Az első Orbán-kormány bukásának évében, 2002-ben elhunyt Hofi Géza már jó húsz esztendeje azzal viccelődött, hogy sikerült az akkori kabinetnek „Visegrádi Egyeket” csinálnia a V4-es együttműködésből, de mindez idén vált valóra ténylegesen. A cseh miniszterelnök, Petr Fiala már arról beszélt, hogy nincs szükség erre a kooperációra, a lengyelek pedig egyelőre szüneteltetnék az együttműködést – mondta a 24.hu-nak Szent-Iványi István külpolitikai szakértő, korábbi szlovéniai magyar nagykövet.
Magyarország, Csehország, Szlovákia és Lengyelország kooperációját valóban az orosz–ukrán háború ingatta meg. A cseh és lengyel nyilatkozatok szavak szintjén jelzik, hogy az együttműködés gyakorlatilag megszűnt a négy ország között, ugyanakkor Szent-Iványi szerint – aki az ellenzék külpolitikai kabinetjének a vezetője volt az idei választási kampányban – nem Hofinak volt igaza, tehát nem „Visegrádi Egyekké” alakult a szervezet, hanem informálisan, de V3-akká formálódtak a többiek, Magyarország pedig totálisan elszigetelődött, hiába töltötte be a V4-ek soros elnöki posztját idén június 30-ig.
A V4-ek utolsó közös akciója a Boris Johnsonnal, az azóta megbukott brit miniszterelnökkel való tanácskozás volt – mondta Szent-Iványi, de az Ukrajna elleni orosz invázió nyilvánvalóvá tette a már korábban is látható konfliktusokat a szervezeten belül. Így a szlovák választásokon előbb Robert Fico bukott meg, ami jelezte, hogy a V4-ekért kevésbé lelkesednek az utódai, akik kijelentették, ha választaniuk kell a visegrádi együttműködés és az EU között, akkor egyértelműen az uniót választják.
Azután a bukása előtt feltűnően Orbán Viktorral barátkozó Andrej Babis vesztett választásokat Csehországban. Utódja, Petr Fiala pedig már egyáltalán nem híve a visegrádi csoport közös fellépésének. Látványos volt, hogy idén a védelmi miniszterek budapesti tanácskozására a cseh és a lengyel tárcavezető sem jött el, ezért kénytelenek voltak a találkozót elhalasztani.
Budapest próbált arcvesztés nélkül kihátrálni az ügyből, de ez nem sikerülhetett, hiszen az Orbán-kormány álláspontja látványosan szembemegy a cseh és a szlovák politikával, amely egyértelműen nyugati irányvonalat képvisel, és nemcsak az ukrán válság kitörése óta. Szent-Iványi ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy Szalay-Bobrovniczky Kristóf magyar honvédelmi miniszternek volt egy befektetési cége, a Magyar Vagon Zrt., amely egy egymilliárd eurós egyiptomi tenderen működik együtt – áttételes tulajdonlás közbeiktatásával – az orosz Transmashholding nevű, a hadiiparban is érdekelt céggel, amelynek két tulajdonosa is a szankciós listán szerepel.
Az orosz Transmashholding (TMH) valóban gyárt vasúti szerelvényeket – mint azt a magyar miniszter érdekeltségei is teszik –, de harckocsikat is előállít, teszi hozzá Szent-Iványi, aki szerint botrányos, hogy egy NATO-tagállam védelmi miniszterének érdekeltsége a szankciókkal sújtott vállalatcsoporttal működik együtt. (Maga a Transmashholding maga nem az európai, hanem az ukrán szankciós listákon szerepel különböző hírek szerint.)
Szent-Iványi utalt rá, hogy ezek az érdekeltségek egyébként aligha Szalay-Bobrovniczky személyes érdeklődését fejezik ki, hiszen a kaszinóbizniszből 1,6 milliárd forintos osztalékot felvevő tárcavezető könnyen megszabadult ettől az érdekeltségétől éppúgy, mint például egy csehországi repülőgépgyárától, amit Hernádi Zsolt Mol-vezér érdekeltségi körébe adott át pillanatok alatt, amikor miniszter lett.
