Belföld

Feldmár András: “A környezetedet változtasd, ne magadat”

Feldmár András (Array)
Feldmár András (Array)

Az egyik legismertebb magyar származású pszichológus szerint meg kellene tanulnunk nem szenvedni. Feldmár Andrással - akinek minden percben el akarják venni a szabadságát - az Anyám borogass! blog készített interjút.

Feldmár András pszichoterápiása eljárása eltér a szokásostól – dobja fel a labdát az interjúban az Anyám borogass! blog. Ez a különbözőség abból fakad, hogy a terapeuta hitvallása szerint a pszichoterápia “nem az orvostudomány egy ága“, nincsen benne elmélet, előre meghatározott séma. “És mivel nincs egy kész terv, ezért például nem is akarom megépíteni vagy megszerelni az embereket, hiszen nem vagyok építész, autószerelő, és egyébként orvos vagy tanító sem” – mutatja be önmagát a Kanadában élő szakember, aki úgy látja: “ha valakivel baj van, az nem belőle származik, hanem a közte és a többi ember között kialakult viszonyból.”

Feldmár András
Fotó: MTI/Kollányi Péter

A pszichológus szerint aki szenved, azt bántották, nem őrült, “még ha ez utóbbit könnyebb is elhinni a környezetének, hiszen nem kell foglalkozniuk azzal, hogy az illetőt mi zavarta meg, mi taszította ebbe az állapotba.” Emebetegség, pszichózis vagy zavart viselkedés esetében két lehetőség áll fenn Feldmár szerint: vagy van egy orvosi probléma, amit kezelni kell, és elmenni orvoshoz vagy az illetőnek nehézségei támadtak az élettel, ez esetben pedig a pszichoterápia segíthet neki.

Az antidepresszáns kiszolgálja a diktatúrát

Felmár a szenvedés leküzdésének módját önmagunk megismerésében, szeretetében látja. Fontos, hogy a szenvedő minden energiáját olyan környezet kialakításába fektesse, amely kiegészíti őt. “Vagyis: a környezetedet változtasd, ne magadat. Itt téved például a nyugati pszichológia, amikor tévesen azt hiszi, hogy mindenkinek magán kell dolgoznia” – állítja Feldmár, aki a genetikai problémák, például a skizofrénia kialakulásának hátterében a környezet szerepét is hangsúlyozza. “Egy skizofrénnek lehet, hogy genetikai hajlama van a betegségre, de a környezet is kell, hogy erre ráerősítsen, és a betegsége „kibontakozzon”” – mondja a beszélgetésben, amelyben a tumoros megbetegedésekkel kapcsolatos gyakori tévhitről is szó esik, miszerint a beteg lelki nehéségei által saját maga a fefelős állapotáért. “Ez hülyeség” a szakember szerint, aki Susan Sontagot idézi. Ő írta le saját tumoros betegsége kapcsán, hogy a TBC-vel kapcsolatban is rengeteg elmélet terjengett korábban arról, hogy milyen lelkű ember kapja meg könnyebben, de amikor kiderült, hogy egy baktérium által terjed, megszűntek a teóriák.

A depresszió a reménytelenség, az az állapot, amikor az életemben nem sikerülnek a dolgok, és úgy látom, nincs is esély arra, hogy sikerüljenek” – szögezi le Feldmár, aki szerint a depressziót a gyógyszergyárak találták ki az 50-es, 60-as években. Úgy látja: az “úgynevezett depresszió” kialakulásához elég egy személyt elnyomott helyzetben tartani és megtiltani, hogy érzéseiről, vágyairól beszéljen. Az antidepresszáns hatására az érintett nem tesz mást, mint nem vesz tudomást olyan dolgokról, amik korábban foglalkoztatták, így már nem zavarja, hogy nem tudja megválasztani környezetét, a körülőtte lévő embereket. Ebben az értelemben az antidepresszáns – Feldmár szerint – kiszolgálja a diktatúrát, hiszen aki beveszi, nem tud dönteni, választani.

“Rossz gyerek nem születik”

A gyerekek azt hiszik, hogy azért érzik rosszul magukat, mert ők rosszak. Nekik is tudtukra kell adnunk, hogy valójában azért érzik rosszul magukat, mert rosszul bántak velük otthon vagy az iskolában” – magyarázza a pszichoterapeuta, aki leszögezi: “rossz gyerek nem születik”. A gyerekek nem akarják tudni, hogy bántották őket, mert akkor azok ellen kellene fordulniuk, akiket szeretnek, ettől pedig “meghasadnának, meghalnának”, magyazázza a beszélgetésben. 

A környezet szerepe különösen fontos a jó iskola kiválasztásánál, amelyhez Feldmár akár az egész család “átmozgatását” is elfogadhatónak tartja. “Nem tehetjük meg a gyerekünkkel, hogy minden reggel elküldjük őket a börtönbe!Hát hogy szeresse így a szüleit?” – teszi fel a költői kérdést hozzátéve: az is rossz forgatókönyv, ha a gyerek szól, hogy nem szeret iskolába járni, hiszen őt küldhetik el pszichológushoz, holott az iskolával van gond. “Én is megmondtam a fiamnak annak idején, hogy addig megyünk, amíg nem találunk egy olyan iskolát, ami neki megfelel. Ha egy másik országban, akkor ott. Egy helyet, ahova örömmel mehet” – tudhatjuk meg az interjúból.

 A szakember a beszélgetésben életfilozófiájáról is vallott:

“Szerintem amíg meg nem halok, minden percben el akarja venni valaki a szabadságomat. Mindenkiét. Élvezni kell az érte való harcot, mert ez adja az élet élvezetét. Egy örömteli harc, amikor boldogan igent mondok arra, amit akarok és még boldogabban nemet arra, amit nem akarok.”

Ajánlott videó

Olvasói sztorik