Belföld

Brutális erőszakról beszélnek a kalocsai gyermekotthon volt növendékei

Forrásaink beszámolói szerint a bot is szerepelt a fegyelmező eszközök között a speciális gyermekotthonban. Ugyanakkor a felügyelő szervek, a hatóságok állítják: nem tudnak bántalmazásokról. Az igazgató nem válaszolt kérdéseinkre.
  • Nagyon súlyos állításokat fogalmaznak meg volt növendékek, valamint munkatársak a kalocsai speciális gyermekotthonban szerintük évek óta zajló erőszakról.
  • Az EMMI, az anyaintézmény főigazgatója, a gyermekjogi képviselő és a rendőrség is azt állítja, nem tud semmit.
  • Egy korábbi ombudsmani vizsgálat feltárt hasonló cselekményeket, ezeknek személyi következménye nem volt.
  • Hiába kerestük az érintetteket, nem feleltek kérdéseinkre.

Elkaptuk az orrunkat, próbáltuk elhúzni a szánkat… úgy fejbe vágott egy fadarabbal, hogy besírtam. Egy másik sráccal meg azt csinálta, hogy kiöntött tíz vödör vizet a folyosóra, egyet rá, és úgy kellett felmosnia. Csak szólt és már ütött is, felhúztam a kezem, de hiába

– mondja akadozó hangon egy fiatal fiú.

A hangfelvételt – a levél tanúsága szerint – a kalocsai speciális gyermekotthon alkalmazottai küldték a szerkesztőségbe, megrázó esetleírásokkal együtt. Azt állítják, a Magyar Nemzet februári cikke miatt döntöttek úgy, hogy kitálalnak: a riport szerintük hamisan idilli képet fest az intézmény hétköznapjairól.

Juhász Gábor igazgató a cikkben olyan kijelentést tesz, hogy

  • „mi az agresszióra nem agresszióval válaszolunk, igyekszünk megnyugtatni a gyereket, levisszük az udvarra vagy ki a városba egyet sétálni, hogy lehiggadjon, és ha akarja, elmondhassa, mitől borult ki. ”

Valójában rendszeresek a durva lelki és fizikai bántalmazások, verések, megalázások, sőt kínzások. És a helyzet csak romlik

– állítja az egyik kalocsai gyermekvédelmi szakember, nevezzük Józsefnek.

– Nem mindig konkrét verésről van szó – mondja egy volt nevelő, legyen a neve Anna. – Előfordul, hogy az ideges felnőtt csak „alázgatja” a gyereket. Húzd le utánam a vécét, és keféld is le, de rendesen. Mi az, ami ebből bizonyítható? Hogy egy gyerek lehúzta a vécét?

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Ha bántottak, biztos megérdemelted

Az intézményben több mint harminc nevelő és felügyelő dolgozik negyvennél is több gyerekkel, ám nagy a fluktuáció, így ezek a számok folyamatosan változnak. Az a férfi, aki több alkalmazott szerint az erőszakos cselekmények főszereplője, a gyerekek egyik csoportját vezette.

Hogy véletlenül se tudják őket „lenyomozni”, forrásaink több ízben utcai telefonfülékből jelentkeznek.

– A koronavírus alatt, a karanténban nagyon eldurvultak a srácok, ez tény – mondja egy ilyen hívás alkalmával  József. – De a verések is durvák.

Egy fiút nemrég véresre pofozott az agresszív nevelő. Ezek az esetek leginkább ebédlőben, irodában történnek, mert ott nincs kamera.

Ki készítette a hangfelvételt?

– Én. Egy Rostás Krisztián nevű növendék mondta el, hogy mi történt vele. De ez csak egy példa a sok közül.

Ezt a felvételt miért nem a gyermekotthon anyaintézményének küldték el? 

– Mert akkor kiderül, hogy kik vagyunk. Nézze, Kalocsa tipikus kisváros, ahol a nagy hatalmú vezetők tönkretehetik, akit akarnak.

