Az utóbbi időben egyre többen és több szempontból fogalmaztak meg kritikát a közoktatás állapotával kapcsolatban, akár az új Nemzeti alaptanterv tervezete, akár a tanárhiány kapcsán. A különböző állásfoglalások közül a legmeglepőbb a Nemzeti Pedagógus Kar véleménye,
A kar még 2014-ben, Balog Zoltán minisztersége alatt jött létre, az emberi erőforrások akkori minisztere azt kérte a szervezettől, hogy figyelje, ellenőrizze, mérje fel a közoktatásban tapasztalható problémákat, tegyen javaslatot a megoldásra és legyen érdemi tárgyalópartner.
A Nemzeti Pedagógus Kar ennek megfelelően az idei tanév kezdetén is elkészítette helyzetértékelését. Az előző tanév során több ezer pedagógus véleménye jutott el hozzájuk, ezek felhasználásával fogalmazták meg észrevételeiket és készítették el javaslataikat tizenegy témakörben.
Mindezt úgy, hogy miután a Klebelsberg Központ új elnöke, Hajnal Gabriella nemrégiben kijelentette, nincs tanárhiány az országban, a kar 24 oldalas értékelésében világosan leírta, hogy
Szóvá tették azt is, hogy a pedagógusok társadalmi elismertsége átlag alatti (a bizalmi index viszont magas, a tűzoltók után a második helyen állnak a tanárok), a fizetés pedig nem tükrözi az elvárásokat. Mindez abból is kiderült számukra, hogy más diplomásokhoz képest a pedagóguspályát választók pozitívumként a munka családdal való összeegyeztethetőségét, az állásbiztonságot említették, negatívumként viszont a szakmai karrier, a társadalmi presztízs és az anyagi elismerés hiányát.
A helyzetértékelés szerint egyre kevésbé jellemző, hogy valakiből azért legyen pedagógus, mert így aktív lehetősége lesz a jövő alakításában, valamint a gyerekekkel való foglalkozás örömöt jelent számára. Ennek pedig súlyos következményei lesznek, köztük a gyakran gyengébb képességű, nem elhivatott jelöltek jelentkezésével, ráadásul a lemorzsolódás aránya is magas a képzés során, és a pályaelhagyás is gyors és nagy arányú.
A helyzetértékelésben részletesen kitérnek a pedagógushiányra (ami a minisztérium és a Klebelsberg Központ szerint nem is létezik). Jelezték, hogy a pedagógusok majdnem fele 50 és 65 év között van, ráadásul a közeljövőben még kritikusabbá válhat a helyzet, tekintve, hogy
Egy ilyen mértékű hiány fedezéséhez az összes pedagógusképzésben végzettnek a pályán kellene maradnia, a jelenlegi tendenciák alapján azonban ez közel sem tűnik elérhető célnak.
Ezek következtében a Nemzeti Pedagógus Kar szerint a pedagóguspályát mindenképpen vonzóbbá kell tenni, hogy biztosítható legyen a megfelelő színvonalú képzés, szerintük ez a jelenlegi bérekkel és feltételekkel elképzelhetetlen. Javaslataik között szerepel a többi között, hogy
- kössék a béreket a diplomás átlagbérhez,
- támogassák a kezdő pedagógusokat például ösztöndíjjal és lakhatási támogatással,
- kapjanak a pedagógusok béren kívüli juttatásokat,
- gondolják át a nyugdíjas pedagógusok helyzetét, hiszen szinte biztos, hogy a jelenleginél nagyobb mértékben lesz majd szükség a munkájukra.
Az értékelés során a szakképzés helyzetére is kitértek, és mint írták, nem javult a teljesítmény ilyen téren, sőt a kapkodás, az átgondolatlan átszervezések, átalakítások, a későn elkészülő kerettantervek és szakmai követelmények meghatározása tovább súlyosbította a helyzetet.
A közoktatás mellett az óvodák állapotát is értékelték, a pedagóguskar szerint az önkormányzatok anyagi helyzete és országon belüli helye nagyban befolyásolja a finanszírozási lehetőségeket. Így vannak nagyon jól felszerelt óvodák, de olyan oksi, ahol a minimális eszközt sem tudják biztosítani.
Kiemelték, hogy egyre több a különleges bánásmódot igénylő gyermek, fogadásukra azonban az óvodapedagógusok felkészültsége nem mindig megfelelő. Sokszor olyan gyerekek kerülnek nagy létszámú csoportba, akiknek a fejlesztéséhez a kisebb létszámú elhelyezés lenne eredményes.
A gyógypedagógiai feladatellátás sem áll túl fényesen, ugyanis a súlyos magatartási zavarral rendelkező tanulóknak nincs megfelelően felkészült ellátó intézményi háttere, így a speciális intézményekben elhelyezett gyerekek nem kapnak megfelelő ellátást, ennek következtében pedig sérül mind az ő, mind a többi gyerek joga.
A kar szerint szükség lenne a fejlesztőtermek bővítésére és az iskolapszichológusi hálózat létszámának biztosítására is.
Kiemelték továbbá, hogy hiába nyer az integrált nevelés egyre nagyobb teret a közoktatásban, a nagy létszámú osztályokban a pedagógus nehezen boldogul segítő személyzet nélkül. Ezért át kell vizsgálni az integrált nevelés feltételeit, arról nem is beszélve, hogy ezen a területen különösen nagy a pedagógushiány.
A kormány legtöbbször kétkedve beszélt arról is, túlterheltek-e a magyar diákok jelenleg, azonban a pedagóguskar helyzetértékelésében kitért erre a problémakörre is. Mint írták, a magyar köznevelési rendszer jelenleg komoly krízisen megy keresztül, aminek hátterében az áll, hogy
Mint írták, egy-egy iskola és annak követelményrendszere sokszor köszönőviszonyban sincs a mai valósággal, ezt pedig a diákok hamar észreveszik és meg is szenvedik.
Felduzzasztott tananyag, embertelenül sok „hagyományos” tanóra, kevés gyakorlatias, projektszerű vagy kooperatív jellegű foglalkozás jellemzi iskoláinkat. A magyar iskoláspopuláció jelentős része jelentős „unalomfaktorral”, „szorongásfaktorral” és alacsony „élményfaktorral” éli végig iskolás éveit
– áll az értékelésben.
Nemcsak a diákok, a tanárok leterheltsége is terítékre került, hiszen a Nemzeti Pedagógus Kar is úgy látja, a tanároknak sok a terhük, ehhez képest pedig viszonylag alacsony a fizetésük értéke, ráadásul az utóbbi időben jelentősen megnőttek az adminisztrációs terheik is.
Mind az iskolai óratömeg, a diszciplináris, merev, sok helyen szervetlen struktúra, mind az otthoni feladatmennyiség következtében. Kevés így az iskolai örömforrás, ritka az élményszerű pedagógiai gyakorlat. Mindezek feszült és túlterhelt iskolai klímát eredményeznek. Ilyen gyakorlat mellett a tartalékok nehezen mozgósíthatók, a motivációszint egyre csökken, a pálya presztízse alacsony nívójú, a diákok nem szeretnek iskolába járni
– közölték.
Kiemelt képünkön a balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakgimnázium új, alsó tagozatosoknak készült épülete
Fotó: Komka Péter / MTI