Belföld

Molesztálási ügye volt a papnak, aki a kalocsai gyermekotthon növendékeivel foglalkozik

Nyugtalanító beszámolókat hallottunk arról, hogy mi történik a plébánián fiatal fiúkkal. Sem az érsekség, sem a pap nem oszlatta el az aggályainkat, utóbbinak egy fiatal fiú kelt a védelmére.

Amint megírtuk, a kalocsai speciális gyermekotthon volt növendékei és alkalmazottai közül többen arról számoltak be, hogy a zárt intézményben súlyos atrocitások érik a gyerekeket. Pofozásról, verésről, alázásokról szóltak az elbeszélések. Ezekről a fenntartó és a vezetőség állítólag nem tud, bár egy 2016-os ombudsmani jelentés feltárt hasonló eseteket.

Azóta úgy értesültünk, hogy a kalocsai növendékek lelkigondozását végző, velük rendszeresen négyszemközt találkozó katolikus papnak korábban molesztálási ügye volt.

Az atya a 444.hu tényfeltáró riportsorozata szerint 2010-ben egy papnövendéket zaklatott szexuálisan. Az áldozat, az akkor 18 éves Kőhegyi Dániel az idén állt nyilvánosság elé megrázó történetével és a pap által írt szerelmes levéllel, amiből kitűnik, hogy a lelkész vonzódik a fiatal fiúk iránt. „Tudod Dani, nekem ez az Achilles-sarkam” – írta levelében.

Mint a 444 nyomozásából kiderült, a kalocsai érseki hivatal tud róla, hogy mit művelt a papja, hiszen 2010-ben lefolytattak egy vizsgálatot. Kőhegyi részletesen, a papot és tanúkat is megnevezve írta meg a hivatalnak, hogyan zaklatta őt az elöljárója, és a szerelmes levelét is eléjük tárta. A vizsgálat lefolytatása után az atyát lemondatták a katolikus egyházban igen magas rangnak számító általános helynöki tisztségéből, amit csak néhány hónapja töltött be. Ezzel az érsekség lezártnak tekintette az ügyet. Kőhegyi elmondása szerint a kalocsai érsek végezetül azt tanácsolta neki: „kerüljétek el egymást a Pistával.”

„Jobb, mint ha magamnak csinálnám”

Nyáron – amikor anyagot gyűjtöttem a kalocsai fiúotthon életéről szóló riporthoz – ütköztem bele a ténybe, hogy a 10 és 18 év közötti fiúgyermekek lelkigondozását a mai napig a szóban forgó lelkész végzi. Az egyik nevelő, aki nem szeretné felfedni a kilétét, személyes találkozón mesélte:

Hol ezért, hol azért kell átmenniük az atyához. Most takarítani. Most bútort tologatni. Többnyire négyszemközt van velük. Nemrég jött vissza az egyik gyerek, kérdezem, mi történt, mert furán viselkedett, csak vigyorgott maga elé. Azt felelte, a vállát vonogatva: még mindig jobb, mint ha magamnak csinálnám. Mit mondjon erre az ember? Nem kísérgethetjük át őket.

„Hetente kétszer tart hittanoktatást, illetve elsőáldozói felkészítésre járnak hozzá a növendékek  a plébániára – mondta a telefonban az otthon másik alkalmazottja. – Az intézet épületével egybeépítve található a parókia, a női börtön felőli oldalon. A gyermekotthon bejárata mellett a következő ajtó István atyához vezet. Itt mindenki tudja, hogy milyen az atya, csak senki nem akarja tudomásul venni. Amikor a gyerekeket kérdezgetjük, azt halljuk, hogy megsimogatta, szívemnek vagy drágámnak szólította őket, ami túlmegy a szokásos tanár-diák kedvességen. Volt nem egyszer, hogy vacsorával kínálta a gyerekeket, és megesett, hogy kissé alkoholszagúan jöttek vissza; elmondták, hogy bort kínált nekik, vagy Jägert, vagy Hubertuszt.

Kifejezett molesztálásról, egyértelmű szexuális közeledésről nem tudok, de azért ezek furcsa dolgok. Tud róla az intézmény vezetője, de továbbra is engedi hozzá a gyermekeket.

Mivel korábbi érdeklődésemre Juhász Gábor igazgató lecsapta a telefont, két kérdést tettem fel neki írásban.

  • Tapasztalt-e, hallott-e bármit, amit arra utalhat, hogy a gyermekek és az atya találkozásai során valami nem helyénvaló is történhet?
  • Rendben levő dolognak tartja-e, hogy egy olyan pap végezze ezt a szolgálatot, akinek korábban molesztálási ügye volt?