A kalocsai otthon szervezetileg az esztergomi gyermekvédelmi központ alá tartozik. Hegedűs Mária, a központ igazgatója azt mondja a telefonban, nem adhat tájékoztatást az EMMI Szociális és Gyermekjóléti Főigazgatóságának engedélye nélkül, de annyit hozzátesz: „furcsállná”, ha a történetek valósak lennének.

– Hogy képben legyen: bármennyire zártak az intézmények, a gyerekeknek módjukban áll havonta egyszer a gyámjukkal találkozni, akinek elmondhatják, ha bármi problémájuk van. Ráadásul ki van függesztve a gyermekjogi képviselő telefonszáma, aki folyamatosan elérhető – mondja Hegedűs.

Az otthonból folyamatosan elérhető gyermekjogi képviselőt Babenyecz Mónikának hívják. Lehet, hogy túl sokkoló néhány mondatba sűrítve hallania, amit az intézmény munkatársai elmondtak, igen hosszút hallgat a telefonban. Aztán azt feleli: nem ilyen tapasztalatai vannak a kalocsai otthonról; aztán ő is arra hivatkozik, hogy a gyerekek jeleznék, ha valaki bántaná őket.

Tehát sosem hallott róla, hogy valami nem stimmel Kalocsán.

– Nem nyilatkozhatok, forduljanak a minisztérium illetékes szervéhez.

– Az, hogy bármikor segítséget kérhetnek, csak elméletben van így – állítja József.

A telefon el van zárva a nevelői szobában. Csak a növendékügyről telefonálhatnak a gyerekek napközben, felügyelet mellett. A saját telefonjukat is csak este hét és nyolc óra közt használhatják, mégpedig felügyelő jelenlétében, már ha nincsenek eltiltva. S nyilván azok vannak eltiltva, akikkel történt valami. Internet-hozzáférést hetente egyszer kapnak. Általában nem is hagyják egyedül beszélgetni őket az olykor rutinellenőrzést tartó gyermekjogi képviselővel.

A növendékeket minden ilyen eset után „kezelésnek” vetik alá. Van az a lehetőség, hogy a telefonálás lehetőségétől megfosztva, napokig minden lépésüket felügyelik.  De van olyan is, amikor az erőszakot ígérgetés, ajándékozgatás követi. Tipikus megvesztegető ajándék a cigaretta.

Gyerekeknek?

– Ó, persze. Kialakul a függőség, és pórázon lehet rángatni őket. Ha rosszalkodik, csak el kell venni tőle a cigit, ha engedelmeskedik, meg kell kínálni. (Ezt a gyakorlatot 2016-os ombudsmani jelentés is rosszallóan említi – A szerk.) Fontos módszer a bűntudatkeltés is, sokszor azt erősítik a gyerekben, hogy ami történt, az ő hibája. Főleg a nagyobbacska fiúk szégyellik, hogy alulmaradtak, megalázták őket. És persze, annyira félnek egyik-másik nevelőtől, hogy annak sem merik megmondani, ki bántotta őket, akiről tudják, hogy jóindulatú. Inkább összezárnak, és balesetre, vagy a társukkal való konfliktusokra fogják a sérüléseiket.

Nyilván csakugyan történnek balesetek, és verekszenek egymás közt is a fiúk…

– Persze, gyakran. Többek közt ezt kéne megakadályoznunk. Csakhogy van még egy csavar. Ha valakit be akarnak törni, idősebb növendékekre bízzák: vegyék kezelésbe. Tehát ha egy nagyobb gyerekkel végképp nem bírnak, garázdálkodhat, de csak azzal szemben, akire kiadják a „vadászengedélyt.”

Fáj, meg akár el is ájulsz egy kicsit

Rostás Krisztián összesen nyolc évet töltött speciális otthonban; két évre Aszódra kellett mennie javítóintézetbe, aztán újra vissza Kalocsára. Sokadszor írok rá, mire válaszol, és sokadszor hívom fel, mire eljutunk odáig, hogy a hozzánk eljutott levelek egyikét felolvassam neki, és megkérdezzem, mi igaz belőle. Így kezdem a szöveg felolvasását:

Csípőfogóval tekergette a mellbimbóit és az orrát, illetve maga elé ültette a növendéket egy székre, és autóversenyzősdit játszott, úgy, hogy a gyerek heréit használta gázpedálnak. Ezáltal a heréket trauma érte.

