Elég a kamionon egy bágyatag birka, és hónapokra letiltják a juhexportot Nyugat-Európába. Az elmúlt években többször rendeltek el állategészségügyi zárlatot a magyar kivitelre, tetemes kárt okozva ezzel az agrárgazdaságnak. Indok persze mindig akad, gondoljunk csak a jelenlegi Balaton-felvidéki, főváros környéki veszettségre! Pedig járványveszély nélkül is elég veszett helyzetben van a szűk pórázon tartott hazai állategészségügy, amely a legújabb változások után aligha lesz képes eleget tenni az európai közeledéssel megnövekedett feladatainak.
Az állatgyógyászati ellátás drága és sokszor nem elég hatékony. Az évtizedeken át tartó, sokmilliárd forintos mentesítési programok után az elmúlt három esztendőben többször ütötte fel a fejét súlyos állatbetegség. Sokszor indokolatlanul sokba kerülnek a vizsgálatok, a gyógyítás, mert valamiből fizetni kell a feleslegessé vált állatorvosokat is. Az állatállomány ugyanis néhány esztendő alatt a felére csökkent, miközben a doktorok száma nem változott. Az állategészségügyi ellenőrzés mégsem tudja mindig átfogni a kárpótlással, szövetkezeti átalakulással megnövekedett állattartói, tulajdonosi kört. A potenciális járványveszély így nagyobb lett. A kezelést, a vizsgálatokat sokszor ki sem tudják fizetni az állattartók. Ha már úgyis mindegy, inkább eltitkolják a bajt. Fellendült a feketekereskedelem, és az illegális import a “zöld határon” át bonyolódik. Mégsem a sürgető feladatok alapján, hanem a költségvetés helyzete szerint szűk marokkal mérik az állategészségügynek szánt pénzt. – Így summázható az állattartók, kereskedők véleménye az állategészségügyi hatósági munkáról, és a bennfentesek nagyrészt el is fogadják a kritikát. Jelentősége ellenére ugyanis súlyos gondokkal küzd az állategészségügyi szolgálat, amely egyebek között az állati eredetű élelmiszerek fogyaszthatóságáért, az exportszállítmányok fertőzésmentességéért, az állatbetegségek behurcolásának megakadályozásáért, a járványok legyőzéséért is felel.
A feladatot ellátó, nemrég még ütőképes szakapparátust azonban az elmúlt évek megszorító intézkedései annyira legyengítették, hogy akár egy nyamvadt “bacilus” is leterítheti. Pedig a szolgálatot kétféle gyilkos kór is támadja. Az egyik az emberáldozatokat követelő költségvetési takarékosság, a másik az átszervezés.
A Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrzési főosztályának vezetője, Fehérvári Tamás szerint a márciusban-áprilisban megjelenő kormányhatározat várhatóan megszünteti az állategészségügyi szolgálatnak a villámgyors működéshez elengedhetetlen centralizáltságát, függetlenségét. Az állategészségügyi állomásokat ugyanis a megyei közigazgatási hivatalokhoz rendeli.
Veszélyben a működőképesség
A közigazgatási reformmal kettős irányítás alakul ki, a szaktárca illetékes főosztályával kiépített, bevált közvetlen kapcsolat nem fog érvényesülni. Járványveszély esetén is – az országos szakapparátus vezetőjénél magasabb (helyettes államtitkári) beosztású – közigazgatási hivatalvezetőn keresztül intézkedhetnek. Pedig egy-egy veszélyes fertőzés felfedezésekor órákon belül kell cselekedni, hiszen milliárdos értékekről lehet szó. Olykor más megyékből kell átcsoportosítani az állatorvosokat, eszközöket. Nem tudni azonban, hogy a – bizonyára szűkös saját költségvetéssel gazdálkodó – megyei közigazgatási hivatalvezető ugyanolyan jelentőséget tulajdonít-e majd a pénzemésztő beavatkozásnak, mint ami indokolt lenne. Ez ugyanis csak egyike lesz a hozzátartozó számos tennivalónak.
A főosztályvezető egyelőre nem kapott megnyugtató garanciát arra, hogy a szolgálat működését nem lassítja-e majd az Európai Unió törekvéseivel is ellentétes újabb adminisztrációs láncszem. Az átszervezés olyan mértékű adminisztrációs, pénzügyi zavarokat okozhat, amelyek akár a szolgálat működésképtelenséghez is vezethetnek. A változtatás értelmét sem látja a főosztályvezető, hiszen a költségvetési megszorítások miatt a szolgálat saját állományát, kiadását csökkenteni kell. (A tárcához tartozó decentralizált szervezetek: az állat- és növény-egészségügyi szolgálat, a megyei földművelésügyi hivatalok pénzügyeit éppen a kisebb apparátus és ésszerű átszervezés miatt már nem az egyes főosztályok, hanem egy külön költségvetési iroda intézi.) Az egyezkedés ennek megfelelően a süketek párbeszédéhez hasonlít. Az ötvenes-hatvanas években, átmenetileg már bevezettek hasonló rendszert – nem sok eredménnyel.
A pénzre pedig egyre nagyobb szüksége van a szolgálatnak. Az elmúlt években ugyanis megnőtt a veszélye annak, hogy a szomszéd országokból a feketekereskedelemmel vagy a vadon élő állatokkal behurcolják a sertés-, a baromfipestis-, a tbc-fertőzést. A védekezés, mentesítés és az azt követő kártérítés egyetlen, nagyobb telepnél meghaladhatja a százmillió forintot.
