Sváby András: Betakart fejjel bőgtem – új podcastsorozatunk búcsúról, halálról, gyászról

„Apám ha azt parancsolta volna, hogy ne vigyem kórházba, mert itthon akar meghalni, én akkor is meg akartam volna menteni az életét, és felülbíráltam volna a döntését.”

A 24.hu és a Magyar Hospice Alapítvány új podcastsorozata, a Nincs rá szó nyíltan beszél életvégről, halálról, gyászról. Közismert emberek, civilek, életvéggel foglalkozó szakemberek (orvosok, pszichológusok, ápolók) osztják meg tapasztalataikat és érzéseiket, és történeteket hozunk a gyermek- és felnőtthospice világából is.

Nehéz szavakat találni a veszteségre, artikulálni szorongásokat. A halált elidegenítjük, s így nem tudjuk a félelmeinket feloldani, a saját és mások elmúlását megfelelően feldolgozni – pedig mindenki érintett volt vagy lesz. A némaság helyett Simonyi Balázs lesz a téma magyar hangja.

Az első adásban Sváby András beszél a haláltudatáról és -élményeiről, szülei elvesztéséről. (Sváby édesanyja, Budaházy Katalin 2019-ben hospice-ban, míg édesapja, a Kossuth- és Prima Primissima-díjas Sváby Lajos 2020-ban kórházban hunyt el.) A búcsúzás fontosságáról, felkavaró és megnyugtató helyekről, és az emberi méltóság számára legmeghatározóbb jelenetéről. Az igazságtalan, legmegrázóbb halálról és természetfeletti kedvességről. Halálhírről és sírbeszédről. Arról, hogy mi köze a gyártásvezetésnek a gyászmunkához. Egy szűrővizsgálat közlésének súlyos csendjéről, felkavaró helyekről. Székhelyi Józsefről, egy meglesett ápolóról, önfeláldozásról, és a búcsúzás fontosságáról.

„Amikor utoljára hívtam hozzá mentőt, akkor éreztem, hogy most fog utoljára kimenni a műteremlakásának ajtaján. Megéreztem. És az a baj, hogy ő is.”