Decemberben új cseh kormány alakult Petr Fiala, a konzervatív-liberális ODS (Polgári Demokrata Párt) vezetőjének irányításával. A koalíciós kabinet geopolitikai irányváltást hirdet, a korábbinál sokkal inkább a Nyugat felé fordul. Fiala egyértelműen Európa mellett kötelezte el magát: szerinte fontos ugyan a visegrádi országok együttműködése, a közös érdekeket meg kell találniuk, de ez nem lehet az egyetlen együttműködési forma. Minderről Charles Michellel, az Európai Tanács elnökével folytatott januári megbeszélései után nyilatkozott az alig néhány hónapja hatalomra került kormányfő.
Fialáék a tavaly őszi választáson a korrupciós ügyletekkel vádolt, magát jobboldalinak minősítő, de inkább illiberális-populistának tűnő Andrej Babist és ANO nevű pártját győzték le.
A bukott miniszterelnök lelkes híve volt a visegrádi négyek együttműködésének. Babis távozása leginkább azért érzékeny veszteség Orbán Viktornak, mert a cseh milliárdossal egy fontos szövetségest vesztett el a Brüsszellel szembeni kampányokban. Babis nem véletlenül állt a magyar kormány mellé e vitákban: az Európai Unió súlyos következményekkel fenyegető vizsgálatokat indított a volt cseh miniszterelnök üzleti érdekeltségei ellen és az azoknak kifizetett uniós támogatások miatt. Felmerült az összeférhetetlenség vádja is, sőt egyes, Prágának szánt EU-pénzek kifizetésének leállítása sem volt kizárható.
Ugyanakkor a milliárdos politikust nem szabad leírni: nem kizárt, hogy elindul a közelgő elnökválasztáson – a betegeskedő Milos Zeman államfő mandátuma jövő márciusban jár le.
Mindeközben Orbán Moszkvában tárgyalt Vlagyimir Putyin elnökkel, aki katonák tömkelegét sorakoztatta fel az ukrán határon az elmúlt időszakban. Bár Orbán a látogatását békemissziónak nevezte, ne feledjük, hogy 2019-ben az amerikai külügyi helyettes államtitkár, George Kent arról beszélt a washingtoni kongresszus illetékes bizottsága előtt, hogy Orbán és Putyin hergelte Donald Trump exelnököt Ukrajna ellen. Igaz, a magyar külügy ezt fake news-nak minősítette.
Az viszont tény, hogy miközben Prága és Pozsony Béccsel, Varsó pedig Londonnal együtt lép fel az ukránokért, Szijjártó Péter magyar külügyminiszter Ukrajnát támadta a NATO januári értekezletén.
A lengyelek ráadásul az események középpontjába kerültek. Nemcsak a britekkel és az ukránokkal folytatnak egyre szorosabb együttműködést, hanem a franciákkal és a németekkel is tartottak egy csúcstalálkozót, az úgynevezett „weimari hármak” (W3) tagjaként. Ezzel az unió tengelyéhez, az egyre inkább egységesülő német-francia fellépéshez csatlakoznak, ami sok elemzőt meglepett. Eddig ugyanis a lengyelek a transzatlanti, illetve az Oroszországot és az Egyesült Államokat is érintő kérdésekben elsősorban az USA (és nem Brüsszel) álláspontját támogatták. A magyarok és lengyelek pedig mindeddig vállvetve vitatkoztak az EU-val a jogállamisági kérdésekben.
A lengyel-német-francia együttműködés feléledésében azonban szerepet játszhatott a német kancellár eszmélése is. Olaf Scholz ugyanis hosszú hezitálás után az amerikai állásponthoz közeledett washingtoni látogatásakor, és ezek után a W3-együttműködés is hirtelen új életre kelt (tizenegy esztendő telt el az utolsó W3-csúcs óta). A német védelmi miniszter szintén feladta eddigi álláspontját – elutasította a keleti NATO-tagállamok katonai kontingenseinek megerősítését –, és február 7-én bejelentette, hogy 350 német katonát küldenek Litvániába.
Lengyelország az utóbbi hetekig, az ukrán válság kiéleződéséig Brüsszel-ellenes politikát folytatott, most azonban már inkább békülne az unióval. A V4 most nem annyira vonzó opció a lengyelek számára – hiszen ők egyértelműen a szuverén Ukrajnát támogatják az orosz-ukrán válságban, és a bőrükön érzik a Belarusszal közös határukon, hogy mit jelent egy Kreml által támogatott és befolyásolt közvetlen szomszéd.
Az sem véletlen, hogy az új cseh kormányfő is kijelentette a héten: országa egyértelműen Ukrajna oldalán áll, miközben persze azt is hangsúlyozza, amit mindenki: a konfliktust diplomáciai eszközökkel és békés úton kell megoldani. Fiala nem a V4-eket akarja gyengíteni, hanem Csehországot akarja határozottan a Nyugat oldalára kormányozni egy vészterhes időszakban. Ezzel viszont nemcsak Orbán Viktorral megy szembe, hanem saját államelnökével is.
