Balassagyarmat temetőjében a többezres gyászoló tömegben ott állt a parlamenti vadászklub több tagja a tragikus vadászbalesetben elhunyt Urbán Árpád szocialista országgyűlési képviselő december elejei búcsúztatásán. A képviselők – kormánypártiak és ellenzékiek, – akik politikus- és vadásztársukat búcsúztatták, pártállástól függetlenül jelenítettek meg egy olyan hobbisportot, amely egyszerre az „átjárás” keskeny pallója a parlamentben, egyben a közhiedelem szerint a lobbizás, kijárás, az informális diplomácia hagyományos terepe.
KÖLTSÉGES HOBBI. Az előítélet abból fakadhat, hogy a szocialista rendszer „pártarisztokráciája” zökkenőmentesen vette át az úri társaság kedvenc időtöltését, s tette azt egyfajta csoportnormává: aki a politikai tűzközelben akart lenni, az eljárt a többiekkel vadat lőni. Ők azonban mára többnyire kikoptak. „A régebben vadászó politikusok és az egyszerűbb párttagok jó része – gyakran anyagi okból – 1989 körül szögre akasztotta a puskát: a rendszerváltáskor sokan már nem újították meg a fegyvertartási és a vadászengedélyüket” – eleveníti fel az újabb korszakváltást Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV) ügyvezető elnöke, aki harminc éve dolgozik a legfőbb hazai érdekérvényesítő szervezetben. Jött egy új generáció, a feltörekvő vállalkozóké, s a politikusok közül ma már jóval kevesebben vadásznak. Mára ez olyan költséges hobbi lett, amelyet egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak. Pechtol szerint az évtizedek óta működő társaságok tagságának mintegy fele cserélődött ki, a régi vadászok mellett megjelentek az újgazdagok. Az OMVV által szervezett vadászvizsgára felkészítő tanfolyamokon jellemzően a kft.-k és bt.-k ügyvezető igazgatóival és jómódú értelmiségiekkel, orvosokkal, jogászokkal találkozik. Polgármesterek és önkormányzati tisztségviselők között is akad persze, aki a szabadidejében puskát ragad, de Pechtol szerint ez azért nem jellemző, mert közülük kevesen engedhetik meg maguknak e drága szórakozást.
A parlamentben (pártokon felüli csoportként) tíz éve működik a képviselőkből álló vadászklub. 1995-ben, a szocialista Házas József kezdeményezésére, a készülő vadászati törvény vitájának időszakában abból a célból alakították meg ezt a szervezetet, hogy a hobbisportot kedvelő politikusok együtt – ahogy Herbály Imre, a klub szocialista elnöke fogalmaz: jó barátságban – képviseljék az ágazat érdekeit. „Úgy gondoltuk, ne csak a kormány akarata érvényesüljön, hanem a vadászok érdekei is. Ez hozott össze bennünket, és persze a természet szeretete.” A törvényt 1996-ban végül kormányoldal és ellenzék nagy egyetértésben szavazta meg. A parlamenti vadászklubban pedig – amely ma 32 tagot számlál, és pártállás tekintetében leképezi az országgyűlés arányait – ez a bajtársi légkör máig megmaradt: a kezdetektől fogva mindig kormánypárti elnököt, és ellenzéki titkárt választanak (ma ez utóbbi posztot a korábbi elnök, a fideszes Szabó Ferenc tölti be).
A múlt év elején viszont egy utóbb igen kellemetlenné vált ügy árnyékolta be a működést. A klub kilenc tagja 2004 januárjában négynapos vendégvadászaton vett részt a szabolcsi Nyírerdő Rt. tulajdonában lévő lónyai vadaskertben. A nagyvonalú vendéglátó Bige László milliárdos, a Bige Holding Rt. tulajdonosa volt, aki Herbály Imréék korábbi meghívását viszonozta. A pazar vadászatból rendőrségi ügy lett, ugyanis névtelen feljelentő szerint a kilenc képviselő trófeás nagyvadakat is kilőtt, engedély nélkül, ezzel az állami tulajdonú vadásztársaságot 21-22 milliós kár érte – ez utóbbit a társaság vezetője cáfolta. (A részt vevő politikusok: a szocialista Herbály Imre, Hagyó Miklós, Nagy Imre, Tóth Sándor és Vári Gyula, az MDF-es Karsai Péter, a Fideszből pedig Semjén Zsolt, Szabó Ferenc és Szabó József Andor.) A költségeket Bige László állta, és ő egyenlítette ki a 11 milliós számlát is. Utóbb a rendőrség megszüntette a vizsgálatot, mert semmi szabálytalanságot nem talált. A törvény szerint a vadaskertekre nem vonatkoznak az idényjellegű kilövési tilalmak, ott néhány kivételtől eltekintve minden vadra lehet lőni. „Nem igaz, hogy mészárlás történt” – emlékszik vissza a történtekre Herbály Imre, aki szerint nem milliós, hanem 500 ezer forintnyi költség járhatott egy-egy politikusra. Igaz, azt is hozzáteszi: „A lövések számából érzékeltem: már nagyon sok vad eshetett.” Szólt is a vadászat vezetőjének, hogy abba kellene hagyni. Utóbbi beszélt a vendéglátóval, aki nagyvonalúan azt mondta: folytassák nyugodtan, nem kell abbahagyni. „Amikor ott álltunk a terítéknél, együtt a vadászok, hajtók, vendéglátók, és a tiszteletadáshoz meggyújtották a máglyát, valaki azt mondta: ez olyan gazdag zsákmány, amelyet sokáig meg fogunk emlegetni. No, ez így is lett” – zárja elbeszélését Herbály.
