A CIA hétfőn a hivatalos Twitter-oldalán közölte, hogy az idén nyilvánosságra hozott iratai közül azt olvasták el a legtöbben, amelyikben elismerik: ők tehetnek az 50-es és 60-as években történt ufóészlelések több mint feléről. Az amerikai hírszerzés 1998-ban készült jelentése szerint a szemtanúk a híres U2-es kémrepülőt hitték nagyon sokszor idegen űrhajónak – de legalábbis ismeretlen repülő tárgynak.
#1 most read on our #Bestof2014 list: Reports of unusual activity in the skies in the ’50s? It was us. http://t.co/BKr81M5OUN (PDF 9.26MB)
— CIA (@CIA) December 29, 2014
A több mint százoldalas, a U2-esekről szóló jelentésben mindössze csak egy rövid fejezetben foglalkoztak a nagy magasságban szálló kémrepülőgépek tesztelésének „nem várt következményével”, ami nem volt más, mint az ufóészlelések „jelentős emelkedése”. Az észleléseknek az adott hitelességet, hogy azok nagyrészt utasszállító gépek pilótáitól származtak, akik a légi irányításnak jelentették, hogy furcsa repülő tárgyakat láttak olyan magasságban repülni, amire az akkori repülők nem voltak képesek.
“A CIA ufója”, egy U2-es kémrepülőgép
Fotó:Europress
A pilóták csak azt nem tudták, hogy az amerikai kormányzat kifejlesztett egy szupertitkos repülőt, ami képes volt 60 ezer láb (18,2 kilométer) magasan repülni, miközben a kereskedelmi járatok 10 ezer és 20 ezer láb (3 és 6 kilométer) között repültek, és az ismert katonai gépek is 40 ezer láb (12 kilométer) alatt maradtak. A jelentés szerint leginkább a kémrepülők szárnyáról visszaverődő napfény miatt lehetett észrevenni a magasan szálló gépeket.
A U2-esek miatt olyan sok bejelentés kezdett el érkezni, hogy az amerikai légierő válaszul elindította a Blue Book (Kék Könyv) projectet, az ufóészlelések kivizsgálására. A jelentéseket vizsgáló emberek rendszeresen megkeresték a CIA-ét, adatokat kérve tőlük a kémrepülők bevetéséről, és azok alapján kiderült, hogy az ufóészlelések több mint fele mögött az U2-esek álltak. Ugyanakkor ezt abban az időszakban nem lehetett elmondani az embereknek.