Szerinte a cseh kiképzőgépeket gyártó vállalattal amúgy semmi gond, hiszen egy EU- és NATO-tagállam cége, amelyben bármikor gond nélkül részesedést szerezhetnek a magyar üzletemberek. (Más kérdés, hogy idén már komoly magyar állami megrendelést kapott ez a cseh cég.) A cseh repülőgépgyár-vásárlás alighanem még a V4-ek együttműködése jegyében történhetett, egy ilyen céget aligha engedne a cseh állam egy vele barátságtalan ország diplomatájának a kezébe adni. Fiala elődje, Babis kormányfő aligha nézte rossz szemmel az akkor még csak londoni nagykövetként ismert Szalay-Bobrovniczky tulajdonszerzését, akit akkoriban még csak Szentkirályi Alexandra kormányszóvivő férjeként emlegettek, de ma már „saját jogon” szerepel a hírekben.
Az Ukrajna elleni orosz háború tehát csak a kegyelemdöfés volt a V4-eknek, de Magyarország elszigeteltsége egyre látványosabb. A csehek, a szlovákok és a lengyelek ugyanis rendszeresen egyeztetnek két-háromoldalú találkozókon továbbra is, így V3-akról nyugodtan lehet beszélni Szent-Iványi szerint. Példa erre, hogy Szlovákia, amely légelhárító rendszerek szállításával támogatta és immár valószínűleg harci gépekkel is segíti majd Ukrajnát, a légterének védelmét éppen Csehországra és Lengyelországra bízta. Így cseh és lengyel gépek ellenőrzik várhatóan szeptembertől a szlovák légteret, ha az erről szóló egyezményeket véglegesítik augusztus végén. Aligha véletlen, hogy Pozsony például nem Budapesttől kért segítséget, amíg a légierejét nem szerelik fel újabb típusú, amerikai gépekkel.
A halálos mérget a külpolitikai szakértő szerint azonban a lengyel–magyar együttműködés megszakadása „adta be” a V4-eknek. A lengyelek egyértelműen Ukrajna mellé álltak az idén kirobbant háborúban, Magyarország pedig Szent-Iványi szerint „kétszínű” politikát folytat ebben az ügyben. Tusványoson Orbán szó szerint mondta vissza például Vlagyimir Putyin háborús propagandáját. Jóllehet, az orosz szempontok megértéséről beszélt, a nyugati és a régiós diplomaták ezt úgy értelmezték, hogy kvázi egyet is ért ezekkel a szempontokkal.
A kétszínű magatartás már a lengyeleket is elidegenítette. Szent-Iványi szerint Novák Katalin köztársasági elnök lengyelországi „mosolyoffenzívája” pár pillanatra ugyan elfeledtette az alapvető nézeteltéréseket Varsó és Budapest között, de a külpolitikai szakértő szerint érdemi előrelépés nem történt a lengyel–magyar viták megoldásában. Ezt amúgy Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök is megerősítette július utolsó napjaiban, amikor arról beszélt, hogy elváltak Lengyelország és Magyarország útjai egymástól Orbán Viktor tusványosi szónoklata kapcsán. Morawiecki külön sérelmezte, hogy Orbán szerint ez Lengyelország háborúja.
A lengyelek tehát nem szorgalmazzák a V4-ek keretében egyelőre az együttműködést a magyarokkal. Különösen felháborította őket annak az ígéretnek a megszegése, hogy az áprilisi választások után Budapest módosítja majd az orosz–ukrán konfliktusban addig elfoglalt álláspontját. Mivel ez nem történt meg, a lengyelek ezt szószegésnek tekintik.
Gyakorlatilag V2+1+1 lett a V4-ből. A kapcsolat nagyon meggyengült. A csehek a szlovákokkal karöltve erősítették az uniós kapcsolatukat, míg a jogállamiság útvesztőiben a lengyelek és a magyarok nem találják a kiutat
– magyarázta a 24.hu-nak egy magát megnevezni nem kívánó, Lengyelországban élő energetikai szakértő, aki hozzátette:
A lengyelek mindenkinél erősebb oroszellenessége pedig a magyarok előtt bevágta az együttműködés kapuját. Mindeközben a Mol a Lotos egyes kútjait megvásárolta. Ez volt az ára a PKN Orlen és a Lotos olaj- és energiaipari cégek fúziójának. Ezt gyakorlatilag a lengyel ellenzék mindenáron meg akarja fúrni, és a valódi piaci jelenlétet a Mol számára ellehetetleníteni.
