Negyvenhét évesen kellett új állás után néznie Korona Zoltánnak, a Bestfoods értékesítési igazgatójának, amikor cégét megvette az Unilever, s igazgatói pozícióját megszüntették. Nem esett kétségbe: intenzív keresésbe fogott, és ezalatt is vigyázott fizikai és szellemi kondíciójára – az előbbire sportolással, az utóbbira egy MBA-kurzus elkezdésével. Három hónappal a bejelentést követően már talált magának munkahelyet. Az új pozícióba, egy FMCG-cég ügyvezető igazgatói székébe egy fejvadász megkeresését követően került. “Mindenképpen el akartam nyerni az állást, ezért a pályázatomhoz részletes elemzést készítettem a cég jelenlegi helyzetéről és a prioritásokról” – avat be a nyerő stratégiába.
A középkorú munkavállalók zöme azonban nem ilyen talpraesetten kezeli, ha átszervezés, leépítés miatt állástalanná válik. Aki 15-20 esztendőt lehúzott egy vállalatnál, súlyos csapásként élheti meg a biztos munkahely elvesztését, ráadásul nincs gyakorlata az álláskeresésben sem. “Sok ötvenes nem is meri vállalni a megmérettetést a munkaerőpiacon, inkább a korkedvezményes nyugdíjat választja” – mutat rá Szombati Zsuzsa, a Drake Beam Morin (DBM) tanácsadója. Ez annak lehet kedvezőbb, akinek már csak egy-két éve van a nyugdíjkorhatárig, a végzettsége alacsony és hosszú időt töltött egy munkahelyen.
KIHEVERNI. Aki traumaként élte meg az elbocsátást, annak nem érdemes a felmondás másnapján belefognia az álláskeresésbe. “Depressziósan nem lehet kimenni a munkaerőpiacra. Aki letörten, önbizalom nélkül megy interjúra, és rossz benyomást kelt, az annál a cégnél vagy fejvadásznál leírta magát” – figyelmeztet Juhos Andrea, a DBM ügyvezetője. Ilyenkor jobb pár hétig pihenni, feldolgozni a történteket, és a keresést már kiegyensúlyozottan megkezdeni.
Ötven körül a keresési technikák másfajta keverékét érdemes alkalmazni, mint fiatalabb korban. A hirdetések sokszor 45 évben szabják meg a felső korhatárt, vagy ha ezt nem is írják le, a beérkező pályázatok tömegéből csak a fiatalabbakat hívják be interjúra. A hirdetések böngészésére legfeljebb a keresgéléssel töltött idő 10 százalékát fordítsuk, és akkor se az így kezdődő hirdetésekre válaszoljunk: “Fiatal, dinamikus csapatba keresünk…”
Az ötven körül és afölött járók legnagyobb eséllyel személyes kapcsolataik révén szerezhetnek állást. “Az emberek még mindig nincsenek tisztában a kapcsolatrendszer fontosságával. A középkorúak sokszor a protekcióval azonosítják, avagy nem mernek segítséget kérni másoktól. Egyesek pedig szégyenként élik meg az állástalanságot, és még szűkebb környezetük előtt is titkolják” – mondja Juhos Andrea.
Pedig Magyarországon az állástalanok 60 százaléka a networking útján helyezkedik el, sőt többségük már az előző munkahelyére is így került. “Találkoztam olyan középkorú programozóval, aki közölte: neki nincsenek kapcsolatai. Ezután úgy tettem fel a kérdést, hogy mely vállalatoknál dolgozna szívesen. Felsorolt néhányat, majd eszébe jutott, hogy az áhított cégek közül többnél is dolgoznak volt kollégái vagy ügyfelei” – meséli Cservenyák Tamás, a DBM ügyvezető partnere.
Segítség három pilléren Az ötven feletti diplomás állástalanok elhelyezkedési nehézségeit kívánja orvosolni a Magyar Business Leaders Fórum (MBLF) Ötven plusz/mínusz elnevezésű kezdeményezése. A program három pilléren nyugszik: a résztvevők számítástechnikai és nyelvi képzést kapnak, pszichológusok segítik őket az állástalanság okozta lelki problémák kezelésében, illetve tréningeken sajátíthatják el az üzleti életben szükséges készségeket (kommunikációs készség, csapatmunka). A kidolgozásban remélhetőleg megvalósul a minisztériumok, civil szervezetek és a tudományos élet képviselői, fejvadászok és az MBLF tagvállalatok HR-szakembereinek együttműködése. Az idén indul Budapesten az első két csoport, 15-15 résztvevővel. “Ezzel mintát szeretnénk nyújtani a vállalati, a kormányzati és a civil szektor együttműködésére egy társadalmi probléma megoldásában. Ha a modell beválik, akkor remélhetőleg országosan elterjed majd” – mondja Hajdu András, a Malév Rt. gazdasági és pénzügyi vezérigazgató-helyettese. Ő egyben a budapesti program munkacsoportjának vezetője, s arra számít, hogy az MBLF tagvállalatai is szívesen fogadják majd a program végzőseit.
