémának itt is technikai okai vannak: az MNB látszólag 5–15 éves lejáratú kötvényeket vásárolt bankoktól és befektetési alapoktól, ezeket azonban overnight – vagyis napi kamatozású – betétekre cserélték le. A mennyiségi lazítás a gyakorlatban úgy fest, hogy az MNB eszközvásárlással növeli a pénzkínálatát, ebben az esetben napi pénzzel finanszírozta az államháztartás hiányát, nem pedig hosszú lejárattal. Ám ahogy az infláció és ezzel együtt a kamatok is növekedni kezdtek, kiderült, hogy a magyar költségvetés már nem átlagban 2 százalékon finanszírozza magát hosszú lejáratra, hanem rövid lejáraton 15–16 százalék kamatot fizet. Ezt a kamatterhet az MNB-nek kell kiegyenlítenie, ami
Az egykori jegybankelnök szerint van még egy fontos oka az MNB veszteségének. Matolcsy Györgyék győzelmi jelentésekben hozták nyilvánosságra, hogy a jegybank eddig összesen 6 milliárd dollárnyi aranyat vásárolt. Ezzel azonban egy nulla kamatozású aktíva került az MNB mérlegébe, amelynek ráadásul komoly őrzési költsége van. A mostani hozamkörnyezetben ez azt jelenti, hogy körülbelül
az elmaradt kamatbevétel miatt. Miközben semmire nem lehet használni, azon kívül, hogy gyönyörködhetnek benne – méltatlankodott Surányi.
Ez gerjesztette a pénzromlást is Magyarországon
A közgazdász szerint a jegybanki állampapír-vásárlások és a piacra özönlő – összesen mintegy 11 milliárd forintnyi – nulla kamatozású jegybanki pénztömeg megjelenése miatt már 2020 elején látszott, hogy az ország gyorsuló inflációs pályára került. Ezt csak ideiglenesen szakította meg a világjárvány, de 2021 elején visszapattant a gazdaság, és immár 5 százalék volt az infláció, messze meghaladva az európai és az amerikai átlagot. Mindez másfél évvel az orosz–ukrán háború kitörése és az uniós szankciók bevezetése előtt történt.
Az inflatorikus környezetet alapvetően az hozta létre, hogy az MNB az előző években rettenetesen nagy likviditással árasztotta el a piacot. A költségvetési, a monetáris és a jövedelempolitika 2021 őszéig összehangolt módon túlpörgette a magyar gazdaságot, és 2017 elejétől egyenes vonalban gyorsuló inflációt okozott. Erre később kétségkívül rátett még egy lapáttal a nemzetközi energiaválság és az orosz agresszió – magyarázta Surányi.
Ezzel együtt tudatosan és folyamatosan nyomták le a forint árfolyamát egyebek közt azzal, hogy a beáramló EU-pénzeket nem a piacon, hanem az MNB-nél váltotta át a magyar kormány. Ezzel az a devizatöbblet, ami bejött az uniótól, nem jelenhetett meg plusz kínálatként a piacon, így nem tudta erősíteni a forint árfolyamát, ami antiinflációs hatással járt volna.
„A jegybanki veszteség csak egy tünet, amely mögött olyan tényezők állnak, melyek nagyon komoly vizsgálatot érdemelnek. Magyarország esetében a veszteség mögött rossz döntések állnak: érthetetlen például, hogy a Pénzügyminisztérium miként tudta behúzni az MNB-t egy ilyen nagy veszteséget okozó műveletbe” – fogalmazott Róna Péter jogász-közgazdász, az MNB felügyelőbizottságának egykori tagja. Szerinte
Mint mondta, ennek a patológiának akkor sincs vége, ha a külső hatások miatt a magyar infláció csökkenő tendenciát mutat. Ez egy olyan „gyulladásos” helyzet a nemzetgazdaság esetében, amelynek nagyon hosszú távú és mély következményei lesznek, alapjaiban nem fog csitulni. Ha lemegy 10 százalék alá a pénzromlás mértéke a nemzetközi folyamatok eredményeként, amikor mi 9,5 százalékon leszünk, akkor az EU-átlag 2,5–3 százalék lesz majd. Ez a különbözet továbbra is jelentős inflációs nyomás alatt fogja tartani a magyar gazdaságot, ami jelentősen beszűkíti a pénzügyi és a monetáris politika mozgásterét a többi tagállaméhoz képest – prognosztizálta.
Újabb fronton helyezhetnek uniós nyomást Magyarországra
Látva az MNB jelentős veszteségét, a kormányzat tavaly decemberben módosította a jegybanktörvény 166. cikkelyét azzal a céllal, hogy a veszteségek pótlására egy új formulát vezessen be. Előírták, hogy amennyiben a jegybank saját tőkéje a jegyzett tőke alá esik, akkor a különbözetet
Ezt az elképzelést az MNB tavaly októberben elküldte az Európai Központi Banknak (EKB) véleményezésre, az európai jegybankrendszer tagjaként ez kötelezettsége. Az MNB éves jelentése alapján a 2022 végén a saját tőke 256 milliárd forint volt, ezzel szemben áll a jelzett 1800–2300 milliárdnyi 2023-as várható veszteség.
– mondta Róna.
Az EKB által megküldött válasz alapján ők abból a tételből indulnak ki, hogy a különböző európai szerződések alapján a jegybanki függetlenségét tűzön-vízen át, minden körülmények között biztosítani kell. Nem lehet olyan törvényt hozni, mely utat nyitna annak, hogy ez a függetlenség csorbuljon. Itt arra utaltak, hogy a jegybank tőkeellátottsága a kormány kegyeire van bízva, ami függőségi problémát okozhat.
A módosított jegybanktörvény ötéves részletfizetési passzusa az EKB nemtetszését váltotta ki, ezt alapvetően fenntarthatatlannak ítélték. Ebből kifolyólag mindenképp feszült helyzet alakulhat ki a kormány, az MNB, illetve az EKB között – jósolta a közgazdász.
Az uniós központi bank állásfoglalásában kifejtik, hogy a jegybank saját tőkéje nem mehet huzamosabb időtartamra a jegyzett tőke alá. E huzamosabb időről azonban csak közvetve nyilatkoznak, alapvetően azt mondják ki, hogy minden olyan időtartam, ami veszélyeztetheti a jegybank monetáris politikai eszközeinek hatékonyságát, huzamosabb időt jelent.
Ezen értelmezés alapján nem arról van szó, hogy mikor és mennyit kell befizetnie a jegybanknak, inkább arról, hogy az MNB-nek és a Pénzügyminisztériumnak fel kellene vázolnia, milyen gazdaságpolitikát képzel el a következő 2–3 évben, melynek eredményeképp a hiány orvosolható. Az ugyanis, hogy ekkora veszteség alakulhatott ki, azt jelzi:
Róna Péter szerint az EKB nem azt kívánja majd kikényszeríteni, hogy a különbözetet gyorsan fizessék be, inkább azt várja majd el az MNB-től, hogy világos, hosszabb távú terveket fogalmazzon annak kapcsán, hogy mihez kezd a helyzettel.
Vagyis jelentős nyomás kerülhet a kormányra és az MNB-re egy olyan helyzetben, amikor a kabinet lépései a jegybanki függetlenséget alapjaiban kérdőjelezik meg. Például a kamatstopok létrehozásával a kormány egy olyan területen avatkozott be, amely nem az ő felségterülete, hiszen a jegybanktörvény szerint a kamatok meghatározása és befolyásolása az MNB alapvető és kizárólagos feladata – figyelmeztetett Bodnár Zoltán jogász-közgazdász, a jegybank volt alelnöke.
