A közoktatás tankönyvellátása az Alkotmányban meghatározott művelődéshez való jogot szolgáló közfeladat, amely a szaktárca, az önkormányzatok, illetve a szakképzési tankönyveknél a szakképzésért felelős tárcák közreműködésével decentralizált rendszerben, liberalizált piaci viszonyok között, a köz- és magánszféra speciális együttműködésével valósult meg – állapította meg az Állami Számvevőszék a közoktatási intézmények tankönyvellátási rendszerének 2002-2006. közötti időszakának vizsgálatát követően. Ezzel szemben azt is megjegyezték, hogy a szaktárca a meghatározó jogszabályokat gyakran módosította, amelyek megteremtették a szakmai koncepcióváltozások feltételét, de bizonytalanságot keltettek a piaci szereplőkben.
Költséges tankönyvvé nyilvánítás
A vizsgálat rámutatott arra, hogy a szakmai irányítás érvényesítésének eszköze a tankönyvvé nyilvánítás hatósági eljárása, amely a tapasztalatok szerint költséges, így árfelhajtó hatású, valamint a folyamatban résztvevő számos intézmény, szakértő és testület miatt bonyolult és lassú volt. Az engedélyezés kritériumrendszerének változásai ellentmondásosan hatottak a szakmai minőségi követelmények érvényesülésére, megalapozottságuk egy részét szakmai körökben is vitatták.
A közoktatási tankönyvellátás ágazati irányításának szakmai, és gazdasági elvárásai a tankönyvjegyzéken keresztül érvényesíthetőek, azonban a 2003-tól folyamatosan megszűnt kedvezmények egyre kevésbé tették érdekeltté a kiadókat, hogy kiadványaikat a tankönyvjegyzékre vetessék. A pedagógusok a tankönyvjegyzéken nem szereplő kiadványokból is oktathattak, és ezek megvásárlásához is igénybe vehették az állami normatív támogatást.
Nem volt beválásvizsgálat
A tankönyvcímek száma magas volt, a tankönyvjegyzéken a 2006/2007. tanévben 3144 cím szerepelt. Emellett a hagyományos tankönyvek mellé a kiadók tankönyvcsaládokat is kifejlesztettek, amelynek következtében az átlagosan egy tanulóra jutó tankönyvek darabszáma 46,4 százalékkal, átlagáruk 25,1 százalékkal emelkedett. A tankönyvek megfelelőségét ellenőrző úgynevezett beválásvizsgálatokat a közoktatási tankönyvek esetében nem végeztek – mutatott rá az ÁSZ.
Az ÁSZ megállapítja, hogy az állam ugyan támogatást nyújott a közoktatásban használt tankönyvek beszerzésének – a tanulókat terhelő – költségeihez, de egyrészt rámutat, hogy a kispéldányszámú tankönyvek előállítása drága, megtérülésük hosszú, ezért a kiadók ezek megjelentetésére nem vállaltak anyagi kockázatot. Továbbá kifogásolja, hogy az állami támogatással kifejlesztett tankönyvek utánnyomásánál kedvezőtlen helyzetet teremtett azzal, hogy a jogokkal a kiadók rendelkeztek. A támogatások 96,3 százalékát jelentő normatív támogatások elve, rendszere és mértéke többször módosult, alanyi jogúból rászorultság alapúvá vált. A változásokat részletes, megalapozott háttérszámításokkal nem támasztották alá, hatáselemzések, értékelések nem készültek.
2004-ben az ágazati irányítás belső kontrollrendszerének kialakítását a tárca megalapozta, gyakorlati alkalmazását a bevezető stádium jellemezte. Működését azonban hátráltatták a sokszor ellentmondó szakmaszemléleti és jogszabályváltozások, eltérő értelmezések, az ellenőrzések hiánya, és a következmények nélküli szabálytalanságok.
A Nemzeti Fejlesztési Tervben a közoktatási tankönyvellátást is érintő programok megvalósítására összesen 49,9 milliárd forint, amelyből tankönyvfejlesztéshez kapcsolódó központi programokra 17,2 milliárd forint uniós (75 százalék) és hazai (25 százalék) támogatás áll rendelkezésre. A központi programok megvalósítására egyedi döntéssel, konzorcium vezetőként a tárca háttérintézményeit kérték fel. A nem kellően megalapozott programtervek, költségvetések azonban többszöri szerződésmódosításokat eredményeztek. Az ÁSZ szerint a végrehajtás során nem fordítottak kellő figyelmet a szakmai kontrollra, az egyéb tankönyv és taneszköz fejlesztésekkel való összehangolásra.
Az ÁSZ javaslatai
Az ellenőrzés által feltárt szabálytalanságok és megállapítások kiküszöbölésére a számvevők azt javasolják az oktatási és kulturális miniszternek, hogy a tankönyvpiac rendjéről szóló tör-vényben foglalt tankönyv elnevezés használatának jogosultságát ellenőriztesse és biztosítsa annak használatát. Továbbá kezdeményezze a jogszabály felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a normatívát kizárólag a hivatalos tankönyvjegyzéken szereplő könyvekre használhassák fel; intézkedjen a normatíva tényleges költségek alapján történő meghatározására a költségvetés tervezésekor; kezdeményezze az uniós programok végrehajtásának folyamatos szakmai értékelését a közoktatási törvényben meghatározott szakmai testületekben; és szüntesse meg a tankönyvellátás rendszerében a túl- és alulszabályozottságot, hogy az eljárások bonyolultsága és a szervezeti rendszer túltagoltsága miatti árfelhajtó hatás mérséklődjön. A számvevők ugyanakkor a tankönyvellátás szakmai ágazati irányítás monitoring, informatikai és belső kontrollrendszere teljes körű kiépítését és működtetését is szeretnék elérni.
