Dolina
magyar–román–olasz,
2006; 121 perc;
Rendező: Kamondi Zoltán;
Forgatókönyvíró: Bodor Ádám: Az érsek látogatása című regénye nyomán Bodor Ádám, Kamondi Zoltán, Parti Nagy Lajos, Dániel Ferenc;
Operatőr: Medvigy Gábor;
Zene: Melis László;
Producer: Kamondi Zoltán, Tóth András;
Szereplők: Adriano Giannini, Molnár Piroska, Stefania Rivi, Derzsi János
A szüntelenül érkező szemétől bűzlő-poros világvégi helyre (amit még a folyója is meg-, illetve elkerült) érkezik az olasz földre elszármazott Gabriel Ventuza (az ismert színész, Giannino Giannini fia: Adriano), hogy atyja földi maradványait kihantoltassa, és elvigye. A különös településen furcsa szerzetesek gyakorolják a hatalmat, inkább valami katonai szervezetre emlékeztetnek – nem véletlenül vezetőjük, Kosztin (Bán János) valaha ezredesi rangban katonáskodott –, műszakállakkal, kutyákkal, szögesdrótos táborral.
A pénzétől, ruhájától megfosztott Gabriel kénytelen beállni a sorba (tábori pap lesz), hogy valahogy előteremtse az illegális exhumálás drága költségeit. Persze erre valós reménye sincs, mint ahogy a szervezet érsekének látogatására olyan harsányan készülődő dolinaiknak, hogy a papi főnök tényleg erre kanyarodik. Gabriel persze próbálkozik, ambivalens viszonnyal közelít a város úrnőjéhez, Colentina Dunkához (Molnár Piroska), aki egyedül képes, hogy segítsen neki, más kérdés, hogy akar-e, vagy sem. Végül megcsillan a lehetőség, hogy a férfi sikerrel járjon, és a „mellékesen talált gyémántját”, a szép és ártatlan Nataliát (Stefania Rivi) is magával vigye, de világossá válik: minden ellenállás hasztalan. Bogdanski Dolinától, Dolinából nincs menekvés.
Egyszerre nyomasztó és lenyűgöző alkotás Kamondi filmje. Szinte megfojt, de legalábbis a szájba és a tüdőbe szögezi a szót, és a maga módján elkápráztat bizarrságaival. Felejthetetlen alakítást nyújt Molnár Piroska, tagadhatatlanul a mai magyar színjátszás egyik legkiválóbb női figurája. Kalapunkat lengetnénk, ha nem ülnénk megszeppent csendben a nézőtéren.