- Brüsszel miatt nincs elég vakcina, a nyugati beszállítás akadozik,
- csak az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinával lehessen oltani, alapos engedélyeztetés nélkül hazárdjáték a kínai vakcina használata
– mondások kormánytól és ellenzéktől, amik tisztán mutatják meg, milyen ócska minőségűre roncsolták a politikát, és hogyan sikerült súlyosan demokráciaellenes vakcinapolitikát előállítani.
A kormánypárt és ellenzékének egy része egyaránt teljes természetességgel illeszti saját nagy történetébe az oltásügyet, mintha nem éppen egy világjárvány közepén járnánk, mintha tilos lenne kísérletet tenni a valóság megismerésére. Ezt persze teljesen eltérő dinamikával teszik, hiszen a Fidesz rendületlenül nyomja, az ellenzéknek meg még az eleinte az ügybe belerohanó része is inkább farol belőle, de ezzel a példával úgysem a konkrét politikákat és hatásokat szeretnénk bemutatni, hanem azt, milyen automatizmusok mozgatják a logikájukat, és mennyire korlátozzák politikai cselekvésüket és gondolkodásukat saját nagy történetükből következő olykor teljesen irracionális automatizmusaik.
A kormány keleti meséje
Orbán Viktor hosszú ideje vívja különleges politikai háborúját saját szövetségi rendszerének fundamentuma, az ország gazdasági fejlődésének fő pillére, az Európai Unió ellen. Ennek a brüsszelezős plakátoktól az EU-ellenes retorikáig terjedő mutatványnak ezúttal nem ismételjük el a látványelemeit, éppen csak emlékeztetünk arra, milyen régen próbálja magasabb szintre emelni a keleti kapcsolatait.
Ennek logikája Orbán politikai alapvetéséből következik: mindenek fölötti célja a mozgástér bővítése, azaz a több opció létrehozása. Ez azért fontos, mert ennek köszönhetően mindig tárgyalási pozícióban maradhat, sosem egyirányú utcában kell közlekednie, nincsenek lediktált megoldások, üzletelési lehetősége, helyezkedési tere megmarad. Mindaddig, amíg az EU-ban a partnereivel el tudja hitetni, hogy máshonnan is lehet pénze, máshol is találhat szövetségest, más akaratokat is segíthet, bővebb a mozgástere, mintha egyoldalú a kis ország kiszolgáltatottsága. Ez igaz még akkor is, ha a valóságban nincs érdemi mozgástér és egyéb opció: a politika sokkal inkább szól ugyanis arról, amit elhisznek rólunk, mint arról, mire vagyunk valójában képesek. Első blikkre persze furcsának tűnhet, hogy Orbán saját szövetségeseit igyekszik folyton sakkban tartani, de ez hozzátartozik újkori politikai eszméléséhez és választott útjához.
Amelyen most éppen a járvánnyal és a vakcinaproblémával találkozott, és nem habozott a szokásos keretbe illeszteni az ügyet, amit gyorsan ketté is szedünk.
- Vakcinabeszerzés. Ebben – jelenlegi tudásunk szerint – Orbán intuíciója megint helyesnek bizonyult, jól érzékelte, hogy az Európai Unió közös beszerzése önmagában nem feltétlenül lesz gyors és elégséges, ráadásul gondolkodását nem korlátozták a nyugati kollégái képzeletét blokkoló tanult reflexek, például a keleti hatalmakkal szemben táplált bizalmatlanság. Ami odáig ment, hogy az európai vezetőknek egyenesen azt kellett feltételezniük, hogy a szuperhatalmi törekvésekkel jelentkező, egyenesen a világ vezető hatalmának szerepére törő Kína, valamint Oroszország képes lenne rossz, egészségre káros vakcinát szállítani. Miközben minden logika szerint nincsen alapvetőbb érdekük, minthogy megmutassák, képesek vetélkedni a Nyugattal, a szabad világ nem tud rajtuk felülkerekedni kutatásban, fejlesztésben, gyógyításban, ők mentenek életeket a világnak. Orbán korán ismerte fel, hogy a plusz vakcina plusz esély, A Szputnyikról viszonylag hamar jelent meg a The Lancet tudományos folyóiratban tanulmány, amely 90 százalék fölötti hatékonyságról számolt be. Ez elhallgattatta a kritikusok egy részét. De a kínai oltóanyagról sincs olyan információ, amely kártékonyságot jelezne, a harmadik világtól az Öböl menti dúsgazdag arab országokig használják millió számra, noha a klinikai vizsgálatok dokumentáltsága valóban elmarad a nyugati vakcinákéitól.
