A meleg, felfelé áramló légtömegekben mikroszkopikus por- vagy pollenszemcséken csapódik ki a levegő víztartalma, majd ahogy egyre magasabb és hűvösebb régiókba emelkedik, megfagy – mondta el a FigyelőNetnek Csonka Tamás, az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) szekértője. Az így keletkezett jégszemcse egy idő után akkora lesz, hogy a gravitáció lehúzza. A süllyedés folytán újra olvadni kezd, egészen addig, míg el nem kap egy újabb emelkedő áramlatot.
Forrás:MTI
Ez a körforgás általában 2000 méter és 8-10 kilométeres magasságok között zajlik, bár a tegnapi viharok „teteje” a 14 kilométert súrolta. Minél többet és minél magasabbra „liftezik” a jég, annál nagyobbra hízik, és zuhanás közben kevesebbet olvad. Ami 2-3 centis jégszemként ér földet, az 7-8 cm átmérőjű golyóbisként kezdte odafönt. Minden szokványos nyári zápor is jégesőnek indul, de az apró jégszemcsék a meleg légtömegen átjutva egyszerűen elolvadnak.
Csonka Tamás óva int attól, hogy minden nagyobb jégesőt a klímaváltozás nyakába varrjunk. A mi égövünkön évszázadok óta gyakran fordulnak elő kiadós zivatarok. A jelenségeket kísérő fokozott médiafigyelem és a felgyorsult információáramlás folytán egyre több esetről értesülünk, ami azt a benyomást keltheti, hogy mostanában gyakoribbak és hevesebbek a viharok. Valójában régebben nem is dokumentálták ezeket az eseményeket rendszeresen, így nem áll rendelkezésre elég adat bármilyen tendencia vagy összefüggés megállapításához.