– Hát, mit tudjak erre mondani…

Azt, hogy igaz-e, vagy sem. 

– Igaz, sajnos.

Biztos? 

– Igen.

Miért vagy benne biztos? 

– Mert velem csinálta. De mással is. Kérdezze meg a Ricsit.

Forrásaink szerint volt egy másik eset, amikor a gyereknek választania kellett, hogy hátast vagy seggest kér.

– Rendszeres, ez az egyik módszer. Utána meg azt mondják: ne nyüszíts, te választottad.

Azt is írják: „Négykézláb, kutya módjára kellett a gyerekeknek körbe járni a csoportban, közben ugatni és nyüszíteni.”

– Volt ilyen.

Egy korábbi 2014-es eset alkalmával Zányi Mihályt, aki  ma már nagykorú budapesti lakos, többször is egy vastag telefonkönyvvel halántékon ütötte a későbbi szakmai vezető. Társai elmondása szerint eszméletét vesztette.

– Ezt az esetet én konkrétan nem láttam, de így szokás. Fáj, meg akár el is ájulsz egy kicsit, viszont nem hagy nyomot – mondja Krisztián.

– Nem kellett volna odakerülnöm, és akkor nem élem át ezeket, ennyi – mondja Zányi Mihály a telefonban.

Tehát a telefonkönyves sztori igaz? 

– Nézze, ilyen ott az élet. A lényeg, hogy talpon lehet maradni. Ugyanaz megy, mint a börtönben. Eljátszhatod a jó fiút, vagy keménykedhetsz, mindenképp bekóstolnak.

A többiek, vagy a nevelők?

– Is-is. De ezeket nem kell felfújni így utólag. A nevelők is ki vannak sokszor készülve. Nem a legjobb gyerekek vannak ott együtt, gondolhatja.

Fejbe vágtak, hogy elvesztetted az eszméletedet. És úgy gondolod, hogy ez rendben van?

– Idekintről borzasztónak tűnik, de ott mások a szabályok. Kiállsz magadért, vagy véged van. Én kiálltam magamért. Amikor bottal ütött a bordámra az egyik nevelő, én is kivertem a balhét. Mondtam, hogy ezt velem nem lehet csinálni, szólok apámnak, aki rendőrségen dolgozik. Ki fognak jönni, látlelet, feljelentés, minden. Erre beijedtek, és azt ígérték, minden rendben lesz. Többet nem is nyúltak hozzám.

Egy 2014-es intézeti gyermeknapon, az intézet sportpályáján airsoft puskákkal futóvadlövészetet rendeztek. A gyerekek voltak a vadak. Voltak a vezetőség tagjai közül is, akik  lövöldöztek, és hangosan röhögtek közben.

– állítja József, és ezt egy másik beszélgetésben Anna is megerősíti.

Az airsoft fegyverek megtévesztésig hasonlítanak ugyan az igaziakra, de könnyű műanyag lövedéket lőnek ki; eredetileg védőfelszerelésben vívott csapatjátékban használják őket. A lövedék becsapódása jellemzően nem okoz komoly sérülést, de előfordulhat, hogy el kell látni a sebet. Anna azt állítja: később kék-zöld foltokat látott a gyerekek testén.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Krisztiánnál is rákérdezek erre az esetre.

– Azt mondták: fussunk, ahogy csak bírunk. Próbáltak eltalálni. Volt, akit sikerült. Engem nem tudtak, mert cikáztam.

A rendszeres hatósági ellenőrzések  a dokumentációkat és a körülményeket rendben találják. Felhívtam Juhász Gábort, az otthon vezetőjét is. Szinte végig sem mondhattam a kérdést; amikor kiejtettem a szót, hogy bántalmazás, azt mondta: forduljak a minisztérium főosztályához, és lecsapta a telefont.

