Poszt ITT

Orbán felerősítette Putyin hangját, akár egy átjátszóállomás

Putyin (Putyin)
Putyin (Putyin)

Orbán Viktor valóban hat és alakítja az európai közgondolkodást, így még azt is meg merném kockáztatni, hogy a találkozó érdekesebb szereplője Orbán volt. Zsolt Péter, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatója a Putyin-Orbán találkozó mögötti magyar vízióról.

Az ellenzéki média szétszálazta a Putyin-Orbán találkozót: az ukránok szegik meg a tűzszünetet, mert nem adják meg magukat állítástól kezdve az ’56-os ellenforradalmi koszorúzáson át az Orbánnal felmosták a padlót-ig. Amennyire idegenkedett az ellenzéki média, annyira érzelmileg magas hőfokon üzemelt és üzemel a kormánypárti sajtó. Tematikájában viszont jóval kevesebb érvet sorolt fel a találkozó remek teljesítményét igazolandó. (Szerződések aláírása, külpolitikai tekintélyünk növekedése, Putyin megállítja az amerikai típusú fogyasztási kultúrát, ezzel megmenti a világot.)

Bármennyire is figyeltem azonban, hogy elemzők, cikkírók, véleményvezérek a maga súlyával kezelnek-e egy momentumot, nem találtam, ezért felhívnám rá a tisztelt olvasók figyelmét. Hosszú távon ugyanis nem lehet nem észrevenni, hogy Orbán Viktor valóban hat és alakítja az európai közgondolkodást, így még azt is meg merném kockáztatni, hogy a találkozó érdekesebb szereplője Orbán volt.

Putyin inkább annyiból volt csak érdekes, hogy az ukrán helyzet értékelésével, vagy a déli áramlat megakadályozásában az EU-t kritizáló mondataival beszabadult hozzánk a keleti szél. Ezeket így, mi – és a Nyugat – nem hallhatta eddig, mert valamiféle kommunikációs szűrő nem engedte át. (A szűrőt nem gonosz manipulátorok irányítják, egyszerűen csak úgy működik a média, hogy a magasabb hatásfokú politikai aktoroknak nagyobb figyelmet szentel, és ez nem az orosz, hanem nyugati álláspont.) Orbán tehát a találkozóval tényleg közelebb hozta Oroszországot Európához, mert felerősítette Putyin hangját, akár egy átjátszóállomás.

 Fotó: Facebook/Orbán Viktor

A fontosabb és a mélyben aztán szerintem majd hosszabb távon dolgozó magyar kormányzati álláspont üzenete pedig az volt, hogy Oroszország nélkül nincs erős Európa. Oroszországot nem kirekeszteni, hanem épp ellenkezőleg – mondja ez az álláspont – integrálni kell. Legfőképp Orbán ezt az energetikai témakörre vonatkoztatva fejtegette, de látnunk kell, hogy itt a koncepció lényege nem energetikai, hanem regionális, gazdasági és kulturális.

Jelen pillanatban Európában két ország hangja döntöget tabukat. Az egyik a görög, a másik a magyar. Inkább pechünkre, mint szerencsénkre, ráadásul mi nem csak egy témában, de a bankadótól kezdve a bevándorláson át az atomenergia életben tartásáig mindenben irányítani szeretnénk a narratívákat. Nem kétséges, hogy Orbán Viktor rendre más akar lenni, új elképzelésekkel akar előállni. Ez az igyekezet számos esetben kudarcos, gondoljunk csak a keleti nyitáson belül az azerbajdzsáni próbálkozásokra, és a szerény üzleti eredményekre, vagy a törvényalkotási módszerekre. Ezeknél az a mentegetőzés, hogy de hát itt meg kell törni a posztkommunisták pozícióját, nem érdekelte az EU-t. Néhányszor viszont követőkre talál. Ilyen követést eredményezhet a devizaadósok kimentésétől kezdve a közszolgáltatók árainak lenyomásán keresztül az oroszpolitika. Bár ez utóbbi még igen csak kérdéses.

A görögök jól példázzák, hogy miben is rejlik a kis nemzetek ideológiai befolyásának lehetősége. Ugyan az aktuális hírek a gazdasági megegyezésre koncentrálnak, annak következményeit vizsgálják, de hosszú távon az a gondolat, hogy nem nemzetekben kell megkülönböztetni a szorgalmasokat és a lustákat, hanem vannak mindenütt gazdagok és szegények, tücskök és hangyák, és a konfliktus a gazdag tücskök és a szegény hangyák közt van. Ez egy merőben új szemüveg, mely a végletekig leegyszerűsítve azt mondja, hogy a görögöknél több offshore lovag volt, mint Magyarországon, ennek következtében lettek jobban kifosztva. Persze sejtjük, hogy számít a nemzeti karakter, a kormányzás, az adómorál, a korrupciós szint, de akkor is belép egy új szempont, mely átalakíthatja aztán az összes szabályozást.

Fotó: Facebook/Orbán Viktor

Visszatérve Magyarországra, az Orbán-Putyin találkozó bedobott egy új nézőpontot, mely voltaképp, mint ideológia csak a jéghegy csúcsa. Számosan vélekedhetnek úgy a konzervatív külpolitikai elemzők közt, hogy Európának az Uralig kellene terjednie, hogy az oroszok távoltartása egy ilyen egységtől azok érdeke, akik nem szeretnék, hogy Európa túl erőssé váljon. Mindegy most, hogy ezekkel a gondolatokkal mennyire értünk egyet, miképpen a Sziríza valójában Marxig visszavezethető osztálykategóriában való gondolkodásában sem azt vizsgáltuk, ez igaz-e vagy sem. A lényeg, hogy létezik egy vízió, mely első körben az energetikába tud kapaszkodni, és ezen keresztül tudja magát realistábbnak feltüntetni minden másnál. Ebből a szempontból Orbán Viktornak másodlagos volt, hogy az ukránok és az oroszok vitájában mi az aktuális harctéri helyzet. A lényeg, hogy Oroszországgal szorosan együttműködő Európát vizionál.

Hogy a vízió ártalmas-e vagy épp sikerre visz, már nem csak a víziót szeretőkön múlik. Kérdés, hogy a másik ország milyen irányba megy, vagy, hogy pl. neki mi a víziója. Lehet éppenséggel az EU megbontása, destabilizálása. Vízió nélküli politika érték nélküli politika, de azért egy tapasztalat nagyfokú óvatosságot igényelne tőlünk: a magyar hatalmon lévő elit víziói történelmünk során eleddig többször voltak ártalmasak, mint hasznosak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik