Sport

Kiss Gergely: Amikor egyedül vagyok, ha nem ölelget senki, szinte többször jutnak eszembe a kudarcok, mint a sikerek

Adrián Zoltán / 24.hu
Adrián Zoltán / 24.hu
„Olyan vagyok, mint az az operaénekes, aki egy évadban a több ezer hang közül csak kettőt ront el, de az is zavarja” – meséli Kiss Gergely, aki mindent megnyert a vízilabdában, de, ha egyedül van, szinte többet gondol az elvesztett meccsekre, a kudarcokra, mint a nagy sikerekre. Tagja az aranygenerációnak, amely szerinte a génjeiben hordozta a győzni akarást, és olyan csapatmegbeszéléseik voltak, amelyek felértek egy spirituális élménnyel. Belekóstolt a producerkedésbe, három szerelemprojektet visz egyszerre, és, bár néha azt érzi, megöregedett, végül mindig rájön, hogy szó sincs erről. Nagyinterjú a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóval.

Úgy sejtem, követte a meccseket a férfi vízilabda-Európa-bajnokságon. Hogy kell elképzelni meccsnézés közben: húszas pulzussal szemléli az eseményeket, vagy együtt lendül a keze a lövésre készülő játékossal?

A cikk tartalmából

Az interjúban a többi között arról is szó esik:

  • miért mondta azt a felesége, hogy soha többé nem néz vele meccset,
  • mivel bosszantotta fel a szerb miniszterelnök a 2004-es athéni olimpia döntőjében,
  • milyen volt, amikor a finálé előtt össze volt zárva a magyar és a szerb pólócsapat,
  • mi volt az, amit még a pályafutása végefelé is nehezen viselt,
  • milyen az, amikor egy játékos a túláradó szeretetet érzi a szurkolók részéről,
  • illetve melyik volt a pólós aranycsapat Bruce Willist idéző nagy mentése.
A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk?
a folytatáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik