- Április 3-án 106 egyéni választókerület sorsáról döntenek a választók. Ezekben kell többséget szereznie a következő kormányt alakító erőnek, mivel a 199 parlamenti mandátum többségét ezek adják.
- Négy éve 91 körzetet nyert a Fidesz-KDNP, és csupán 15-öt a most közösen induló ellenzék pártjai.
- Jelenleg az optimista kormánypártiak sem számolnak ilyen sima eredménnyel, aminek fő oka, hogy a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd ezúttal nem külön indul (esetleg koordinálva, mint tette a DK és az MSZP-Párbeszéd négy éve), hanem együtt, vagyis ezeknek a pártoknak körzetenként egyetlen közös jelöltjük lesz.
- Igaz, az ő szemszögükből nézve méretes a kihívás: a győzelemhez legalább 40 helyen kell fordítaniuk 2018-hoz képest.
- A Fidesznek kedvező választási matematika miatt az ellenzéknek jó eséllyel a körzetek fele sem elegendő, a biztos többséghez inkább 55-58 egyéni választókerület megnyerése szükséges.
- Ez, bár soknak tűnhet, nem lehetetlen küldetés. Számításaink szerint 65 olyan választókerület van, ahol az ellenzéki jelölt kisebb-nagyobb eséllyel indul tavasszal. És van 41 olyan, melyben nemcsak meglepetés, de helyenként csoda lenne az ellenzéki győzelem.
- Megmutatjuk, mely körzeteket kell elhoznia az ellenzéknek a tisztes vereség, melyeket a nagyon szoros verseny, és melyeket a kormányváltás elérése érdekében. Az utóbbiak között akad olyan terep is, ahol lassan három évtizede nem született baloldali siker.
*
Első kiindulópontunk a 2018-as országgyűlési választás. Természetesen azóta akár jelentősen is változhattak az erőviszonyok, ezért a cikk második részében más számításokat, becsléseket is bemutatunk. Az ellenzék számára elhódíthatónak látszó 65 körzetet hat csoportra osztottuk fel. Az elsőbe kerültek azok, ahol az ellenzék 2018-ban is győzni tudott, majd azt a logikát követtük, hogy hány visszalépés kellett volna négy éve ahhoz, hogy az ellenzék nyerje a körzetet. (A lehetséges visszalépők között azoknak a pártoknak a jelöltjeit vettük figyelembe, melyek most közösen indulnak, illetve ide soroltuk a már megszűnt Együttet is.) Egy példával: amíg a két miskolci körzetben a második és a harmadik helyen végző ellenzéki jelölt együtt bőven több szavazatot gyűjtött, mint a győztes fideszes, a szentendrei választókerületben három ellenzéki jelölt együttes erejére lett volna szükség a győzelemhez a kormánypárti indulóval szemben.
Hozzátesszük gyorsan: elvileg. Jóllehet – amint a 2019-es önkormányzati választás bizonyította – mára az ellenzéki választók a nem a kedvenc pártjukhoz tartozó közös jelöltre is hajlandók szavazni, ez 2018-ban még nem így volt, noha taktikai szavazásra, a legerősebbnek ígérkező ellenzéki támogatására voltak jelek. A négy évvel ezelőtti szavazatok mechanikus összeadása persze csupán egy hipotézis felállítását teszi lehetővé, hiszen megannyi változó hatásával nem kalkulál a pártok támogatottságának változásától a szavazatmegtartási képességen át a másodlagos pártpreferenciáig, amelyek kiemelten fontosak például akkor, ha a Jobbik 2018-as támogatóiról beszélünk. Hiszen a Jobbik szavazói bázisa alakulhatott a baloldal felé közeledés közben, támogatottsága pedig érezhetően csökkent a négy évvel ezelőttihez képest. A Jobbikból azóta kiváltak a Mi Hazánk alapítói, és bizonyára valamennyi szavazót ők is „elvittek” magukkal (így például a négy éve Józsefvárosban Dúró Dórára adott 13 százalényi jobbikos szavazat aligha lesz mind az ellenzéké, hiszen Dúró most is indul új pártja színeiben, mégis e modellben oda számoltuk őket), ahogyan a négy évvel ezelőtti eredményénél az idén várhatóan jobban teljesítő Kétfarkú Kutya Párt is rabolhat voksokat az ellenzéktől. Másfelől viszont
Nem tudjuk azt sem, hogyan alakul a szavazási hajlandóság, és a közvélemény-kutatási adatok annyira széttartók, hogy a listák országos támogatottságát is nehéz becsülni. Márpedig – ahogy arra szintén visszatérünk még a cikk végén – ez az egyéni választókerületi eredmények szempontjából is meghatározó. De lássuk előbb a 2018-as erőviszonyok alapján, hogy hol lehet keresnivalója az ellenzéknek!