Egyik kérdésre sem kaptam választ. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye hivatalához is fordultam, a főpásztori rangban álló Bábel Balázs érsekhez, aki közlékenyebbnek bizonyult. Neki a következő kérdéseket tettem fel:

  • Valóban Mészáros István atya foglalkozik személyesen a kalocsai speciális nevelőintézet növendékeivel?
  • Ha ez igaz, nem tartják-e visszásnak vagy összeférhetetlennek, hogy egy olyan pap, akivel kapcsolatban az érsekség sem cáfolta érdemben, hogy viszonyt kezdeményezett egy gondjaira bízott fiatallal, most speciális nevelésű igényű fiúgyermekekkel foglalkozik a plébánián?
  • Milyen módon tudja az érsekség ellenőrizni, hogy a lelkipásztor nem követ-e el újból visszaélést?

Bábel érsek válasza így szólt:

Dr. Mészáros István templomigazgató 2009-ben kirendeléssel kezdett dolgozni az akkor Szociális és Munkaügyi Minisztérium Kalocsai Gyermekotthonában. A szolgálat azóta folyamatos. Nevezett lelkipásztor visszahívását az intézmény vezetése nem kezdeményezte. Az intézmény vezetői, pedagógusai részéről panasz a mai napig nem érkezett. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye egyébként működteti a gyermek és ifjúságvédelmi honlapját, ahol többek között konkrét bejelentéseket lehet tenni, ha bárki rendellenességet tapasztal.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentmisére készül a megújult kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyházban. Fotó: Ujvári Sándor /MTI

Erre újabb kérdéseket küldtem.

  • Az egyház nem írja elő, hogy ilyen jellegű szolgálatot nem végezhet olyan személy, akivel kapcsolatban már volt hasonló probléma?
  • A hivatalnak milyen lehetőségei vannak ellenőrizni egy ilyen szolgálatban álló egyházi személy hétköznapi praxisát?

 „Pedofília nem történt”

A továbbiakban az érsekség nem minden kérdésre reagált, ha pedig igen, az jellemzően nem érdemi válasz volt, hanem a kérdés kikerülése. Az ellenőrzés lehetőségét firtató kérdésünkre Bábel így fogalmazott: „az Emmi kalocsai gyermekotthonában a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyének nincs lehetősége, illetve joga vizsgálódni ”, noha a kérdés arra irányult, mi történik az egyház által fenntartott parókián.

„Ittam belőled. Szeretkeztem veled. A vágyaim netovábbja vagy, az én gyönyörűségem, akivel így kell kommunikálnom, mert nem küldhetem el emailben, nem mondhatom  el telefonban. Nem bízhatok meg benned sem. Tragédia” – áll a Mészáros kézjegyével ellátott levélben, amelyet a címzett egy időre nyilvánosságra hozott a Facebook-oldalán. A hosszú és felkavaró szöveg nem egyszerűen szerelmi vallomás: alázatos esdeklés váltakozik parancsolgatással, vádakkal, gyanúsítgatásokkal, a féltékenység tajtékzásával.

A levél valódiságát kérdésünkre nem tagadta sem Mészáros, sem a 2010-es vizsgálatot lefolytató érsekség.

Sokadik faggatózásunkra ugyanakkor Bábel Balázs átküldött egy főpásztori nyilatkozatot, amely részletesen lajstromozza, hogy a molesztálási ügyet követő években milyen botrányosan viselkedett Kőhegyi Dániel. A főpap alkoholizmussal, lopásokkal vádolja az abuzált fiatalt cirkalmas, ám bizonyítékokat utalások szintjén sem tartalmazó mondatokban. A konkrét ügyről viszont csak két tömör állítást tett:

A történést tíz évvel ezelőtt a Főegyházmegye megfelelő módon kivizsgálta és lezárta. A Főegyházmegye döntését a felek tudomásul vették.

Ezért újabb levélben közöltem: nem tekinthető válasznak az aggályainkra, hogy az eset után az áldozat milyen életet élt. Emlékeztettem a főpásztort, hogy neki is látnia kellett a Mészáros által írt szerelmes levelet, és ezt írtam: „Érsek atya is biztosan érti, hogy a válasza nem mond semmit az igazságról, csak sejteti, hogy történt valami, aminek lettek bizonyos következményei. Az igazi kérdés az, hogy

  • konkrétan milyen eredménnyel zárult a vizsgálat?
  • Molesztálta István atya a fiút (akár szóban, akár tettleg) vagy sem?”