- Vakcinatörténet. Ezeket a beszerzéseket a Fidesz azonnal be is illesztette a nagy történetébe, vagyis felhasználta arra, hogy aláássa az Európa Unió iránti bizalmat, megkérdőjelezze annak hitelességét úgy, hogy közben növeli a keleti hatalmak elismertségét. A Fidesz politikusai minden föllépésükön elmondják, hogy csak a keleti vakcináknak köszönhetők a jó magyar átoltottsági adatok, a nyugati beszállítás akadozik. Csakhogy abszolút számban több darab nyugati vakcina érkezett az országba, mint keleti, ráadásul a két, nagyságrendileg egyébként azonos tétel egyikének elvesztése éppen ugyanolyan állapotot eredményezne, azaz ugyanúgy állna az ország keleti nélkül csak nyugatival, ahogyan nyugati nélkül csak keletivel. Ez pedig egyúttal azt jelenti, hogy csakis politikai szándékok miatt emelhető ki az egyik, alázható meg a másik, hiszen mennyiségben egyik sem tud a másiknál jelenleg többet. Hosszú távon pedig nyugati vakcinából rendelt sokkal többet a kormány. A szándék világos, Szijjártó Péter például külön ünnepel Szputnyik-szállítmányokat, de 100 ezer adag kínait vakcinát is, a magyaroknak eddig legtöbbet (több mint 1,1 millió adagot) leszállító Pfizerrel ezt nem szokta hasonló lelkesedéssel megtenni. Ennek a különbségtételnek csakis a politikai történetük a magyarázata: el kell mesélni, hogy Orbán húzása hatalmas siker, ezért minden nyilatkozatban a hasznosságát, a sikerét kell emlegetni, ami annál nagyobb, minél szerencsétlenebbnek, kisebbnek látszik a nyugati csomag. És persze a nagy történetbe is szépen illeszkedik a mikrosztori, hiszen az arról szól, hogy Orbán képes a nagyhatalmak között manőverezni, a hatalmas keleti birodalmakat a magyar érdekek szerint kezelni, miközben még szerelgeti az utat tévesztett, genderekkel szórakozó nyugat-európai eliteket is.
Hogy mennyire saját történetükön belül mozognak, azt jelzi a Pfizer-vakcina engedélyezése körüli botrány márciusi ismételgetése is. A Le Monde még januárban írt arról, hogy orosz hekkerek bizalmas dokumentumokat terjesztettek, amelyekből az derül ki, hogy az Európai Gyógyszerügynökségnek több kifogása is volt az engedélyeztetés idején, ám az Európai Bizottság nyomást gyakorolt a szervezetre azért, hogy zöld lámpát kapjanak az oltóanyagok. A propagandamédia nagy összefoglaló cikkben ír a „brüsszeli vakcinabotrányokról”. A V4NA hírügynökség kérdéseit hosszan idézik a cikkben, például, hogy miért gyakoroltak nyomást a szervezetre, és az európai emberek miért bízzanak így az uniós intézményekben.
Az egyébként nagyon is érdekes és alapos feltárásra méltó ügy feldolgozási módja azonban azt mutatja, miként van Fidesz-történetre szabva a propagandamédia, hiszen ugyanezek a kérdések szóba sem kerülhetnek idehaza kísértetiesen hasonló ügyekben, amikor a magyar kormány rendelettel nyúlt bele a kínai vakcina engedélyezési eljárásába, vagy éppen amikor a magyar hatóságok gyorsan zöld utat adtak a Szputnyiknak, miközben nyilvánvalóan erős politikai nyomás volt az igen mellett.
Igazából az egész sztori azt illusztrálja, hogy a vakcina is csak egy eszköz, amelyet a kormány arra használ, hogy erősíthesse nagy történetét, igyekezzen csökkenteni a Nyugatba vetett bizalmat, miközben Orbán hősi harcát emeli ki, ami akkor tűnik áldozatosabbnak és erősebbnek, ha közben összemegy mellette a képzelt ellenfél.
Az ellenzék nyugati meséje
Ahogyan a kormány a vakcinaügyet beállította a keleti meséje szolgálatába, úgy tette ezt az ellenzék egy része első reakcióból a nyugati meséjének sikere érdekében. Európa-kábulatból automatikusan születő mondásként többen követelték, hogy csakis az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott vakcinával oltsanak, a Demokratikus Koalíció már január közepén aláírásgyűjtést indított az ügyben, amikor még nem jelent meg a kínai vakcinával kivételező rendelet sem.
Arra a kérdésre viszont elfelejtett akkor részletgazdagon felelni: miért? Nem derült ki például, hogy mi különbözteti meg az uniós szakembereket a magyaroktól vagy az uniós protokollt a magyartól. Alapvetően miért is jobb, ha Jürgen és Jessica, nem Tibor és Júlia hagyja jóvá a vakcinát? Több a jogosítványuk? Más minta alapján dolgoznak? Valamilyen tesztet lefolytatnak, ami itthon nincs? Lehet, hogy így van, ám az Európai Gyógyszerügynökség emlegetésének kizárólag a plusz tudással együtt van értelme, minden más esetben ez valamiféle öngyarmatosító, nyugatimádó történet rabságában született automatamondás. Miközben valójában nyilván érdemi és fontos kritikai alap, hogy sajtóhírek szerint az orosz vakcina a szakértők negatív véleménye ellenére kapott zöld utat, továbbá az is bőven lehet hivatkozási alap, hogy a kínai tesztelés bizonyos szakaszairól egyszerűen nem publikáltak eredményeket, vagyis bőven lehet az ellentmondásokról, bajokról is beszélni a tartalmatlan európázás helyett.