A cikkben szereplő táblázatainkban feltüntettük, hogy az adott körzetben hány százalékot szerzett a kormánypárti jelölt, és azt is, hogy mennyi „tartaléka” lehet az ellenzéknek, azaz az egyesült ellenzéket alkotó pártok jelöltjei együttvéve mennyivel kaptak több vagy kevesebb szavazatot 2018 áprilisában helyben, mint a fideszes induló. E számítás alapján állítottuk fel a választókerületek sorrendjét, és ezt ábrázoljuk az alábbi térképen, amelyen minél sötétebb narancssárga egy körzet, annál jobb esélyekkel indul ott a kormányoldal, és minél sötétebb kék, annál inkább ellenzéki.
A kurzort a választókerület fölé irányítva a két nagy blokk 2022-es indulójának neve is olvasható.
15 körzet, ahol 2018-ban is az ellenzék győzött
E választókerületekben jobbára úgy tudott nyerni valamelyik ellenzéki jelölt, hogy a kormánykritikus szavazatok megoszlottak a baloldali blokk, a Jobbik, az LMP és a Momentum közt, bár néhány körzetben – így a budapesti 1-es választókerületben és Csepelen – történtek visszalépések. Természetesen most is e 12 fővárosi körzetben, Dunaújvárosban, valamint az egyik pécsi és szegedi választókerületben van a legnagyobb esély az ellenzéki sikerre; meglepetés lenne, ha bármelyiket elveszítenék úgy, hogy immáron a közös jelöltre mehetnek az ellenzéki voksok. Arról nem szólva, hogy a 2002 óta baloldali vezetésű Szeged mellett a 2019. októberi önkormányzati választáson Budapesten, Pécsen és Dunaújvárosban is magabiztosan győzött az ellenzék.
Zuglóban az MSZP-s Tóth Csaba helyett Hadházy Ákos indul a Momentum színeiben, Kőbányán a most a Párbeszéd frakciójában ülő Burány Sándorral szemben a DK-s Arató Gergely nyerte az előválasztást, Budafokon az MSZP-ből a DK felé tartó Molnár Gyulát a momentumos Tóth Endre győzte le, míg a XV. kerületben a nyugdíjba vonuló Hajdu Lászlót váltotta az ugyancsak DK-s Barkóczi Balázs – a többi körzetben a négy éve már bizonyított jelölt indul újra (illetve Dunaújvárosban a 2019-es időközi választáson győztes jobbikos Kálló Gergely).
24 körzet, ahol egy visszalépéssel is verhető lett volna a Fidesz
Ezek azok a körzetek, amelyekben az ellenzéknek a 2018-as vereség ellenére jó esélyei vannak, a második és a harmadik helyen végző ellenzéki jelölt ugyanis együtt több (olykor jóval több) szavazatot kapott, mint a fideszes győztes. E csoportban szerepel a maradék hat fővárosi körzet, illetve olyan, a korábbi választásokon többször baloldali győzelmet hozó helyszínek is, mint Miskolc, Szolnok és Nyíregyháza.
Kékbe boruló térképünkön látszik, hogy a fővárosban minden választókerületben több szavazatot kapott az ellenzék 2018-ban, mint a Fidesz, vagyis az összefogás révén Budapestet most letarolhatja az ellenzék – nem csoda, hogy néhány nagyágyú mellett a Fidesz a cseresorával készül itt a választásra.
Szintén itt találhatók azok a körzetek, amelyek jelenlegi képviselőihez komoly korrupciógyanú fűződik, közülük ketten – Simonka György és Boldog István – már a vádlottak padján ülnek, de az ügyészség Völner Pálnak is hasonló sorsot szán. A Fidesz természetesen mindhármójuk helyett új jelölttel próbálkozik.