A válasz a következő  volt: „Tájékoztatom arról, hogy az Ön által említett, mintegy 10 évvel ezelőtti vizsgálat nem állapított állami jogszabályokba ütköző cselekményt, pedofília nem történt. A vizsgálatot követően Dr. Mészáros István lemondott az egyházmegyei központban betöltött megbízatásáról. Ha Kőhegyi Dániel nem értett egyet az eredménnyel, miért nem indított akkor magánvádas eljárást? Jelen válaszlevelemet Dr. Mészáros Istvánnak is megküldöm annak érdekében, hogy felvehesse a kapcsolatot Önnel.”

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Nem azt kérdeztük, volt-e pedofília – senki nem állította, hogy volt –, arra sem kérdeztünk rá, hogy bűncselekményt követett-e el a lelkipásztor (ennek megítélésében nem az egyház illetékes, hanem a bűnüldöző szervek), és nem azt akartuk tudni, mit nem állapított meg a vizsgálat, hanem hogy mi az, amit megállapított, vagyis elismerik-e, hogy Mészáros nem megfelelő módon közeledett a fiatalhoz.

A gondosan kiadagolt megfogalmazás – „állami jogba nem ütközik” – mindenesetre úgy dekódolható, hogy az egyházi jogba viszont ütközhetett, ami történt. Ezért megkértünk egy teológust és kánonjogi szakértőt, segítsen értelmezni az érseki levelet. Mivel a szakértő a katolikus egyház kötelékében végzi szolgálatát, egzisztenciája védelmében azt kérte, ne hozzuk nyilvánosságra a nevét. Mint elmagyarázta, a „pedofília nem történt” kitétel azért fontos ilyen ügyekben, mert egy gyermek szexuális molesztálása az a határ, ahol a klerikusok számára kötelező a kánonjog szerint jelentést tenni.

De az ügy ettől még rejtett maradhat, ugyanis nem a világi hatóságot, hanem a Vatikánt  kell értesíteni. Az eset kivizsgálása Róma hatásköre, az összes vele kapcsolatos dokumentum a pápai titok kategóriájába tartozik, tehát még egyházon belül sem hozzáférhető, csak egy igen szűk körnek.

Ezt változtatta meg Ferenc elvileg pápa azzal, hogy megszüntette az ezekre a cselekményekre vonatkozó titoktartási kötelezettséget. Az azonban kérdéses, hogy mindez az eljárási szakaszban hogyan valósul meg, illetve hogy az értesítési kötelezettség pontosan mire vonatkozik. Számtalan esetben látjuk, hogy még a sértett előtt sem ismertek az eljárásról szóló iratok” – egészítette ki a teológus, aki szerint olyan a helyzet, mintha két külön valóság lenne, és az egyikre az egyházi, a másikra a világi törvény volna az irányadó.

Szerinte még ha bebizonyosodik is a pedofília, sok esetben akkor is csak az a következmény, hogy az elkövetőt laicizálják, vagyis aláíratnak vele egy nyilatkozatot, hogy kilép a papi szolgálatból, és az ügy onnantól egyházjogilag rendezett. De megesik az is enyhébb esetekben, hogy egyszerűen másik parókiára helyezik át az illetőt. Ahol pedig egy vizsgálat eredménye (mint esetünkben) úgy formulázható, hogy „nem történt pedofília”, akár egy bizonyított zaklatás is érdemi következmény nélkül maradhat.

Azt pedig, hogy csak olyan személy szolgálhat ifjúsági misszióban, akire ilyen tekintetben a gyanú árnyéka sem vetül, azért sem írhatja elő a szabályzat, mert nem tudható, hogy kinek volt ilyen ügye. Ahogy az is zártan kezelendő, hogy a felszentelés előtt milyen eredménnyel zárultak a pszichológiai tesztek. Ráadásul, mivel óriási hiány mutatkozik lelkipásztorokból, az elvárások egyre alacsonyabb szintűek.

„Krisztus szeretete sürget minket”

Mészáros István máig előkelő tisztségeket visel:

  • címzetes prépost,
  • kiskunsági főesperes,
  • az Országos Magyar Vadászkamara etikai bizottságának elnöke, így rendszeresen prédikál vadászrendezvényeken is.

A Kalocsai Néplap vele készített interjújában önmagát „nagy fordulatszámon élő” emberként jellemzi. Jó kapcsolatot ápol a politikai vezetőkel, rajongója és mentora a helyi népművészetnek, és szinte mindenütt ott van, ahol történik valami – állítják a lelkészt ismerő helyi forrásaink.