Ha közvetlenül a cégekhez fordulunk, nem érdemes az agresszív terjeszkedési stratégiát folytató, amerikai stílusú multikhoz pályázni. Esélye van viszont az ötvenes munkavállalónak ott, ahol a vállalat vezetőségében is van ilyen korú ember.
LOJALITÁS. “Számos munkakörben értéket jelent az idősebb munkavállalók tapasztalata, kapcsolatrendszere. Ők lojálisabbak is, kevésbé csábulnak el egy gyors karriert ígérő lehetőségre” – véli Bárány György, a HVB Bank HR ügyvezető igazgatója, fenntartva, hogy a fiatalabbak viszont általában jobb számítástechnikai és nyelvi háttérrel rendelkeznek.
Ha az álláskereső előzőleg multinacionális cégnél dolgozott, akkor tapasztalataiból a hazai kis- és középvállalatok profitálhatnak – feltéve, ha hajlandóak magasabb bérigényét fedezni. Aki nem beszél nyelveket, és ezért a vállalati szektorba nehezen jut be, az államigazgatásban, közintézményeknél még eséllyel pályázhat.
Az ötvenesek sokszor csak a főállású elhelyezkedésben gondolkoznak, pedig megoldás lehet az önálló vállalkozás, tanácsadás, fordítás, vagy alkalmi megbízás is. Volt cége beszállítójának auditját vállalta el például egy középkorú férfi, abban bízva, hogy a néhány hónapos feladat alatt olyan gyakorlatot és kapcsolatokat szerezhet, amelyek egy állandó álláshoz vagy további megbízásokhoz segítik hozzá.
Különösen nehéz a volt felsővezetők elhelyezkedése, őket ugyanis más cég sem veszi fel szívesen beosztottnak. Korona Zoltán ezért az ötven körül járó menedzsereknek azt ajánlja, hogy előre tervezzék meg a visszavonulás lehetőségét. “Hatvanévesen már nem lehet sales-marketing igazgatóként dolgozni, ezért célszerű fokozatosan felépíteni egy egyéni vállalkozói vagy tanácsadói hátországot” – javasolja, elismerve, hogy napi tizenvalahány óra munka mellett ez korántsem egyszerű.
Az ötven körüli álláskereső ne számítson csodákra: féléves keresgélés átlagosnak tekinthető. Az állástalanok kétharmada a korábbinál alacsonyabb fizetésért tud csak elhelyezkedni. “Aki motivált, és hajlandó kompromisszumokat kötni, az talál megoldást. Egy kitartó ötvenes hölgy a korábbival megegyező feltételekkel tudott elhelyezkedni, pedig a végzettsége sem volt jó – igaz, a siker a 214. próbálkozást koronázta” – meséli Cservenyák Tamás. Ebben a számban benne vannak az álláshirdetések, a cégekhez közvetlenül beküldött önéletrajzok és az ismerősökkel való kapcsolattartás is. Ajánlatos is nyilvántartani a több szálon futó keresést, így nem kerülhetünk kínos helyzetbe, ha csöng a telefon és valaki egy állásajánlattal jelentkezik.
TAKTIKUSAN. Bemutatkozásunkat a megpályázott munkahelyen ne az életkorunkkal kezdjük! Ha a beküldött önéletrajz első sorában egy negyvenes évekbeli születési dátum szerepel, lehet, hogy nem is olvassák tovább. Kezdjük inkább a szakmai tapasztalatainkkal, s az önéletrajz végén soroljuk fel a tanulmányainkat. Életkorunkat nem is muszáj feltüntetni, a diploma időpontjából utánaszámolhat, aki nagyon akar.
Ha behívnak interjúra, ne azt sugározzuk, hogy “én már úgyis öreg vagyok”. Kerüljük az “erre a pár évre, a nyugdíjig” típusú fordulatokat. Előre felkészülhetünk, hogy megelőzzük a várható kifogásokat. Ne várjuk meg, amíg megkérdezik: “Ön húsz éven át ugyanott dolgozott. Ódzkodik a változásoktól?” Inkább vágjunk elébe: “Igaz, hogy húsz évet töltöttem az utolsó munkahelyemen, de ezalatt három vezetőváltás zajlott le teljes átszervezéssel, úgyhogy olyan tapasztalatokat szereztem, mintha négy különböző cégnél dolgoztam volna.”
Ha bízunk magunkban, sose késő elhelyezkedni. Dénes például önszántából változtatott állást ötvennyolc évesen. Egy multinacionális vállalat informatikai vezetője volt, s munkáltatója felvett mellé egy fiatalabb munkatársat az övénél kétszer nagyobb fizetéssel. “Ráadásul nekem kellett volna betanítanom őt” – meséli. Aztán egyik kollégája épp akkoriban kérdezősködött, nem ismer-e informatikust, mert a felesége cégénél régóta keresnek egyet. Azonnal jelentkezett, és meg is kapta az állást, régi munkahelyén pedig felmondott.
