Mellbevágó kampánnyal és médiajelenléttel hívták fel a szervezők a figyelmet az idei Reklámzabálók Éjszakájára. Munkaversenyezni és elvtársozni nálunk a kilencvenes évek eleje óta nem szokás (legfeljebb politikusaink között). Ez a vonal talán öt éve futotta utolsó körét cccp-s pólók formájában, melyek már a III. kategóriájú szórakozóhelyeken is kínos viseletnek számítottak. Reméljük nem egy újabb hullám első képviselőjével találkozhattunk, ha igen, nehéz dolga lesz a kreatívoknak, ha ezen a vonalon eredetit akarnak alkotni.
A rendezvény látogatottságán ez nem látszott, a Budapesti Kongresszusi Központ nagytermében majdnem teltház volt november 25-én. Pontos számot mondani lehetetlen, mert a nézőtéren nagy volt a fluktuáció, senki nem bírta az este nyolctól hajnali négyig-ötig tartó programot végignézni. Lazításképpen lehetett büfézni, kapcsolatot építeni, és a folyosókon felállított standoknál gyakorlatban reklámzabálni, mert természetesen rengeteg reklámozó gondolta azt, hogy itt megtalálja a maga közönségét. Nem alaptalanul, már a bejáratnál osztogatott újság és katalóguskupac továbbépítésének is rengeteg élmunkása akadt, a zsírosabb falatokkal operáló pultoknál még kisebb sorok is kialakultak, pedig a hosszú est folyamán mindenki célba érhetett.
A vetítések hangulatát a minden látogató nyakában lógó síp határozta meg, ezzel lehetett tetszést nyilvánítani, a jobban sikerült filmek után zengett is a terem, bealvásra a legfáradtabbaknak sem volt esélye. Egy régi, elfeledett Skála reklám sikere volt a legnagyobb, ebben Puskás Öcsi az áruház reklámarca, senkinek nem kell magyarázni a lelkesedés okát.
Csemegének számítottak a Koreából érkezett filmek, melyek nem feltétlenül profizmusukkal tűntek ki. Akadt közöttük többperces epizódokból álló sorozat, mely egy teljes, fordulatos szerelmi történetet mesélt el, hogy ennek összes részével milyen formában találkozott az ottani közönség, rejtély. Leginkább a hetvenes éveket idézte az az afrikai reklám, mely az óvszerviselésre ösztönözte nézőit, hogy a lelkes füttykoncert iróniából táplálkozott, vagy a nemes célnak szólt, nem derült ki.
Az est meglehetősen nagy merítést adott az egész világ reklámfilm-terméséből, ezért felvet néhány kérdést a nézőben. Például, hogy áll a magyar reklámfilm a világ mezőnyéhez képest, van-e olyan tendencia, vagy divathullám, ami az egész reklámfilmgyártásra jellemző, és kreatív szakaszát éli-e ez a filmes műfaj. A mi sommás válaszaink sorrendben: középmezőny, nem láttunk, volt már innovatívabb. Ne vegyék készpénznek amit mondunk, nézzenek máshol készült reklámokat is (ehhez ma elég egy vidómegosztó site-ra látogatni), és döntsék el maguk.