Csatatér-sorozatunk körzetei közül három is ebből a körből került ki: a budapesti Hegyvidék és a Simonka örökségével küzdő Orosháza térsége mellett az ajkai-tapolcai körzet, ahol Fenyvesi Zoltán helyett a Brüsszelből hazatérő Navracsics Tibort indítja a Fidesz, és amit a 2015-ös időközi választáson az ellenzék megosztottsága ellenére egyszer már elhódított a most is próbálkozó jobbikos Rig Lajos. Fenyvesi maga is azzal indokolta a cserét, hogy a mérések szerint ő nem tudna győzni áprilisban.
De ha csak néhányat nyer meg közülük az ellenzék, legalább az újabb fideszes kétharmados többséget sikerül elkerülni, és ez valószínűnek látszik, hiszen az itt található körzetek közül tizenötben is 10 százalékpontnál nagyobb volt az ellenzéki előny 2018 tavaszán, még ha ez a megosztottság miatt nem eredményezett is mandátumot.
8 választókerület, ahol a hárompárti együttműködés vezetett volna sikerre
Folytatva a gondolatmenetet: ha az eddigi 39 választókerületben győz az ellenzék, de a most következő két csoport körzeteit nem tudja elhozni, akkor bár a legutóbbi három választáson tapasztaltnál szorosabb eredmény születik, nem lesz kormányváltás.
Nehezül a terep: mi sem jelzi ezt jobban, mint hogy ebben a körben már vannak olyan fideszes fellegvárak is, mint Debrecen, Kósa Lajos körzete, illetve az alapvetően jobboldali karakterű Székesfehérvár. Utóbbi két helyen ráadásul még a 2019-es önkormányzati választás alkalmával is olyannyira hatástalan volt az ellenzék, hogy egyetlen egyéni körzetet sem tudott nyerni, így csak a kompenzációs listáról jutottak be a városi közgyűlésekbe. Ráadásul Debrecenben a DK-s Varga Zoltán, Székesfehérváron az MSZP-s Márton Roland az elveszített polgármester-választás után próbálkozik a parlamentbe jutni, miközben a fideszes riválisuk 60 százalék feletti eredményt ért el a helyhatósági választáson.
Más a helyzet Egerben és Salgótarjánban, ahol az önkormányzati választást megnyerte az ellenzék, csakhogy az országgyűlési választókerülethez a megyeszékhely mellett jó néhány kisebb település is tartozik. Mindkét körzetben a Demokratikus Koalíció jelöltje – Berecz Mátyás és Godó Beatrix – lett a közös ellenzéki kihívó, de váltott a Fidesz is: Egerben a miniszerelnök mellett dolgozó Nyitrai Zsolt helyett Pajtók Gábor kormánymegbízott indul, míg a salgótarjáni kerületet a legutóbb listáról a parlamentbe jutó Becsó Zsolt visszavette testvérétől, Becsó Károlytól.
5 körzet, ahol teljes egység kellett volna
Az ellenzéki „tartalék” mennyiségéből látszik, hogy egyre jobban zárul az olló: egyre kisebb az összeadott kormánykritikus előny, pedig feltehetően ezek a körzetek is a szoros vereséghez lennének elegendők csupán, bár akár a Kétfarkú Kutya Párt, akár a Mi Hazánk bejutása alakítaná a parlamenti erőviszonyokat, hiszen listás helyeket a Fidesztől és persze az ellenzéktől is vennének el, így
De ha hozzáadjuk az előző három csoport 47 körzetéhez az itteni ötöt, akkor is csak 52-nél tartunk, ami még mindig eggyel kevesebb, mint az egyéni választókerületek fele, azaz még az összes itt tárgyalt választókerület megnyerése sem valószínű, hogy elvezetne az ellenzéki többséghez. Márpedig ebben az öt körzetben a Fidesz jelöltjének négy éve csak kis híján nem jött össze az 50 százalékos eredmény.
Hogy milyen mélyre kellene ásnia az ellenzéknek, arra álljon itt egyetlen példa: a Hajdúböszörmény központú körzetben legutóbb 1994-ben, azaz 28 éve született nem fideszes (hanem szocialista) siker. Igaz, ebben a körben is van olyan térség, amely a kiábrándító 2018-as szereplés ellenére tartogat lehetőséget az egyesült ellenzéknek, hiszen a veszprémi körzetet a 2015-ös időközi választáson – összefogás nélkül is – meg tudta nyerni Kész Zoltán, aki mellesleg a jelenlegi miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter egyik első támogatója.