Milos Zeman oroszbarátsága egyre nyilvánvalóbb. A köztársasági elnök gyakorlatilag a Kreml oldalára állt az ukrán-orosz vitában, és kijelentette:
nem tart attól, hogy Oroszország esetleg megtámadná Ukrajnát.
A cseh kormányfő ezzel szemben úgy véli, nem hátrálhatnak meg az orosz fenyegetések előtt, az esetleges agressziót pedig elfogadhatatlannak tartja. A miniszterelnök azt is elmondta, hogy felkészültek egy Ukrajna elleni esetleges orosz támadásra Csehországban is – minderről akkor beszélt, amikor egy ukrán tábornok Prágában járva megállapodott a Dana típusú önjáró lövegekhez való 4000 darab tüzérségi lövedék megvásárlásáról. Fiala kormánya ráadásul, amikor a miniszterelnök az Ukrajna elleni orosz támadás lehetőségéről beszélt, felajánlotta Szlovákiának is, hogy cseh rendőröket küldenek a szlovák-ukrán határ védelmére, ha Pozsony ezt kéri.
Zeman köztársasági elnök azonban ellentétes állásponton van Fialával. Most azt mondta az Euractiv értesülései szerint, hogy nincs szükség a NATO csapatainak megerősítésére a szövetség keleti határain. Azt is bírálta, hogy a Fiala-kormány tüzérségi lövedékeket küldött Ukrajnának.
Mindebből látható, hogy az orosz fenyegetés az ukrán határon a rendszerváltás óta nem látott kihívást jelent térségünk számára. Láttuk a csehek álláspontját, de Szlovákia és Lengyelország is amerikai katonákat fogadhat be az ukrán válság miatt, miközben nálunk Szijjártó Péter elutasította ezt az opciót.
Azért a szlovák parlamentben is érzékelhető volt a megosztottság az amerikai támaszpontok létesítésének és az amerikai csapatok befogadásának a kérdésében: a szavazás előtt az ellentétes álláspontot képviselő szélsőjobboldali és kormánypárti honatyák vízzel fröcskölték egymást.
A lengyelek rendszerint fenyegetésként tekintenek Moszkvára (a történelmet ismerve nem alaptalanul), de Igor Matovic szlovák kormányfő lemondását is egy furcsa körülmények között megrendelt Szputnyik-vakcinaszállítmány váltotta ki tavaly tavasszal. A szlovák politikai élet ugyanis megváltozott a kilencvenes évekhez és a 2000-es évek elejéhez képest – az orosz kapcsolat ma már kevéssé vonzó Pozsonyban.
Az új cseh kormány geopolitikai váltása viszont súlyos következményekkel járhat más tekintetben is a V4-ekre nézve. Nem véletlen, hogy egyre többen emlegetik a „Slavkovi Hármakat”, az egykori Osztrák-Magyar Monarchia három részterületét összefogó együttműködést, amit lengyel politikai elemzők a V4-ek konkurensének tekintenek, jóllehet az Ausztria, Csehország és Szlovákia együttműködéséről szóló 2015-ös kormányfői nyilatkozat óvakodik ennek kimondásától, és érdemi cselekvés is csak az utóbbi időben kezdett kibontakozni e három állam között.
Azt kimondani azonban, hogy Visegrád halott – túlzás lenne. Fiala, az új cseh miniszterelnök sem utasítja el teljesen a V4-eket. Éppen a napokban jelentették be, hogy február 4-től negyven cseh rendőrt teljesít szolgálatot a magyar-szerb határon. S bármennyire is demonstrálta Bécs, Prága és Pozsony a slavkovi együttműködés keretében a Kijevvel való szolidaritást, nem eszik olyan forrón a kását: a cseh külügyminiszter, a kalózpárti Jan Lipavsky azt is kimondta a keleti országba tett látogatásán, hogy nem küldenek cseh katonákat Ukrajnába.
Korábban is voltak persze olyan periódusok, amikor a V4-ek inkább csak papíron működtek együtt egymással. Az viszont biztos, hogy az új cseh vezetés egyértelműen a Nyugat felé hajlik, és ezzel a V4-eken belüli erőviszonyokat is megváltoztatta. Mikulás Bek európai ügyekért felelős új cseh miniszter szerint például a V4 „túl van értékelve”, és más prioritásokat keres, inkább a francia-német orientáció erősítését szorgalmazza. Bek nyilatkozott arról is, hogy a jogállamisági vitákban Csehország Brüsszel mellé fog állni a jövőben Lengyelországgal és Magyarországgal szemben.
Közben Lengyelországban is mintha most enyhülne a Brüsszellel való ellenkezés a jogállamisági viták során. Így például az eddig az EU által leginkább bírált lengyelországi testület, a varsói legfelsőbb bíróság fegyelmi kamarájának megszüntetését célzó törvényt kezdeményez Andrzej Duda lengyel elnök. Ráadásul a W3-as német-francia-lengyel együttműködés Csehországban is követőkre találhat. Mindez a magyar politika növekvő mértékű elszigetelődését mutatja, és immár nemcsak a V4-eken, hanem az EU-n belül is.
