Az űreszköz ugyanis olyan pontokat azonosított az 500 kilométer átmérőjű égitesten, amelyek hőmérséklete jóval magasabb a környezeténél: az átlagosnak tekinthető 70-80 Kelvin fokhoz képest 90 fokos (mínusz 190-200, illetve mínusz 180 Celsius foknak megfelelő) mélyedések is előfordulnak. Ez arra utal, hogy a hő egy, a holdat befedő jég alóli folyékony vízrétegből származik. Márpedig a jégpáncél repedésein ez kitörések formájában akár a felszínre kerülhet. A feltételezést most a Cassini új felvétele is igazolja: a képeken jól látható, amint anyag, mégpedig víz hagyja el a holdat.
Az úgynevezett hamisszínes képen – amelyen a csóva eltérő hőmérsékletű és összetételű területeit különböző színekkel ábrázolták – egy ilyen kitörés látható: a kilövellő képződmény pedig számos gáz és szilárd törmelék mellett folyékony vizet is tartalmaz.
E jelenség, bár a földi gejzírekhez hasonló, természetesen alaposan különbözik azoktól. Mozgatórugója ugyanis a Szaturnusz által keltett árapály-jelenség, amely hőt gerjesztve olvasztja meg a jeget. Az már korábban is feltűnt a csillagászoknak, hogy a hold felszíne meglehetősen változékony: ennek is oka ez a „víz-vulkánosság”, ami állandóan újra rajzolja az égitest felszínét.