7 választókerület, ahol az ellenzék bebiztosíthatja győzelmét, de legutóbb kevesebb szavazatot kapott, mint Fidesz
Ezekkel a körzetekkel lehetne bebiztosítani a kormányváltást, csakhogy itt az ellenzék 2018-ban mindenütt kevesebb szavazatot kapott, mint a Fidesz-KDNP.
Nem véletlen, hogy két körzet is innen került be Csatatér-sorozatunkba. Közülük a szerencsi-tiszaújvárosi térségben ráadásul a 2020. októberi időközi választáson már az abszolút többség is összejött a most is induló kormánypárti jelöltnek, Koncz Zsófiának. Ezzel szemben Szombathelyen, ahol a DK-s Czeglédy Csaba próbálja legyőzni a legutóbb 49,9 százalékot szerző Hende Csabát, reményt adhat az ellenzéknek, hogy az önkormányzati választáson győzni tudott.
Ugyanakkor itt is van ingathatatlanul jobboldali körzet: Sátoraljaújhelyen és környékén 1994 óta nem nyert a baloldal, a Fidesz mostani képviselője Hörcsik Richárd – még MDF-s színekben – akkor is kevesebb, mint 700 szavazattal kapott ki, 1998 óta viszont minden alkalommal nyert (a körzethatárok persze ez esetben is módosultak a 2014-es parlamenti létszámcsökkentéskor).
Meg kell említeni azt is, hogy minél kisebb a különbség a két nagy blokk közt, úgy értékelődhetnek fel a kisebb pártok. Amíg a Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk bejutása a parlamenti matematikát is megboríthatja, az igazán kiélezett körzetekben akár a kamupártok – vagy Gattyán György pornómilliárdos mozgalmának lebegtetett – indulása is döntő lehet, ha pár szavazat a különbség az első és a második között. Márpedig 2018-ban a Hajdúböszörmény központú választókerületben 114, de Veszprémben is csak 377 emberrel több szavazott összeadva a négy ellenzéki jelöltre, mint ahányan a Fideszre voksoltak.
6 körzet, ahol bravúr lenne, mégis összejöhet az ellenzéki győzelem
Ezekben a körzetekben már 50 százalék felett teljesített a fideszes jelölt, ennek ellenére különböző okokból nem tekinthetők lefutottnak. Természetesen ide tartozik a hódmezővásárhelyi csatatér, ahol Lázár Jánossal szemben Márki-Zay Péter indul, aki a választókerület központjában két polgármester-választást is megnyert már, és most miniszterelnök-jelöltként próbálkozik meg a körzet elhódításával.
Itt találjuk a hatvani körzet is, ahol négy éve ugyan a fideszes Szabó Zsolt 50,8 százalékot kapott, a most közösen induló ellenzék pártjai pedig 48-at, de ez ledolgozható hátránynak tűnik, ráadásul a történelem itt szoros versenyt ígér: a rendszerváltás óta a hatvani központú körzetben négyszer nyert a baloldal, és négyszer a jobb (igaz, a legutóbbi három alkalommal is), ráadásul a választókerület központjában belharcok tépázták a Fideszt. Kétesélyesnek tekinthető a váci, a jászberényi, a szekszárdi és a siófoki körzet is, ezek „fővárosában” az ellenzék 2019-ben többségbe került az önkormányzati választáson (igaz, Szekszárdon ez nem járt a polgármesteri szék megszerzésével, sőt azóta a többség is elillant). Ezek azonban már igen vékony sanszok.
41 körzet, ami a Fidesznek áll
A fennmaradó 41 körzetben mindenképpen a Fidesz látszik befutónak, még ha eltérő mértékben is. Van köztük olyan – a nagykátai –, ahol a Fidesz jelöltjére csak 50,3 százalék szavazott, ám a kormánypárt listán ugyanott 53,2 százalékot szerzett, és a Gyula, Balatonfüred, Dabas és Komárom központú körzetben sem érte el a Fidesz jelöltje az 51 százalékot. Ezzel együtt ezek olyan választókerületek, ahol az önkormányzati választás sem hozott érdemi átrendeződést.
A lista végén azok a választókerületek szerepelnek – Kiskunfélegyháza, Sárvár, Kisvárda, Körmend és Csorna központtal –, ahol a kormánypárti jelölt 60 százalék feletti eredménnyel győzött 2018-ban, így az idei választás is formaságnak ígérkezik a fideszes Lezsák Sándor, Ágh Péter, Seszták Miklós, V. Németh Zsolt és Gyopáros Alpár számára.