A történet érdekessége utólag inkább abban rejlik, hogy milyen barátságban vadásznak együtt a politikai ellenfelek, és egy nagyvállalkozó mennyi pénzt költ arra, hogy őket vendégül lássa. A sajtó felelevenítette, hogy a Magyarországon monopol helyzetben lévő műtrágya-gyárosként ismert Bige László, a péti Nitrogénművek Vegyipari Rt. és a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek RT. tulajdonosaként egy évvel a vadászkaland előtt nehéz helyzetbe került, amikor 2003 februárjában eltörölték a nitrogénműtrágya importvámját. Hogy, hogy nem, az importvámot – a hazai mezőgazdasági termelők érdekével szemben – májusban ismét bevezették. A nyilatkozatok szerint a lónyai vadászatnak semmi köze nem volt a vámtarifákhoz.
 |
|
Vadászszámok
• 55 ezer engedéllyel rendelkező vadászt tartanak nyilván Magyarországon
• 1160 vadászterületen (állami erdő- és vadgazdaságok, földtulajdonosi közösségek, természetvédelmi területek, közel kilencszáz vadásztársaság területén, kétszáz bérkilövő egyesület közreműködésével) hódolhatnak szenvedélyüknek
• 40-50 ezertől több százezer forintig terjed az éves tagsági díj a vadásztársaságokban
• 50-60 ezer forintért is lehet már lőfegyvereket kapni, de az értékesebbekért akár 1,5 milliót is elkérhetnek |
|
|
|
|
Herbály Imre szerint nem gyakori, hogy a képviselői klub tagjait valahová meghívnák vendégvadászatra; évente ilyesmi csupán 3-5 alkalommal fordul elő, de az „emlékezetes” lónyai vadászat óta együtt sehol nem jártak. Pechtol János azért elismeri, hogy olykor a vadászatok alkalmával bizonyos dolgokat el lehet intézni, de hozzáteszi: ez az élet más területén is működik. Azt pedig még a lobbi szakemberek is elismerik, hogy számukra meglehetősen ismeretlen ez a terep. Egy hivatásos érdekkijárónak szinte lehetetlen vállalkozás tagságot szerezni olyan vadásztársaságba, ahol valamely befolyásos politikussal együtt cserkelhetné a vadat.
De talán nem is a megkörnyékezhetőség gyanúja jelenti a legnagyobb fenyegetést az egykori politikai státusszimbólumra, hanem az erősödő környezetvédelem. Pechtol János szerint több uniós országban olyan erős a zöldmozgalom, hogy a legtöbb politikus kénytelen titokban tartani vadászszenvedélyét, ha nem akar a lapok címoldalának negatív hősévé válni, és inkább külföldön, a nyilvánosság elől rejtőzködve űzi hobbiját. „Álruhában” járt Magyarországon 2002 őszén János Károly spanyol király is. Két napot töltött a Nyírségben, a Napkor település környéki erdőkben, ahol a helyi vadásztársaságnál bérvadászatra fizetett be, mint bármely „hétköznapi” turista. Támba Miklós, a Felső-Tiszavidéki Vadgazdák Szövetségének korábbi elnöke lapunknak elmondta: a Szabolcs megye nagy részét magában foglaló, 8300 hektáros területtel bíró társaság bevételének 95 százalékát a külföldiek – amerikai, arab és spanyol vendégek – által fizetett bérvadászat adja. Támba Miklós tapasztalata szerint igen gyakori, hogy külföldi államfők, politikusok nálunk vadásznak – s a magyar vendéglátóknak jó bevételi forrást jelent, hogy ezt adott esetben inkognitóban tehetik.
VADKACSALES. Idehaza valószínűleg még nem annyira a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése, mint inkább a „szocialista elit” passziójának a megbélyegzése működhet hatásosan. Erre érzett rá Illés Zoltán parlamenti Fidesz-képviselő, aki Medgyessy Péter és Adrian Nastase román kormányfő 2003. augusztusi közös pufogtatását követően úgy érvelt: az elmúlt rendszer vezető politikusainak rossz emlékű vadászatait idézte az esemény, amely megkérdőjelezi a kormányzat állatvédelmi nyilatkozatainak hitelességét. A Hortobágyi Nemzeti Park egyik elkülönített területén rendezett közös vadkacsavadászat egyértelműen negatív sajtót kapott: a hivatalosan „magánprogramnak” nevezett eseményen mindössze két óra alatt vagy 2 ezer tenyésztett tőkés récét lőttek ki a résztvevők, a két kormányfő és vendégeik, két szír és egy francia üzletember. Másfelől viszont itt kezdődött meg annak a miniszterelnöki csúcstalálkozónak az előkészítése, ahol aláírták a magyar kedvezménytörvény romániai alkalmazásáról szóló szerződést. S ki tudja, miként járult hozzá a vadkacsakaland ahhoz, hogy hosszas huzavona után végül is sikerült újra felállítani az aradi vértanúk emlékét őrző Szabadság-szobrot.