A rendőrség felnőttek által elkövetett bántalmazásokról nem tud

Az elmúlt időszakban nem érkezett olyan tartalmú bejelentés, mely szerint a kalocsai gyermekotthonban felnőtt bántalmazott volna gyermeket. Személy elleni erőszakos cselekmény miatt négy esetben indult büntetőeljárás, melyekben sem a sértett, sem a feljelentett személy nem felnőttkorú. A négy nyomozás mindegyike könnyű testi sértés vétsége miatt indult – válaszolt kérdésünkre a Bács-Kiskun Megyei Rendőrfőkapitányság.

Halkan beszél, közben jobbra-balra néz

Évek óta látják, hogy mi történik, és egyszer sem jutott eszükbe feljelentést tenni? 

Ezt a kérdést már személyesen teszem fel Józsefnek; Kalocsa külső részén, egy kerthelyiségben ülünk. Korábban többször kértem az intézmény vezetőségét, hogy – mint februárban a Magyar Nemzet –, mi is készíthessünk riportot a gyermekotthonban. Először a járványügyi veszélyhelyzetre hivatkozva utasítottak el, s mikor az elmúlt, új kérelmeket küldtem. Ezekre válasz sem érkezett.

„Ha mindenképp muszáj találkozni, egyikünk eljön. Tegyenek egy fényképezőgépet az asztalra, hogy megismerjük önöket” – írták a nevelők.

Mikor megjelenik József, első kérése, hogy telepedjünk arrébb, véletlenül se hallja a szavainkat senki. Kép-, hangfelvételt nem készíthetünk. József vastagon izzad; az igazgató, illetve a szakmai vezető nevét csak fojtott hangon ejti ki, s ilyenkor jobbra-balra nézeget. Elmondom, hogy beszéltünk más munkatársakkal is az intézményből, akik szerint semmilyen visszaélés nem történt. Meglepődik.

– Kikkel beszéltek, és hogyan?

Egyszerűen odamentünk az épülethez, két ember jött ki cigarettázni, egy férfi és egy nő. Mint kiderült, a nő felügyelő, a férfi gondnok. Rákérdeztünk, tudnak-e ilyen esetekről.  A felügyelőnő szerint az igazgató és az önök által említett nevelő is emberséges. Utóbbiról a gondnok azt mondta: húsz éve ismeri, sosem tenne ilyeneket. Annyit hozzátett, hogy kemény kézzel rendet tart. 

– Gondolhatja, hogy nem mernek kitálalni, főleg egy idegennek az utcán. A főigazgatóságot kéne megkérdezni.

Megtettük, ezt válaszolták: „a kalocsai gyermekotthonban ellátott súlyos magatartási és pszichés problémákkal küzdő fiatalok nevelése, fejlesztése, terápiás megsegítése magas szakmai színvonalon folyik. 2018. július 1-je óta egyetlen esetben volt fenntartói vizsgálat bántalmazási üggyel kapcsolatban, az ügyben érintett felnőtt munkaviszonyát megszüntették. Azóta nem érkezett ilyen jellegű jelzés.”

A főigazgatóság kérdésünket (történt-e az elmúlt években gyermekbántalmazás az intézményben?) az elmúlt két évre vonatkoztatta. Csakhogy nem először kerülnek elő információk arról, hogy valami nagyon nincs rendben az épület rácsos ablakai mögött. A Magyar Narancs 2014-ben Az állatokkal jobban bánnak címmel, szintén inkognitóban nyilatkozó nevelők elmondására támaszkodva cikkezett a kalocsai gyermekotthonban folyó erőszakról, alázásokról.

A Magyar Nemzet sem látta mindig rózsásnak a kalocsai helyzetet; a lapban 2016-ban megjelent riport megrázó képet fest az otthon életéről, szintén egy nevelő beszámolója, valamint egy ombusdmani vizsgálat alapján.