Mészáros Rómában a jezsuitáknál kapott képzést, majd a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatója volt. 2003-ban kánonjogi licenciátust szerzett, 2005 nyarán doktori fokozatot. Ezután Bábel Balázs szentelte pappá, és megkezdődött gyorsan felívelő egyházi karrierje, mindössze 29 évesen. Caritas Christi urget nos – Krisztus szeretete sürget minket; ezt a bibliai idézetet választotta papi jelmondatául.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

A prépost templomigazgató a kalocsai Szent István templomban, de az ottani vonalas telefonon kitartó próbálkozásom ellenére sem tudtam elérni, a plébánia telefonszáma pedig nem nyilvános. Bábel Balázs azzal küldte el Mészáros postacímét, hogy ezen a módon tegyük fel kérdéseinket. Így hát az alábbi levelet postáztuk hetekkel ezelőtt Mészárosnak, és másolatot küldtünk belőle az érsekségnek is (a szöveget alább némileg tömörítettük – a szerk.)

Úgy tudjuk, Önt 2010-ben (…) egyházi vizsgálat elmarasztalta, mert nem megfelelő módon közeledett egy fiatal fiúhoz. Azonban az intézeti fiúk tanítását, lelki gondozását 2009 óta töretlenül végzi, gyakran személyes találkozások keretében. Sajnos, az intézet egyes munkatársaitól, illetve növendékektől arról kaptunk jelzéseket, hogy különös dolgok történek olykor ön és az intézeti fiúk közt. (…) Szeretnénk lehetőséget adni, hogy reagáljon a vádakra.

  • Igaz-e, hogy nem megfelelő módon közeledett annak idején Kőhegyi Dánielhez?
  • Beismeri-e, hogy ön írta a szóban forgó, bizonyítékként nyilvánosságra került levelet, amelyben ez áll: „nekem ez az Achilles-sarkam?” Amennyiben igen, összeegyeztethetőnek tartja-e fiatal fiúk iránti romantikus, illetve szexuális vonzalmát a kalocsai fiúotthonban végzett szolgálatával?
  • Milyen gyakran és milyen körülmények közt találkozik a fiúkkal a plébánián?
  • Megtörtént-e, hogy alkoholtartalmú itallal kínálta bármelyiküket is?
  • Megtörtént-e, hogy fizikailag megérintette – cirógatta, simogatta, illetve megölelte – bármelyiküket is?
  • Megtörtént- e, hogy szexuális ajánlatot tett bármelyiküknek is, akár közvetlenül, akár utalások formájában?
  • Megtörténhetett-e, hogy valaha félreérthető gesztust tett ilyen tekintetben (tehát nem akart valójában közeledni, de a növendék valamiért úgy értelmezhette)?
  • Történt-e valaha ön és bármelyik növendék közt bármilyen fajta szexuális jellegű cselekmény?
  • Tagadja-e határozottan a fentieket, vagy részben, esetleg egészben igazak lehetnek?
  • Amennyiben tagadja őket, hajlandó volna-e akár szembesítésre azokkal, akik önről ezeket állítják?

„Nagyon szép, tiszta lelke van neki”

Válasz sokáig nem jött, viszont rövidesen felkeresett egy Varga Martin nevű fiú. Elmondta a telefonban, hogy ő is eltöltött Kalocsán 11 hónapot; hálás az otthonnak, mert embert faragtak belőle. Határozottan állította, hogy az intézmény falai közt nincs bántalmazás. Viszont kérdés nélkül is elmesélte, hogy nikotinfüggését kihasználva fegyelmezték, amit jogsértésként állapított meg a 2016-os ombudsmani vizsgálat.

Brutális erőszakról beszélnek a kalocsai gyermekotthon volt növendékei
Forrásaink beszámolói szerint a bot is szerepelt a fegyelmező eszközök között a speciális gyermekotthonban. Ugyanakkor a felügyelő szervek, a hatóságok állítják: nem tudnak bántalmazásokról. Az igazgató nem válaszolt kérdéseinkre.

– Napi három szál cigit kaptam, az elég kevés volt. De mikor viselkedtem, és mindent megcsináltam,  amit csak a nevelő kért, szóval rendet tettem a szobában, összehajtogattam a cuccokat, akkor jutalmul kivittek a pályára dolgozni, birkát etetni, növényt ültetni. És megismertem István atyát; ő is kivitt, amikor csak tudott, misére.

– Ministráltál is – mondja egy női hang.

– Igen, segítettem neki mindenben, és mikor véget ért az iskola, és elballagtunk, a „történelemíró” címet kaptam. Én írtam történelmet az intézetben, azt mondták. Ha oda nem kerülök be, nincs meg a nyolc általánosom. Megesett, hogy felemelték a hangjukat, de ez mindenhol így megy.