Ráadásul indoklás és magyarázat nélkül ezek a politikák aláássák a magyar szakemberekbe vetett bizalmat. Eleve azt feltételezik, hogy a magyar szakemberek, illetve a vakcinát támogató legjobb orvosaink képesek a hazánkra és honfitársaikra szabadítani olyan vakcinát, amelyről nem meggyőződésük, hogy nem árt az embereknek. Arról az apróságról nem szólva, hogy az Európai Gyógyszerügynökség által jóváhagyott AstraZeneca-vakcina körül mintha egyelőre több lenne a kérdés, mint például a Szputnyik körül. És még ott van az a kínzó kérdés is, hogy mi az ellenzék alternatívája? Ha nem jön több nyugati vakcina, abból az következik, hogy még hosszabb ideig kell otthon maradni, és még kevesebb kontaktussal kell élni. Jól értem, hogy ezt ajánlják a keleti vakcinák helyett?
Akárhogy is, az ellenzék – időközben azért jobbára elfelejtett retorikájával – elmesélte annak pontosan az ellenkezőjét, mint a kormány, ez a politikai meccs mutatja, automatizmusaik milyen szépen képesek kiegészíteni egymást.
Mielőtt tovább mennénk, a politikai praktikumnál elidőzünk picit, amennyiben érdemes az ellenzéki akciókat innen is megnézni. Amikor azt mondják, Orbán képes olyan vakcinát beadatni, amivel árt a magyaroknak, akkor vajon mi jár a fejükben? Elég összetett hatalommegtartási technikának látszik, hogy ártunk az embereknek, egészségkárosodást okozunk nekik, és ezzel igyekszünk elnyerni szimpátiájukat, hogy a következő választáson is támogassanak. Értem, hogy az átláthatatlanság, valamint a hiányos dokumentációk miatt kockázatról beszélnek, csakhogy a rizikónak olyan fokát kell feltételezniük, amit csakis eszét és öntudatát vesztett ember vállal.
Ahogyan ahhoz is sok nagy politikusnak kellhet összegyűlnie, hogy végül a vakcinabeszerzéssel támadják egy olyan kormánynak a járványkezelési képességét, amelynek országa a világ élvonalába került a halálozási statisztikákban.
Így lehet elárulni a demokráciát
Mindez történik akkor, amikor a demokratikus politikai rendszerek régen látott válságát nézzük végig, s egyebek mellett a közösségi médiának is köszönhetően soha nem látott ütemben terjednek és erősödnek az összeesküvés-elméletek.
Orbánékat persze ez alighanem kevéssé aggasztja, hiszen éppen autoriter irányba mozdították a politikai rendszert, ahogyan sokat tettek azért is, hogy a nyilvánosság a propagandáról és ne a valóságról szóljon. Ugyanakkor az ellenzéki ellentörténet ennek éppen az ellenkezőjét ígéri. Csakhogy ebben az ügyben mindkét oldal megmutatta, hogy első reakciója a bizalom felszámolására tud törekedni: ki a Nyugatot, ki a Keletet, ki Orbánt, ki az ellenzéket akarja diszkreditálni, azaz a vakcinaügy ennek a negatív politikának az eszköze. Negatív, mert valójában nincs tartalma, éppen csak egy nagy meséhez szükséges.
Ezzel pedig sikerül a politika iránti bizalmat újra és újra csökkenteni, sietni a féligazságok versenyében, amelyben a polgárok oldaláról szükségszerűen hazugságnak néz majd ki a másik féligazsága. Egészen rémületes, hogy a politika hogyan vált a nyilvánosságban elmesélt saját történetek rabjává, miként lett lehetetlenné a kilépés ebből a cellából.
Ebben az esetben a nagy kép mégis csak Magyarország, illetve a magyar emberek élete, közvetve pedig az a politikai bizalom, amelyen demokratikus, így szabad politikai közösségek épülhetnek. Amikor saját politikai története érdekében még a világjárvány közepén vakcinaügyben is feláldozzák a valóságot, az igazságot, akkor mindezt elárulják.
Amit el lehetne ütni azzal, hogy ilyen a politika, a kortárs nyilvánosságban arról szól, hogy a pillanat töredékét is uralni kell. De tartok tőle, ennél sokkal rosszabb a helyzet. Ez nem döntés eredménye, hanem ma már tényleg nem látják a tanult meséjüktől az országukat.
Azt, amelyikben a vakcina gyógyításra, nem pedig szavazatszerzésre szolgál.