Megkeresésünkre Lápossy Attila, az ombudsmani hivatal (ÁJBH) gyermekjogi főosztályvezetője  megküldte a kalocsai intézményre vonatkozó legutóbbi, 2016-os jelentést. A vizsgálat egy volt munkatárs bejelentése alapján indult: „panaszos állítása szerint a gyermekotthonban gondozott gyermekeket a nevelők, illetve a gyermekfelügyelők rendszeresen bántalmazzák (felpofozzák, kulcscsomóval, ököllel ütlegelik, rugdossák őket), emellett előfordult az is, hogy a szökések megelőzése érdekében a gyermek több napon keresztül csak alsóneműben lehetett” – írja a jelentés, majd így folytatja: „A meghallgatások során a bántalmazással vádolt gyermekfelügyelő tagadta a bejelentésben részletezett abúzusok elkövetését.

Hivatalosan is történt erőszak, csak következmény nincs

„Az egyik meghallgatott gyermek a bejelentésben leírt módon elkövetett bántalmazást ugyan tagadta, de megemlítette, hogy egy szökésből való visszaérkezését követően öt-hat pofont kapott. A feltárt tényállás szerint

a gyermekotthonban nevelkedő, speciális szükségletükre tekintettel fokozott védelmet igénylő gyermekek az elcsattanó pofonokat, a kulcscsomóval való tenyérbe ütést nem tartják bántalmazásnak, hanem nevelési eszköznek tekintik.

Mindez egyértelműen a gyermekek jogismeretének, jogtudatosságának alapvető hiányosságára utal”értékel a gyermekjogi biztos.

A jelentés leszögezi: a kalocsai otthonban dolgozó nevelők és felügyelők képesítésének, felkészítésének hiánya szorosan összefügg azzal, hogy sérül a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő joga. Ezért az ombudsman kérte az emberi erőforrások miniszterét (aki akkor még Balog Zoltán volt): biztosítsa, hogy az ilyen otthonokban csak a speciális ellátási feladatokra kiképzett, vagy ilyen továbbképzésre kötelezett szakdolgozót lehessen alkalmazni.

A jelentés felidézi: ezzel a minisztérium felelős államtitkára elméletben egyetértett,  de a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tartotta.

Megállapítja továbbá az ombudsman: a gyermekjogokat súlyosan sérti, hogy a kalocsai otthonban a cigaretta a  jutalmazás egyik eszköze. Ami pedig a Babenyecz Mónika és Hegedűs Mária által említett, az esetleges bántalmazás esetén segítséget nyújtó gyámokat illeti, a jelentés szerint „több gyermek beszámolt róla, hogy ritkán találkozik a gyámjával, sokakat rendszertelenül látogatnak, kapcsolattartásuk a gyámokkal kiszámíthatatlan”.

Februárban a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány közérdekű adatigényléssel fordult Kásler Miklós miniszterhez állami gondozottak bántalmazásának témájában. Elkértük az adatokat: az intézmények 2018 július 1. és 2019 december 31. közt 951 esetet jeleztek. Részletes elemzések csak 2018 július 1. és december 31. közt, vagyis fél éves időtartamról állnak rendelkezésre: a tárcához 65 jelzés érkezett gyermekvédelmi szakember által,  57 pedig  „más felnőtt” által történt bántalmazásról, vagy annak gyanújáról. E fél év alatt 152 rendőrségi feljelentés történt.

Megkérdeztük a Bács-Kiskun megyei kormányhivatal gyámügyi osztályát, ahol ezt a választ kaptuk: „a hivatalhoz nem érkezett a gyermekvédelmi gyámok részéről jelzés arról, hogy az EMMI Kalocsai Gyermekotthonában egyes felnőttek (nevelők, ill. felügyelők) fizikailag bántalmaztak volna növendékeket.”

Érdeklődésünkre a gyermekjogi biztos közölte: sem a sajtóból, sem a hivatalos szervek tájékoztatása alapján nincs tudomása arról, hogy személyi következményei lettek volna a vizsgálatnak. Ez összevág azzal, amit a lapunkat megkereső munkatársak állítanak: ha egy-egy vizsgálat fel is tár anomáliákat, a valódi felelősök pozíciója érinthetetlen marad.

