Ha a terrorizmusról és a dzsihádizmusról esik szó, el kell oszlatni néhány tévhitet. Bár a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni január eleji támadás sokkolta a világot – beleértve a muzulmán országokat is –, Európában az utóbbi években a terrorcselekmények és az ezekkel kapcsolatos letartóztatások csökkenő tendenciát mutatnak. Nem igaz az sem, hogy az arab országokat, vagy magukat a terrorszervezeteket érintő csapások, változások után megugrik az európai országokban elkövetett merényletek száma. Pedig ezt jósolták Oszama bin Laden 2011-ben történt likvidálásakor és az arab tavasz szintén 2011-es eseményei után.
„A radikalizmus egyeteme a börtön”
A fő veszélyt Európára a terrorszervezetek erősödő propagandája, a fiatalok befolyásolása és a radikális muzulmánok harmadik-negyedik generációja jelenti – hangzott el a Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja Alapítvány rendezvényén. Kis-Benedek József, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem címzetes egyetemi tanára szerint egy mai, modern terrorszervezet, így az al-Kaida és az Iszlám Állam úgy gondolkodik, hogy ott kell megtalálni a merényletet elkövető terroristát, amelyik országban a támadásra sor kerül. Nem kell különösebben kiképezni, mert egy csomó dolgot megtanulhat az internetről. Ami fontos, hogy átmossák az agyát, és ideológiailag teljesen átformálják.
Radikalizálódni többféleképpen „lehet”. „A radikalizmus egyeteme a börtön” – mondta ezzel kapcsolatosan Kis-Benedek József arra utalva, hogy a párizsi merénylők és a koppenhágai támadó is ült börtönben, és más személyiségként szabadultak. A radikalizmus kiváltó oka lehet valamilyen konkrét cselekmény, esemény. Az iszlám szent helyeinek megtámadása, az Irak elleni embargó, amelynek következtében gyógyszerek hiánya miatt rengeteg gyerek halt meg, okot adhat a radikalizálódásra. Az olyan eset is, amikor Afganisztánban egy lakodalmi menetben a levegőbe lövöldöztek az emberek – mert ott ez a szokás –, az amerikaiak meg azt hitték, támadni akarnak, és szétlőtték az egész násznépet. Vagy amikor Irakban szintén az amerikai katonák berontottak egy házba, megerőszakolták, majd meggyilkolták a nőket, és hogy nyom ne maradjon, felgyújtották az épületet.
De elhangzott egy közelibb, számunkra talán közérthetőbb példa arra, hogyan radikalizálódhat valaki. Képzeljünk el egy Németországban élő fiatalt, aki mondjuk, Düsseldorf külvárosában lakik. Egy multinál adatrögzítőként dolgozik, ez a karrierje csúcsa. Gyerekkorától németül tanult, német focicsapatnak szurkol, a német himnuszt énekli. Csak éppen nem Hansnak hívják, hanem Ahmednek. És amúgy az utcán néha belekötnek. És időnként lebüdöstöröközik. De ha elmegy egy németországi mecsetbe, ahol egy radikális imám „hirdeti az igét”, akkor világos iránymutatást kap életcélját illetően, és onnantól fogva az lesz az igazodási pont az életében. És azt hallja, hogy az iszlám a megoldás – mindenre. A radikális iszlám.
Fotó: Europress
Még egy tévhit: a menekültekből terrorista lesz
Egy profi terrorszevezet nem menekültekkel küldi a terroristáit a célországba. A menekülteket ugyanis azonnal nyilvántartásba veszik. Ujjlenyomatot vesznek tőlük, egyéb módon azonosítják őket, ezáltal könnyen nyomon követhetik a tartózkodásukat. A terroristák ennél átgondoltabb módszereket alkalmaznak.
Először is léteznek maguk az “agytrösztök”, a profi szervezetek, amelyek képesek precízen megtervezni és végrehajtatni a terrorcselekményt. Az al-Kaida egyfajta franchise rendszer szerint működik: létezik egy központi magja, viszont nincs a szó szoros értelmében vett központja, a szervezetei különböző klaszterekbe tagolódnak. Az Iszlám Állam nevével ellentétben nem állam, hanem gerillaszervezet, ami terrormódszereket alkalmaz. “Az Iszlám Állam egy gengszterbanda” – jellemezte Kis-Benedek József.