Újabb érvágás
A szolgálat létszáma 1991-től mintegy 45 százalékkal csökkent, ennek fele nap mint nap hiányzik a hatósági feladatok ellátásából. Olyannyira, hogy például egyes határállomásokon a határállatorvosi szolgáltatások színvonala jóval elmarad a kereskedelem igényétől. Egyes betegségek ellen pedig már nem tudnak kellő időben fellépni. A 2376/1995-ös kormányhatározattal azonban újabb eret vágnak az állategészségügyi szolgálaton. E rendelkezés szerint ugyanis átlagosan újabb tíz százalékkal csökkenteni kell a költségvetési intézmények létszámát, és a kivételek között nem szerepel a szolgálat. Ez végképp életveszélyes helyzetet teremthet a hatósági feladatok ellátásában: az állati termékek kereskedelmének állategészségügyi ellenőrzésében, egyéb hatósági szolgáltatásokban.
A gyors beavatkozásokhoz szükséges tatalék mozgósítása is változott: az idén már nem a Pénzügyminisztériumon, hanem Kincstáron keresztül utalhatja át a pénzt a szolgálat. Az eddigi tapasztalatok szerint azonban ez nem lassítja az intézkedést – igaz, gyors beavatkozásra az idén még nem volt szükség.
Egyesek ma is drága, költséges koloncnak tartják az állategészségügyi szolgálatot a költségvetés nyakán – állítja a szakember. A költségvetési hozzájárulás azonban még a felét sem éri el a szolgálat összes kiadásának, reálértéke évről évre csökken. Tavaly a mintegy 6,4 milliárd forintos állategészségügyi költségből csaknem 2,6 milliárd forint volt. Tehát a szolgálat 60 százalékban már önellátó, tevékenységéért ugyanis díjat számít fel. E bevétel felét az állam el is vonja. (A hatósági engedélyekkel, vizsgálati eredményekkel ugyanis piacképessé, exportálhatóvá válik az áru, amiért fizetni kell. Az idei, átlagosan 30 százalékkal emelt vizsgálati, engedélyezési díjakat tartalmazó tarifa várhatóan január végén, február elején jelenik meg a közlönyben. Jó néhány vizsgálati eljárás ugyanis korszerűbbé és drágábbá vált.)
Mindez sötét árnyékot vet a szolgálat jövőjére, és a szakember szerint alááshatja hazánk jó hírét az Európai Unióban. Hiába hozta meg a parlament a harmonizáció jegyében az élelmiszerről, az állategészségügyről, az állatorvosi kamarákról, illetve a takarmányról szóló, valóban európai szintű törvényeket, ha a pénzhiány, no meg az átszervezés miatt (részben) működésképtelen lesz a szolgálat.
Az EU szakbizottságában elismeréssel fogadták, hogy a magyar állategészségügy kellően központosított, tehát gyors és ütőképes. Ahol ugyanis decentralizált, mint Németországban, ott lassúbb és nehézkesebb a működése. Ha a magyarok hátrányosan változtatnak ezen, és az EU-ban emiatt nem fogadják el a magyar állategészségügyi bizonyítványokat, annak beláthatatlan következményei lesznek a külkereskedelemben, a gazdaságban. A konkurens tagállamoknak a legkisebb ürügy is jól jön, hogy átmeneti időre lezárhassák az uniós határsorompókat a magyar agrártermékek előtt. Fájó példa erre az 1993-as – nem létező – száj- és körömfájás-fertőzés, amikor fél évre felfüggesztették a magyar juhexportot.
Keleti vasfüggöny
Az unió azért is szigorúan vizsgálja a magyarországi állategészségügyet, mert hazánk lett Európa keleti kapuja. Ugyanazt a védelmi, egészségügyi szűrő szerepet kell ellátnia, mint korábban az EU-tagságra áhítozó Ausztriának. Ezt támasztja alá, hogy Budapesten állomásozik az unió közép-európai, csatlakozásra váró országokért felelős állatorvos-inspektora. Jelenléte nemcsak a gyakorlati harmonizációt segíti, hanem – az “álszáj- és körömfájáshoz” hasonló, állategészségügyi indíttatású kereskedelmi diszkrimináció elkerülését is.
Európa állategészségügyi kapujának lenni egyébként komoly kiadásokkal is jár(na). Meg kell erősíteni a szolgálatot legalább hat – közöttük két kiemelt – keleti határállomáson, amelyeknél a huszonnégy órás ellenőrzés, az egészségügyi kocsimosó, az állatok kihajtására alkalmas fogadótér, laboratórium megépítése egyenként több millió forintos beruházás lenne – minderre azonban egyelőre kevés volt a pénz.
A keleti végek megerősítése persze nemcsak az EU és hazánk védelmében fontos; a keleti üzleti partnerek is csak a nyugati országokban megszokott szigorú tanúsítványokat, ellenőrzésen átesett árukat fogadják el.
Nem túlzás tehát, hogy fél Európa aggódik a magyar szolgálat ütőképességéért. Ezért is kiemelt területe az aprólékos harmonizációnak az állategészségügy, amely – nem utoljára – anyagi áldozatokat is követel a csatlakozásért.