A PKN és a Lotos összeolvadásakor az EU írta elő, hogy túl nagy koncentrációt jelentene a két lengyel olajcég fúziója, ezért szállt be a Mol az ügyletbe, átvéve egy dél-lengyel benzinkúthálózatot a fuzionáló cégektől. Ám a lengyel ellenzék a szenátusban és máshol is támadja az ügyletet, kérdés, sikerül-e megfúrniuk a bonyolult tranzakciót, amelynek keretében a PKN magába olvasztaná a Lotost és egy másik lengyel energiacéget, viszont eladná a töltőállomásainak egy részét a Molnak. Cserében a Moltól a magyarországi Lukoil-hálózatot (vagy annak döntő részét) szerezné meg. Ez utóbbit a Mol nemrég vásárolta meg, s ebből „adna le” a lengyeleknek a tranzakció keretében meghatározó eszközöket.
Miközben tehát politikai szópárbajok zajlanak és a diplomácia szintjén is óriásiak a feszültségek, amelyek a gazdasági életre is hatnak, az egyes cégek szintjén összekeverednek a nemzeti, a regionális stratégiai és az egyedi vállalati érdekek. Pletser Tamást, az Erste Befektetési Zrt. térségünkkel foglalkozó olaj- és gázipari elemzőjét ezért arról kérdeztük, hogy miközben Lengyelországban politikai támadások érik a Molt, folyik-e konkurenciaharc a térségben. Törhetnek-e az orosz forrásoktól függetlenedő lengyelek és a PKN Orlen például a regionális energiaellátási központ szerepére, ami a Molt szorítaná háttérbe? S ezzel együtt a lengyelek a V4-ek másik két államát, Csehországot és Szlovákiát is ellátnák energiával?
Pletser elmondta, hogy nem lát igazi és éles versenyt a régió két meghatározó olajvállalata, a PKN Orlen és a Mol között. Mielőtt azonban a részletekbe belement volna, elmondta, hogy egyelőre mindkét cég egy 2022 olajpiacát döntően meghatározó jelenség fő haszonélvezője a régióban. Arról van szó, hogy miközben a nyugat-európai, Brent típusú és a keleti, uráli típusú kőolaj között 1–2 dolláros különbség szokott lenni árban (az orosz olaj olcsóbb rendszerint), addig az Ukrajna elleni háború miatt az oroszok óriási árengedménnyel, jelenleg 30–35 dollárral olcsóbban adják az energiahordozót az olajvezetékeken.
Az orosz olajvezetékek a PKN és a vele egyesülő Lotos finomítóihoz, illetve a Molhoz érkeznek régióinkban. Így, amikor a Kirill pátriárka elleni esetleges (végül el nem fogadott) szankciókról vitatkozva az EU hatodik büntetőcsomagját elfogadták, és a magyar vétófenyegetés miatt végül az olajvezetékek mentességet kaptak, akkor Pletser szerint valójában a lengyel PKN is profitált a magyar fellépésből, bármennyire is oroszellenes a varsói politikai vezetés.
Más kérdés, hogy a lengyelek 2014-től, az ukrajnai orosz terjeszkedés kezdete óta készülnek az orosz energiaforrásoktól való függetlenedésre. A gázpiacon ez a lépéssorozat idén fejeződik be, Lengyelország két, nagy, cseppfolyósítottgáz-terminállal (LNG-fogadóállomással) rendelkezik majd az év végére, ahonnan több országot is elláthatnak LNG-vel – elsősorban Németországot, de hosszabb távon Csehországot és Szlovákiát is. Idén októberben készül el a Balti-gázvezeték is, ami pedig norvég földgázzal látja el közvetlenül Lengyelországot. Az orosz gázleválásnak lengyel részről ez az egyik legfontosabb eleme az LNG-kikötők mellett.