A következő kategóriába azok a terroristák tartoznak, akik ilyen szervezetek irányításával a támadásra kiszemelt országban készülnek a merényletre. Ilyenek voltak a 2011. szeptember 11-i terrortámadás végrehajtói. A harmadik csoportot a külföldön kiképzett merénylők alkotják, mint például a Párizsban gyilkoló terroristák. Őket megtanították lőni, ölni, de a menekülésre már nem. A negyedik kategória az olyan elkövető, aki egyedül hajtja végre a tettét, a merényletet saját maga terveli ki. A múlt szombati koppenhágai terrortámadás kivitelezője a jó példa erre – ő egyébként a Charlie Hebdo elleni merényletet akarta utánozni, de nem mindenben érte el a célját.
A radikálisokon túl: harcosok az Iszlám Állam oldalán
A beszélgetésen arról is szó volt, hogy nem feltétlenül ideológiai meggyőződésből csatlakozik valaki egy terrorszervezethez. Sógor Dániel arabista, történész, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója egy nagyon egyszerű példával illusztrálta, mi visz erre valakit. Egy szegény arab számára jobban megéri három országgal arrébb elmenni háborúzni, mert valamennyi pénzt kap érte, mint otthon csicseriborsót, vagy gránátalmát termeszteni. Attól függően, hogy ki honnan érkezik a soraiba és a hierarchia milyen fokán helyezkedik el, az Iszlám Állam 500 és 2-3000 dollár között fizeti a harcosait havonta. Aki minimális pénzt kap, az is jobban megél a háborúskodásból, mint otthon a létbizonytalanságból és a szegénységből. Sőt, egyfajta hivatásos harcossá válhat: más országokban, más konfliktusokban is harcolhat tovább.
Éppen ezért a szakemberek szerint a Nyugat-Európából az Iszlám Államhoz csatlakozók közül lesznek olyanok leginkább, akik egy-egy konfliktus lezárulta után “helyben maradnak”, azaz kevés eséllyel mennek vissza Európába. Ott ugyanis bűncselekménynek számít az idegen háborúban történő részvétel, és anyagilag is jobban megéri nekik tovább harcolni másutt, és biztos “keresettel” rendelkezni egy terrorszervezet fizetett katonájaként.
Fotó: Europress/Getty Images/Hindustan Times
Miért nem érti egymást a nyugati és a muzulmán világ?
Az arab világ jelentős része – bár érzi a súlyát – nem tud együttérezni a Charlie Hebdo ellen történt terrortámadás miatt az európaiakkal, magyarázta Sógor Dániel, mert náluk naponta történnek még véresebb terrorcselekmények. Afganisztánban, Irakban, Pakisztánban, Szíriában mindennaposak a több tucat ember életét követelő merényletek. Ezért az ott élők a párizsi terrortámadáson nem tudnak sajnálkozni, mert így gondolkodnak: „Nálunk ezek mindennaposak. És éppen ezért jóval nagyobb problémáink vannak: a saját életünkért, a túlélésért küzdünk nap, mint nap.”
A meg nem értés igaz ellenkező előjellel is: Európában nem kapjuk fel a fejünket arra, ha egy bagdadi, vagy kabuli piacon húsz-harminc ember hal meg egy robbantás, egy öngyilkos merénylet következtében.
Problémát jelent az is, hogy Európa és az Egyesült Államok olyan országokkal áll szövetségesi viszonyban, mint az iszlám szélsőséges irányzatai melegágyának számító Szaúd-Arábia. „Ez az ország tulajdonképpen egy iszlám előtti törzsi királyság” – mondta Dobrovits Mihály történész, az MTA tudományos munkatársa. Szaúd-Arábiában a nőknek tilos autót vezetni, holott az iszlám semmi ilyet nem mond. Nemrég egy bloggert ítéltek tíz év börtönre és ezer korbácsütésre, mert létrehozott egy honlapot a vallás szerepének megvitatására. A kivégzéseket, lefejezéseket a mai napig a nyilvánosság előtt hajtják végre.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a nyugati világ nagyon sokszor a saját értékrendjét, kultúráját próbálja rákényszeríteni a muzulmán országokra, ami óhatatlanul konfliktusokhoz vezet. Az is igaz ugyanakkor, hogy az iszlám belülről jövő modernizációs kísérletei nagyon sokszor eleve kudarcra voltak ítélve.
