Több hónapon keresztül folytatott széleskörű konzultációkat az üzleti élet magyar szereplőivel a legnagyobb ellenzéki párt. Helyes kis füzet gyűlt egybe a tapasztalatokból: a Fidesz gazdasági programja. Miután pedig a párt ilyen szinten karolta fel a vállalkozókat, logikus lenne a viszonosság.
Nos, a jelek szerint a hála nem üzleti kategória. Akár erre is lehet következtetni a Straketing Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Iroda idei felméréséből, vagy legalábbis arra, hogy a vállalkozói érdekképviseletek vezetőivel lefolytatott konzultációk talán nem fedték le a gazdaság egészét. Mindenesetre a telefonon megkérdezett 300 – véletlenszerűen kiválasztott – cégvezető ma sokkal kedvezőbben ítéli meg a kormány gazdaságpolitikáját, mint egy évvel ezelőtt. (Az iroda lapunk megbízásából 1999 óta évről évre szondázza a gazdasági élet szereplőit, legutóbbi felmérésüket 2005/28. számunkban közöltük.) Mi több, a határozott véleményt nyilvánító vezetők fele szerint nincs különbség a két politikai irányzat gazdaságpolitikája között. Viszont a fennmaradók körében ma kétszer annyian vannak azok, akik szerint a kormány gazdaságpolitikája előnyösebb az ország gazdasági helyzete szempontjából, mint azok, akik az ellenzékében bíznak jobban. Ez nagy fordulat ahhoz képest, hogy tavaly még hajszálnyival többen bíztak az ellenzékben. Ráadásul egyetlen olyan vállalkozói csoportot sem lehetetett azonosítani, amelyben a Fidesz gazdaságpolitikáját többen tartották volna az ország számára hasznosnak, mint a kormányét.
A felmérésről
A MEGKÉRDEZÉS. A Figyelő megbízásából a Straketing Stratégiai Marketingkutató és Tanácsadó Iroda 2006. március 9-e és 16-a között 300 hazai vállalatvezetőt kérdezett meg úgynevezett számítógéppel támogatott telefonos adatfelvétel (C ATI) segítségével, azt tudakolandó, hogy mennyire bízik az üzleti szféra a kormányzati gazdaságpolitikában. A felmérés során részben az előző hét évben is feltett kérdéseket ismételték meg, részben új, aktuális fejleményekhez kapcsolódó kérdéseket intéztek a cégvezetőkhöz.
A MINT A. A célcsoport az ország összes, 50 főnél többet foglalkoztató vállalata, pontosabban ezek operatív ügyeiért felelős felső vezetője vagy pénzügyi irányítója volt.
CSOPORTOK. A végső mintában az 51-100 fős cégek képviseletében 157 vezető, a 101-200 alkalmazottal dolgozó vállalatok részéről 66, az ennél nagyobb cégektől pedig 77 menedzser került be a megkérdezettek közé. A minta vállalatainak 56 százalékánál haladta meg az árbevétel tavaly az 1 milliárd forintot. A vizsgált cégek közül 87 volt külföldi, illetve vegyes tulajdonban.
A vállalatvezetők mintegy fele (az egyes mutatószámok esetében 43-62 százaléka) szerint a gazdasági mutatók alakulása nem attól függ, hogy melyik párt vezetésével alakul meg az új kormány. A többiek szerint viszont van összefüggés a választások kimenetele és a gazdasági mutatók alakulása között. Körükben a legtöbb mutatószám alakulásában egy MSZP vezette kormánytól várnának jobb eredményt, különös tekintettel a BUX alakulására és a magyarországi külföldi tőkebefektetésekre. Úgy vélik továbbá, hogy a beruházások, a GDP-növekedés, a gazdasági egyensúly, az infláció és az adósságállomány mérséklése szempontjából is egy szocialista vezetésű kormány lenne kedvezőbb. Egyedül a munkanélküliség tekintetében várna a többség jobb eredményt egy Fidesz-kabinettől.
ERŐSÖDŐ OPTIMIZMUS. A makrogazdaságban ugyan ma kétszer annyian (39 százalék) érzékelnek romlást, mint amennyien javulásról számoltak be (20 százalék). Ám egyfelől még ez az eredmény is viszonylag kedvezőbb, mint a tavalyi, amikor a megkérdezettek mindössze 7 százaléka észlelt javulást, másrészt ennek ellenére a céges kilátásokat illetően szinte minden tekintetben erősödött az optimizmus.
A cégeknek több mint a fele számolt be kisebb-nagyobb tavalyi forgalomnövekedésről. Az átlagosnál lényegesen jobban teljesítettek a 200 főnél többet foglalkoztató, a külföldi vagy vegyes tulajdonban levő, illetve – és ez új jelenség – a községekben működő vállalatok is, míg az átlagosnál sokkal kedvezőtlenebbül alakult a legfeljebb 500 millió forintos árbevételűek forgalma.
