Gazdaság

KÜLFÖLDIEK INGATLANSZERZÉSE – Idő is, pénz is

Furcsa patthelyzet alakult ki januárban a külföldiek ingatlanszerzésének engedélyeztetésével kapcsolatban. A közigazgatási hivatalok nem tudtak munkához látni, mivel az eljárási rendet szabályozó kormányrendelet csak január 26-án lépett hatályba, így a kérelmek közel egy hónapig várakozólistára kerültek. A hivatalok az ügyfelek megértésére apellálnak, ígérve, hogy a jövőben egyszerűbb és könnyebb lesz az engedélyeztetés.

Az idén már nem a Pénzügyminisztérium (PM), hanem a területileg illetékes megyei közigazgatási hivatalok állítják ki a külföldiek ingatlanszerzési engedélyeit – így intézkedik az új devizatörvény. A PM a feladat-átcsoportosításból eredő esetleges kellemetlenségekre már egy korábbi közleményében felhívta az ügyfelek figyelmét, azt azonban akkor még a tárca illetékesei sem tudták, hogy a kérelmek január végéig elintézetlenül fognak porosodni. Az eljárási rendet szabályozó 7/1996-os kormányrendelet ugyanis csak január 26-án lépett hatályba.

A megyei közigazgatási hivatalok egyébként apátiával fogadták a hírt – úgy tűnik, a többletfeladat sehol sem jelent majd problémát. A Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal igazgatási főosztályvezetője, Lajos Lászlóné szerint az apparátus felkészült, az államigazgatási eljárásokra általánosan érvényes 30 napos határidőt nagy valószínűséggel tartani tudják. Az ügyek elhúzódására csak hiánypótlás esetén kell számítani. Ilyenekben viszont nem lesz hiány, hiszen a kérelmek közel nyolcvan százaléka nem tartalmaz minden, kötelezően előírt mellékletet.

A hiányos kérelmek mögött sokszor egyébként ügyvédi mulasztás húzódik meg, mondván, egyszerűbb egy alakilag hibás kérelmet beterjeszteni, mert a hivatal hiánypótlási felhívásában legalább pontosan közli, hogy milyen dokumentumokra van még szükség.

Hogy mit kell a kérelemhez csatolni, azt a kormányhatározat pontosan körülírja. Elsősorban a külföldi honosságot igazoló iratra van szükség, amelynek legalkalmasabb formája az útlevél közjegyzői, hiteles másolata. Az ingatlanra vonatkozó szerződés mellé három hónapnál nem régebbi tulajdoni lapot kell csatolni, amely nem kerül többe néhány száz forintnál. Szükség van arra a banki eredeti bizonylatra, ami a vételár fedezetét igazolja. Kulcsfontosságú az a nyilatkozat, amelyben az illetékes polgármesternek kell állást foglalnia arról, hogy az ingatlanszerzés sért-e valamely önkormányzati vagy egyéb közérdeket.

Ezzel kapcsolatban Mészáros József, a Belügyminisztérium osztályvezetője lapunknak elmondta: mivel a közigazgatási hivataloknak eddig ilyen feladattal nem volt dolguk, az igazi problémát az országosan egységes gyakorlat kialakítása jelenti majd. A tárca éppen ezért általános útmutatásokat dolgozott ki, amelyek sorvezetőül szolgálhatnak a hivatalokban. A kormányhatározat nem ad például pontos iránymutatást arra nézve, mit lehet olyan “egyéb közérdeknek” tekinteni, ami alapján megtagadható az engedély.

Mellékelni kell továbbá adó- és értékbizonyítványt is, ami a tulajdoni laphoz hasonlóan nem lehet régebbi három hónapnál. Ez az a pont, amely érzékenyebben érinti a vásárlót, hiszen egy komolyabb értékbecslésnél mélyen a zsebbe kell nyúlni. Ahogy azt Szántó Endre, a Nemzetközi Vagyonértékelő Rt. illetékese a Figyelőnek elmondta: nem valószínű, hogy a közigazgatási hivatalok megelégednének a csak pár ezer forintba kerülő, úgynevezett egyszerűsített értékbecsléssel. A komolyabb becslés általában napi díjazás alapján történik. Egy 120 négyzetméteres családi ház felmérése százezer forintjába is belekerülhet a megrendelőnek, egy irodaház esetében pedig akár milliókról is lehet szó. Ezeket a költségeket még az ügyvédi munkadíj is alaposan megdobja, ami általában az ingatlan forgalmi értékének 1-2,5 százaléka között mozog.

A kérelem elutasítása ellen államigazgatási úton nincs helye jogorvoslatnak, a határozat megváltoztatását csak a bíróságtól lehet kérni. Ez azonban hosszú hónapokat is igénybe vehet, tehát jobb, ha a külföldi vásárlók – biztos, ami biztos – fölkészülnek a sem időt, sem pénzt nem kímélő procedúrára.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik