A szívszerész

Véletlenül lett a Viagra felfedezője Louis J. Ignarro amerikai kutató. A nitrogén-monoxid hatását és működését vizsgálta az emberi szervezetben, s erre csapott le a Pfizer. A gyógyszercég addigra épp kihevert egy kudarcba fulladt gyógyszerfejlesztést: a szert eredetileg vérnyomás-csökkentésre tesztelték, de arra nem vált be. Ekkor a cég egyik kutatójának eszébe jutottak Ignarro más irányú, de szintén a nitrogén-monoxidot vizsgáló kutatásai. Felhívta a professzort, és az eredményeit felhasználva megszületett a férfiak merevedési problémáit orvosló pirula. Ignarro egyrészt hálás, hogy a merevedési gyógyszer atyjaként tartja számon a világ, de egy kicsit már elege is van belőle. Szíve szerint inkább a kutatásai centrumában álló nitrogén-monoxid jótékony hatásait reklámozná. Ez derült ki azon a magyarországi orvoskonferencián is, ahol a Semmelweis Egyetem díszdoktorává avatták.

MEGOSZTÓ DÍJ. A Nobel-díjat is ennek a területnek köszönheti: jelesül annak a felfedezésnek, hogy az addig csak légszennyezőként ismert nitrogén-monoxid az élő szervezet fontos, funkcionális alkotóeleme, ingerületközvetítője. A történetet bonyolítja, hogy vele egy időben két másik amerikai kutató is rájött erre, így Ignarro mellett Robert F. Furgchott és Ferid Murrad is megkapta a tudományos élet legnagyobb elismerését. Sőt, sokak szerint a díj egy negyedik tudósnak is kijárt volna: Salvador Moncadának, aki sok alapvető felfedezést tett a nitrogén-monoxiddal kapcsolatban, ami a többiek kutatását is befolyásolta. Alfred Nobel azonban annakidején úgy rendelkezett, hogy az általa alapított díjon egyszerre maximum hárman osztozhatnak. Így a londoni University College professzorát 1998-ban nem vették be a kitüntettek közé, amit a tudományos világ egyik fele azóta is súlyos igazságtalanságnak tart. Ignarro nem tartozik közéjük: amikor a múlt héten Budapesten járt, s a hollywoodi produkcióba illő történetről kérdeztük, szűkszavúan bár, de határozottan kiáll a bizottság egykori döntése mellett. „A Nobel-díj kizárólag az eredeti felfedezésért jár, soha nem azért, hogy valaki mennyit haladt előre egy adott területen, így teljesen megérdemelten kaptuk mi az elismerést” – szögezte le magabiztosan a professzor. Lehet is oka az önbizalomra, hiszen felfedezése valóban mérföldkő a tudományos életben. Bebizonyította: az autók üzemanyagának égésekor keletkező nitrogén-monoxid nemcsak hogy előnyös lehet az emberi szervezet számára, de abban szintén keletkezik. Sőt, a sejtek által termelt gáz számos élettani funkciót befolyásol, és kulcsszerepe van a szív működésében és a vérnyomás szabályozásában.

A most 64 éves kutató futni is azért kezdett, mert vizsgálódásaiból kiderült: a jótékony nitrogén-monoxidból többet termelünk, ha sokat mozgunk, és egészségesen táplálkozunk. Így 2004 óta évente többször lefutja a maratoni távot, és bár belátja, hogy ez élete legnehezebb feladata, nem hagyja abba. „Tíz éve még jelentős túlsúllyal éltem, a futásról csak hírből hallottam, és iszonyú egészségtelen ételeket ettem. Ma tíz évvel idősebb vagyok, de sokkal fiatalabbnak érzem magam” – büszkélkedik.

KUTATNI MUSZÁJ. Ha nem fut, akkor előad és kutat, s közepes tudományos aktivitással rendelkező országoknak ad tanácsot, elsősorban a Távol-Keleten. S hogy Magyarországnak mit tanácsolna? „Azt, amit minden országnak, így – tette hozzá kis huncut mosollyal – az Egyesült Államoknak is: pénzt, pénzt, pénzt.” Mármint kutatásra. Nem óvatoskodna, az adóból venné el az erre fordítandó összeget. Példaként Szingapúrt hozta fel, amely „a maga kis semmi költségvetésének” 30 százalékát áldozza K+F-re.

Louis Ignarronak magyar kapcsolata is van. Nemrég a magyar tudományos élet megkövültségéről szóló vitában a hazai gyakorlattal szemben éles kritikát megfogalmazó Szabó Csaba mellett állt ki, amikor a kutató nem kapott itthon egyetemi tanári állást (Figyelő, 2006/37. szám). Ignarro azt írta az itthoniaknak: bármelyik külföldi egyetem kapkodna az azóta már ismét külföldön dolgozó kutató után.

Az alapkutatás kontra alkalmazott kutatás vitában azonban Ignarro nem akar állást foglalni. Szerinte a napnál is világosabb, hogy alapkutatás nélkül nincs alkalmazott kutatás, merthogy akkor „nincs mit alkalmazni”. „Ahogy utánpótlás nélkül sem lesz új kutatói generáció, ezért különösen fontosnak tartom a tehetséges fiatalok motiválását munkával, jó laborokkal, ösztöndíjakkal” – teszi hozzá. Az amerikai professzor reformer abból a szempontból is, hogy nem vonja ki magát a gyógyszerfejlesztésekből. Sok kutató „ráül” a felfedezéseire, majd a tényleges eredmény, azaz a gyógyszer előtt kiszáll a buliból. Ő manapság azon fáradozik, hogy kedvenc nitrogén-monoxidját más molekulákhoz kapcsolva fejlesszen ki minden eddiginél hatékonyabb szereket.

A University of California, Los Angeles (UCLA) professzora nyitott az újdonságokra is; hiszi, hogy a genetikai kutatások új fejezetet nyitnak a gyógyszerfejlesztésben, s ez a jövő. „Azt azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minden betegség vezethető vissza genetikai hibára, ezeket a jövőben is csak hagyományos kutatói módszerekkel kifejlesztett szerekkel tudjuk majd gyógyítani” – teszi hozzá Louis Ignarro.