Megkérdeztük, az ombudsman miért nem fordult a rendőrséghez, ha a bántalmazást igazoltnak találta. Erre az volt a válasz, hogy „kivételes, végső eszköz” a feljelentés megtétele: ehhez arra van szükség, hogy az alapjogi biztos, illetve munkatársai a helyszíni vizsgálatuk során közvetlenül észleljék a bűncselekmény elkövetését, vagy annak gyanúját.

Rákérdeztünk arra is, milyen egyéb, hasonló esetekről tud a gyermekjogi biztos. Az írásban megküldött válasz szerint a legjellemzőbb probléma a gyermekek közötti agresszió, illetve az ilyen esetekkel szembeni hatékony fellépés hiánya. Az ombudsman levelében szerepel:

  • a Szigetvári Speciális Gyermekotthon működése kapcsán a vizsgálat arra jutott: nem  kizárható, hogy a gyermekfelügyelő bántalmazta a gyermekeket;
  • a budapesti Kossuth Lajos Gyermekotthonban felmerült, hogy a nevelő bántalmazta az egyik gyermeket, és az igazgató feljelentése nyomán büntetőeljárás lett belőle;
  • a Zalaegerszegi Speciális Gyermekotthonban is bántalmazhattak a szakdolgozók gyermekeket.

– Ezt a feljelentés-dolgot átgondoltuk mi is százszor, higgye el – mondja József. – Arra jutottunk, hogy úgysem lehet igazunk a vezetéssel szemben.

A gyerekek zöme drogfüggés, iskolakerülés, bűnözés, vagy pszichiátriai problémák miatt került ide. Ha megmondanák is az igazat, az igazgató meg azt állítja, hogy nem történt semmi, maga szerint kinek hinne a hatóság? De nem fognak vallomást tenni. És akkor az kerül bajba, aki feljelentést tett. A kör bezárult.

Fotó: Farkas Norbert /24.hu

Azok a kollégák, akik elítélik az ilyen módszereket, egy vizsgálat során szintén kitálalnának, nem?

József felhörpinti a kávéját, vállat von.

– Nem biztos.

A kicsit sárosak bevédik a nagyon sárosakat

Sikerült beszéltem más alkalmazottakkal is, nem csak azokkal, akikkel az épületnél találkoztunk. Egyikük közös csoportban dolgozott a bántalmazónak nevezett nevelővel. Ideges lett, mikor felhívtam, le is tette a telefont röviddel a bemutatkozásom után, de később visszahívott.

– Azért tudnia kell, de a nevemet nehogy kiírja, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Arról szól a fáma, hogy itt a felnőttek verik a gyerekeket, és rettegésben tartják őket, hogy ne merjenek beszélni, igaz? Csakhogy ezt fordítva nem nézi senki. Egybe van zárva a bűnöző gyerek, meg a drogos, meg az agyilag sérült. Maga rendet tudna tartani köztük?

Nem, de nem is ez a foglalkozásom.

– Mi csak a javukat, az előmenetelüket akarjuk, higgye el. Többnyire nagyon nehéz háttérből jönnek, szívből sajnáljuk őket. Mindenki azt szeretné, hogy az életük rendbe jöjjön. De azt szoktam mondani a nekik: olyan lesz ez a hely, amilyenné ti teszitek. Egymás közt megy a terror, ezt nem tudjuk teljesen megakadályozni.

És azért ha itt valaki igazán meg van félemlítve, azok mi vagyunk, a munkatársak. Egy hangos szóért, egy rákiabálásét is fel lehet minket jelenteni, és meghurcolnak, elveszítjük az állásunkat. Nemhogy egy pofonért!

És persze fenyegetőznek is ezzel: ha a nevelő csúnyán néz valamelyikre, szalad jelenteni a gyámjának, vagy a gyerekjogi képviselőnek.