Olaj esetében szintén készülnek a szankciók és a lengyelek ellen várható orosz válaszlépések miatt arra, hogy leváljanak az orosz uráli kőolajimportról, de egyelőre élvezik ennek előnyeit: az olcsóbb olajat. Idén év végig szinte biztosan így lesz, de vannak hosszabb távú szerződéseik is, amelyeket szeretnének Pletser szerint kifuttatni 2024–2025-ig.
Átfedés a két cég piacai között Csehországban, Szlovákiában és Dél-Lengyelországban van, ahol mindketten rendelkeznek benzinkút-hálózattal. Ám itt sem folyik éles verseny közöttük. Sőt, Csehország helyzete speciális Pletser szerint. Az ottani olajcég, az Unipetrol száz százalékig lengyel tulajdonban van, viszont a Csehszlovákia idején kiépített hálózatok közül egy olajipari termékvezeték a Slovnaft szlovákiai finomítójából vezet Csehországba, azaz a Molhoz tartozó szlovákok látják el feldolgozott termékekkel Prágát.
Ez a kérdés a cseheknek fontos, ezért ők lobbiznak Pletser szerint azért, hogy a hatodik uniós szankciócsomagot módosítsák majd. A magyarok ugyanis – akiknek a vétójától volt hangos a nemzetközi és a hazai sajtó is – az orosz olajvezetékek esetében elérték, hogy ne legyenek ezekre vonatkozó büntetőintézkedések.
Ám cserében az EU előírta, hogyha például a Slovnaft vagy a Mol kap az olcsó uráli olajból a vezetékeken át, akkor az abból készült feldolgozott termékeket jövő február 5-étől csak az adott országban, Szlovákiában vagy Magyarországon értékesítheti.
Csehországban azonban az olajfinomítók elsősorban vegyipari alapanyagokat gyártanak – a cseh Unipetrol ezt a csehszlovák tradíciót folytatja –, viszont üzemanyagok és energiahordozók feldolgozásával a Slovnaft foglalkozik hagyományosan, az egykori csehszlovák föderáció keleti utódállamában. Így valójában a csehek most a magyar kontroll alatt álló Slovnaftért lobbiznak. Visegrádi együttműködés tehát ugyan jelenleg politikai szinten nincs, a gyakorlatban viszont csehek, magyarok és szlovákok az EU-ban az energiapiacok napi szintű működtetéséért kooperálnak Pletser szerint.
Ebből a szempontból a sajtó által felkapott hír az orosz olajvezeték leállítása utáni kavarásról kisebb jelentőségű volt. Arról van szó, hogy a szankciók miatt sokan úgy értelmezték, az oroszok nem fizethetnek az ukrán olajtranzitért az eddigi módon, így leállt az Ukrajnán átvezető Barátság-kőolajvezeték, amelyen keresztül Magyarország, Szlovákia és Csehország is kapott olajat. Az ügyet a Mol oldotta meg azzal, hogy kifizette az ukránoknak a tranzitdíjat. Így előbb Magyarországra és Szlovákiába, majd pár nap múlva Csehországba is újra megindult a vezetékes olajszállítás.
Ha már az energiaellátás és annak biztonsága szóba került, Pletsert megkérdeztük arról, miért van különbség a régión belül például az üzemanyag-ellátásban, miért van Magyarországon hiány, amikor a Mol a régióban az egyik legnagyobb szereplő a benzin- és a dízel-kiskereskedelemben? Pletser arra emlékeztetett, hogyha valahol az árakat eltérítik a piaci egyensúlytól – ez történik nálunk a benzinársapka bevezetésével –, akkor a kereslet és a kínálat nem találja meg egymást, azaz hiány alakulhat ki. Ez az államszocializmus idején kidolgozott teória érvényesül ma is: Magyarországra nem hoznak benzint és gázolajat az importőrök, ha az nem éri meg nekik, a Mol viszont egyedül nem tudja kielégíteni az igényeket.
Így fordulhat elő, hogy például Csehországban a Mol benzinkútjain van benzin, itthon viszont nincs mindig és mindenütt elegendő üzemanyag – tette hozzá Pletser.