Amikor a cégvezetőktől azt kérdezték, hogy a Gyurcsány-kormány mely döntéseit ítélték olyannak, amelyek jelentősen befolyásolták a gazdaságpolitika alakulását, összesen 351 ilyen elemet elevenítettek fel. Ezek 61 százalékban vonatkoztak pozitívumokra (2005-ben a spontán említéseknél még csak a 36 százalékos volt ez az arány). A legnagyobb hatásúnak (támogatólag) az áfacsökkentést hozták fel, másrészt (vegyes, illetve enyhén pozitív megítéléssel) az adó- és járulékintézkedéseket. A többi kormánydöntés közül inkább a pozitívumok közé sorolták az autópálya-építéseket, a foglalkoztatáspolitikai döntéseket, a beruházások ösztönzését, az szja, az egészségügyi hozzájárulás (eho) csökkentését. Inkább negatívan említették az energiaárak emelkedését, a költségvetési hiány kezelését, a szociálpolitikai döntéseket, a béremelések mértékét, az áfafizetés rendszerének átalakítását, míg vegyes volt a megítélése az árfolyam-politikai döntéseknek.
A felmérés során a kutatók öt pozitív és öt negatív megállapítást fogalmaztak meg, és az ezekkel való egyetértés mértékéről kérdezték a vállalatvezetőket (lásd oszlopgrafikonunkat). Viszonylagos egyetértés alakult ki tehát abban a tekintetben, hogy a közszféra túlméretezett, helyes a kormány intenzív sztrádaépítési programja, valamint az idei deficit is meghaladja majd a költségvetésben tervezettet. 
Az egyes vállalatvezetőket válaszkombinációik alapján homogén csoportokba soroló klaszter-analízis azt az eredményt hozta, hogy a menedzsereknek nagyjából a fele támogatja a Gyurcsány-kormány intézkedéseinek a zömét. A kormánytámogatók is két csoportra oszlanak, nagyjából fele-fele arányban: a liberalizációs intézkedések támogatóira, illetve ellenzőire. Előbbiek, bár egyetértenek a kormányintézkedésekkel (beleértve az oktatási reformot), helyesebbnek tartották volna, ha áfacsökkentés helyett a munkaadói terheket mérsékelték volna. Utóbbiak ezzel szemben az oktatási reform hasznosságát megkérdőjelezik, az áfával nincs bajuk. A vállalatvezetők szűk egyharmada szigorú kritikusa a kormányintézkedések legtöbbjének, míg a megkérdezettek nagyjából egyötöde egyedileg mérlegel minden intézkedést, nem érződik véleményén politikai elkötelezettség. Nem értenek egyet azzal, hogy a kormány hibájából nőtt volna meg a munkanélküliek száma, azt sem gondolják, hogy a kormány gazdaságpolitikája ártana az ország megítélésének. Viszont úgy ítélik meg, hogy az áfacsökkentés helyett a munkaadói terheket kellett volna mérsékelni, nem hisznek a Magyar Fejlesztési Bank vállalkozások segítését célzó átalakításában és az oktatási reform hasznosságában sem.
Ami a jövőt illeti, a megkérdezettek 65 százaléka vár forgalomfelfutást a következő évben; az idei felmérés az elmúlt évek elvárásainak legmagasabb értékét mutatja (7 százalékponttal magasabbat, mint tavaly). Jelentős beruházást a megkérdezettek 35, kisebb beruházást 42 százaléka tervez a következő 12 hónap során, ami együtt az elmúlt nyolc év legmagasabb arányszáma. Nincs változás abban, hogy a megkérdezettek többsége sem létszámbővítést, sem leépítést nem tervez. Érdemi fejlemény azonban, hogy a bővítést tervezők aránya érzékelhetően nőtt, és az elmúlt évek során még nem volt ilyen magas.
TB-IGÉNY. A cégvezetőknek körülbelül a fele a következő években az adó- és tb-terhek kismértékű csökkenésére számít, közel négytizedük pedig nem vár változásokat. Az adatok arra mutatnak, hogy az idén visszaállt az a – csupán 2005-ben nem jelentkező – elvárás, hogy a tb-járulék csökkentése lenne az eredményes működés legfontosabb feltétele (83 százaléknyian említették). Összességében azonban nem figyelhető meg egyértelmű tendencia a várakozásokban. Ez érdekes, hiszen több párt is zászlajára tűzte a vállalkozói terhek csökkentését. Annyi azért megállapítható, hogy az ellenzék gazdaságpolitikáját támogató (és feltehetően a Fidesz győzelmét remélő) vállalatvezetők számítanak leginkább a terhek csökkentésére.
A vállalatvezetők négyötöde vélte úgy, hogy nem közömbös a cégük számára a forint árfolyama. Ők többségükben 260 forint alatti eurót szeretnének. Az erős forint értelemszerűen azoknak a kereskedelmi cégeknek igazán kedvező, amelyek a magyar piacon kívánják a forgalmukat – bizonyára külföldi beszerzésekre alapozva – felfuttatni. A cégvezetők közel kétharmada a kérdezéskor felkínált legkorábbi időpontot, 2010-et jelölte meg a legcélszerűbb az euró bevezetésére. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a tavalyihoz képest kevesebb mint felére csökkent a 2012 utáni áttérést pártfogolók aránya, akkor megállapíthatjuk, hogy kezd kialakulni a konszenzus: a korai áttérés lenne a leginkább hasznos az országnak.