Martinnak felsoroltam néhány nevet, olyan növendékekét, akiket elmondásuk szerint bántottak odabent. Némelyiküket nem ismeri, akiket igen, azok szerinte „bajkeverők voltak”, egyikük rendszeresen megszökött az intézetből.

Neki nagyon nagy a szája. Ilyeneket mondott a nevelőnek, hogy jöjjön nekem, üssön meg, basszon szét. És az nem bántotta. István atyáról pedig el szeretném mondani, hogy nagyon szép tiszta lelke van, és akin tud, annak segít. Nagyon sokat letett az asztalra, mindenki szereti Kalocsán. Meghívott mise után vacsorára, ott voltak a segítői vagy kik, nem tudom, két hölgy. Nem érdemelte meg, hogy rágalmazzák.

– Martin édesanyja vagyok – veszi át a szót a női hang –, én is csak jót tudok mondani. Ha Kalocsára nem kerül a fiam, akkor valószínűleg most nem itt ülne mellettem, hanem börtönben, annyira lázadó volt, meg olyan rossz társaságba került. Havonta egyszer mentem hozzá, hetente többször hívtam, nem panaszkodott. Voltak nézeteltérések, hogy mondjuk nem fogadott szót, és akkor ugye cigielvonás, de hát istenem. Semmi rosszat nem tudok elképzelni a nevelőkről vagy az atyáról. Akárhányszor mentem, mindig beköszöntem az atyához, meghívott kávéra, kedves volt, le a kalappal. A gyerekek rosszindulata, hogy kiről mit mondanak, de egyik felett sem akarok pálcát törni.

Kis idő múlva visszahívtam Martint. Megkérdeztem, miért mesélt István atyáról, hiszen én nem kérdeztem róla, és arról is érdeklődtem, hogy mikor beszélt vele legutóbb.

– Hát, mielőtt maguknál jelentkeztem. Ő hívott fel, és kérdezte, nem kerestek-e engem az újságtól.

Aztán megkért, hogy hívj föl minket?

– Nem. Dehogyis, mindent teljesen magamtól mondtam. Leírhatja nyugodtan.

Arra kértem Martint, adja át Mészárosnak az üzenetem, miszerint személyesen is szót tudnánk érteni, semmi mást nem akarok, mint megtudni az igazságot, mondjon egy helyszínt és időpontot, és odamegyek. Másnap Martin visszahívott: István atya beleegyezett a találkozóba, legyünk vasárnap 3-kor a plébánián. Pár nappal a találkozó előtt ismét hívott, hogy sajnos Covid-teszteredményre vár valaki a családjából, ezért ő nem lehet ott, elmarad a találkozó. Hiába mondtam, hogy végtére is nem vele szeretnénk találkozni, azt felelte:

nem mehetünk az atyához, csak az ő közvetítésével.

A következő héten megint hívtam Martint. Megtudtam, hogy negatív a koronavírusteszt, és az atya hajlandó fogadni minket, pénteken három órakor. Csütörtökön este megcsörrent a telefonom.

„Úgy veszem észre, a lapjuk a kalocsai otthonban történtekről rendkívül egyoldalúan és elfogultan tudósít, a másik fél figyelmen kívül hagyásával. Ezért úgy döntöttem, mégsem akarok magukkal találkozni” – mondta Mészáros István, aki még azelőtt letette a telefont, hogy elmondhattam volna neki, hónapokon át próbálkoztunk minden illetékesnél, hogy legalább egyetlen érdemi választ kapjunk a visszaélésekről szóló vádakra, hogy minden érintettnek – ahogy neki is – minden lehetőséget megadtunk, hogy cáfolattal éljen, és ő éppen ezt a lehetőséget utasította most vissza. Néhányszor még megpróbáltam visszahívni, eredménytelenül.

Végül a hónap közepén, október 1-jei keltezéssel, postán is választ kaptunk a szeptember 18-án Mészárosnak címzett levelünkre. Ebben sem sem reagál a kérdéseinkre, csak azt írja: a kalocsai nevelőintézetről szóló riport vélelmezett elfogultsága miatt a személyes találkozót okafogyottnak tartja.

Kiemelt kép: Mészáros István, a kalocsai Szent István-templom igazgatója beszédet mond az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) Speciális Gyermekotthoni Központ, Általános Iskola és Szakiskola tanévnyitó ünnepségén Kalocsán 2020. szeptember 7-én. Fotó: Illyés Tibor /MTI

A miniszterelnök-helyettes azt mondta, belátják, hogy a költségvetési vétó a szándékaikkal ellentétesen mind Lengyelországnak, mind az EU többi országának anyagilag is kárt okozna és ezt nem szeretnék.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.