A listás győzelem sem biztos, hogy elég a kormányváltáshoz
Eddig a 2018-as választási eredményekből indultunk ki, léteznek azonban máshonnan közelítő kalkulációk is. Az egyiket már 2020 őszén bemutattuk: a 21 Kutatóközpont mandátumbecslése a 2019-es EP-választás eredményének országgyűlési választókerületi bontásával számol, kiegészítve az önkormányzati választás eredményeivel, amikor is sok helyen már megvalósult az ellenzéki összefogás.
Fontos itt is megemlíteni, hogy a listás mandátumok megbecsülése nagyon nehéz, hiszen a pártok belföldi szavazataránya mellett számít a határon túli voksok száma is, ráadásul a „győzteskompenzáció” miatt az sem mindegy, hogy az egyes körzetekben mekkora különbséggel nyer a mandátumot szerző jelölt.
Az elemzés rámutatott, hogy mennyire lejt a pálya a kormányoldal javára, ennek oka, hogy az ellenzék felé hajló körzetekben átlagosan körülbelül ötezerrel több választásra jogosult él, egy ellenzéki szavazat tehát jellemzően kevesebbet ér, mint egy kormánypárti. Sőt ha csak a Fidesz és ők jutnak be a parlamentbe, az ellenzéknek nagyjából 3-4 százalékponttal többet kell gyűjtenie listán, mint a Fidesznek, hogy többségbe kerüljön, ugyanis még két százalékpontos ellenzéki szavazattöbblet esetén is a jobboldal szerezhetne parlamenti többséget.
E számítás szerint az ellenzéknek a 106-ból 55-58 egyéni körzetet kell megnyernie a parlamenti többséghez – és mint láthattuk, ez azt jelenti, hogy az utóbbi évtizedekben masszívan fideszes körzeteket is el kell hódítania. Az intézet ugyanakkor velünk ellentétben a billegők közé sorolt olyan körzeteket is, mint az említett balatonfüredi, gyulai és komáromi körzet, ahol a Fidesz nem teljesített kiugróan 2018-ban, de még a zalaegerszegi és az egyik győri választókerületetet is, noha ezekben a városokban a kormányoldal az önkormányzati választáson is könnyű győzelmet aratott. Igaz, megjegyezték, hogy a 34 billegő körzet közül az egyesült ellenzéknek elég 25-28-ban győznie a parlamenti többség megszerzéséhez.
Eljátszottunk a számokkal a 21 Kutatóközpont mandátumkalkulátora alapján:
- ha az ellenzék és a Fidesz listájára is 47-47 százalék szavaz, a jelenlegi kormányoldal 109 parlamenti mandátumot szerez, míg az ellenzék csak 90-et (ugyanis a modell szerint ilyen esetben az országosan kiegyenlített erőviszonyok ellenére a Fidesz-KDNP 61, míg az ellenzék csak 45 egyéni választókerületben győzne).
- A választási rendszer aránytalanságát jelzi, hogy fordított esetben a jobboldal sokkal nagyobb, 113:86 arányú többségnek örülhetne (és 64 körzet megnyerésének).
- Ha viszont a Kétfarkú Kutya Párt és a Mi Hazánk is 6-6 százalékos eredményt ér el, és bekerül a parlamentbe, úgy listás szavazategyenlőség esetén is csak 102-103 mandátuma lenne a Fidesznek, vagyis épphogy szűk kormánytöbbséghez jutna,
- 1-2 százalékos ellenzéki fölény esetén pedig egyik nagy tömb sem kerülne többségbe az Országgyűlésben, ha annak tagja az MKKP és a Mi Hazánk is,
- sőt az ellenzék akkor sem kerülne többségbe (99 mandátummal rendelkezne), ha 47 százalékot szerez, szemben a Fidesz 43 százalékával, feltéve, hogy a Mi Hazánk 5 százalékos eredménnyel bekerül a parlamentbe, az MKKP viszont 4 százalékkal kimarad.
- Vagyis úgy fest, hogy „kétpárti” parlamentnél elég a 3 százalékpontos ellenzéki listás győzelem a kormánytöbbség megszerzéséhez, három- vagy négypárti Országgyűlésnél viszont 5 százalékpontos különbség kellene ehhez az ellenzéki lista javára.
A cikk elkészítésében közreműködött Molnár Dávid és Vas Máté.