Információink szerint az elmúlt két évben egyetlen ilyen bejelentés volt. 

– Ki is rúgták a kollégát.

Állítólag a sportpályán futóvadlövészetet rendeznek. Azt mondták a gyerekeknek, hogy fussanak, és airsoft fegyverekkel céloztak rájuk. Emlékszik ilyenre? 

– Ki mondta ezt?

Valaki, aki elmondása szerint szintén ott volt. Ön a forrásunk szerint több bántalmazásról is tudhat, konkrét esetekről.  

– Nem tudok ilyenekről.

– Hazudik – mondja erre József. – Nemrég nekem sóhajtozott, hogy meddig nézzük ezt még. Mindenki tudja, de kicsit mindenki sáros. Vagy majdnem mindenki.

Szóval nem csak a „nagy hatalmú vezetőktől” félnek. 

– A rendesebb munkatársnak is lehet rossz napja. Előfordul, hogy az ember komolyabban felemeli a hangját, vagy kicsúszik a kezéből egy pofon. És akkor, ha vizsgálat van, a gyerek esetleg arra a pofonra is emlékezni fog, és ha megemlít valakit név szerint, az bajba kerül. Így aztán összezárnak a kicsit sárosak a nagyon sárosakkal, és úgy gondolják: legbiztosabb, ha nem derül ki semmi. Csakhogy ezt nem lehet a végtelenségig csinálni.

Több gyermekvédelemben dolgozó szakemberrel folytattam korábban háttérbeszélgetést, egyhangúlag azt állították: a speciális intézményekben a dolgozók is emberfeletti pszichés megterhelésnek vannak kitéve. A gyerekek többsége kezelhető, de sokszor előfordul, hogy őrjöngő, agresszív nagyfiúkat kell valahogy visszafogni, akik adott esetben nem haboznak fenyegetően fellépni a nevelők ellen is.

Drog, bűnözés, erőszak és káosz uralkodik a fővárosi gyermekotthonokban
Megyek, köszönök a folyosón a srácnak, visszaszól, hogy a kurva anyád – meséli egy gyermekotthoni nevelő. És ez csak az egyik oka, miért menekülnek pánikszerűen a szakemberek ezekből az intézményekből. Van, hogy 8-10 éves állami gondozott gyerekeket már drogproblémával kell kezelni, a fejlesztésre ígért milliárdoknak pedig nyoma veszett.

„Éles helyzetben nem működik az, hogy gyere, beszéljük meg. De ha bekeményítek, és nekinyomom valamelyiket a falnak, akkor én vagyok a gyermekbántalmazó. Ha pedig meghunyászkodom, a fejemre nő. Folyton borotvaélen táncolunk ” – mesélte egy szakember.

A férfit, akit fő felelősként nevesítenek, többször próbáltam elérni a mobiltelefonján, de nem vette fel. Megírtam neki, hogy nagyon súlyos vádakkal illetik, de szeretnénk lehetőséget adni, hogy tisztázza magát, akár cáfolja mindezt. A cikk megjelenéséig a nevelő nem reagált.

Miért kerültél intézetbe?

– Nem szívesen beszélek erről – mondja Krisztián. – Gondok voltak velem, ott kötöttem ki tízévesen, ennyi.

– És miért vittek át Aszódra? 

– Erről sem akarok mesélni. A lényeg inkább az, hogy már rendben vagyok, normálisan élek, dolgozom. Csak lelkileg azért nem múltak el ezek a dolgok.

 Néha álmodok, hogy megint ütnek, meg hogy félni kell. Látom magam előtt a sárga falakat, a rácsot az ablakon. És már úgy vagyok, hogy visszamegyek egyszer, úgy éljek. Le akarják tagadni, hogy mit csináltak velünk? Akkor én megmondom, bele az arcukba, simán. Nézzen a szemembe, úgy tagadja le! Megmutatom neki, hogy itt vertél össze, ebben a szobában!

Felhúzta magát, szinte kiabál, elcsuklik a hangja a mondat végén.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.