Erős pesszimizmus lett úrrá az ENSZ klímakonferenciáján az utolsó naphoz közeledve: ma születik meg a döntés arról, hogy a világ kibocsátásának majdnem 90 százalékáért felelős országok mit tesznek a klímaváltozás lelassítása érdekében, a tárgyalások pedig nem állnak túl jól. Folyosói pletykák, független megfigyelők, de még az ENSZ főtitkára, António Guterres szerint sem sikerül hozni azt a szintet, ami elegendő lenne a 1,5 Celsius-fokos maximum eléréséhez. A főtitkár elmondta: a 1,5 fokos célt jelenleg csak gépek tartják életben. Az AP-nek a csütörtöki beszéde előtt azt nyilatkozta,
Pedig szépen indult a történet: szerdán kiadtak egy vázlatot az elfogadásra váró dokumentumokból, amely ambiciózusabb volt, mint azt bárki várta. Nagy előrelépés volt, hogy a fosszilis energiahordozók teljes kivezetése belekerült a szövegbe, és az is, hogy 196 országnak kell 2023-ig megújítaniuk a kibocsátási vállalásaikat, 2022-ig a párizsi klímaegyezménnyel kell egyensúlyba állítaniuk a nettó nulla kibocsátásos ígéreteiket.
De amíg az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban megfelelő a szöveg, addig a finanszírozás és a károk és veszteségek támogatása területén van mit fejlődni, és a fejlődő országok adaptációjára sincs elég figyelem fordítva. A szöveg megemlíti a 100 milliárd dolláros klímafinanszírozást, de határidőket nem szab hozzá, és ugyan a károk és veszteségek miatti támogatás szükségességét is elismeri, erről sincsenek részletek.
Péntek reggel aztán újabb vázlatot adtak ki a tárgyaló felek: pozitívum, hogy benne maradt a nagyon erős megfogalmazás a szénről és a többi fosszilis energiahordozóról, és több minden került bele az alkalmazkodásról, valamint a károkról és veszteségekről is. Radikális változások azonban nem történtek.
Reménykedésre adhat okot, hogy szerda este bejelentették: a kínai küldött, Csie Csenhua, és az amerikai John Kerry külön megállapodást kötöttek, amely értelmében a két legnagyobb kibocsátó együtt fog dolgozni a párizsi klímacélok megvalósításán. Ez egyelőre azonban elég megfoghatatlan ígéret, mindenesetre biztató, hogy született egy ilyen megállapodás, akkor is, ha a részleteket még nem ismerjük.
Tegnap este az is kiderült, hogy a klímaaktivistáknak vajmi kevés reményük van abban, hogy sikeres legyen a klímacsúcs: Vanessa Nakate elmondta, hogy a jelenlegi 2,4 Celsius-fokos felmelegedés rengeteg sérülékeny területnek elfogadhatatlan, és hogy nem bíznak a változásban – hiszen az előző 25 COP-on sem történt komoly előrelépés. Emellett azonban felkérte a vezetőket arra: bizonyítsák be, hogy nincs igaza.
Folyosói pletykák és bennfentesek szerint Szaúd-Arábia, aminek a gazdasága (és gazdagsága) az olajra épül, aktívan fúrja a klímatárgyalásokat – ezt megteheti, mert a végső szöveg elfogadásához szükség van teljes egyetértésre. Több ország kivárásra játszik, így többek között Kína is, Ausztrália pedig nagyon passzív, és nem támogatja a fosszilis energiahordozók kivezetését. Utóbbi országot egy korábbi COP-tárgyaló szakértő Oroszországgal és Szaúd-Arábiával hozta egy szintre, és problémásnak nevezte a klímatárgyalásokkal kapcsolatban. Dánia és Costa Rica vezetésével kőolaj- és földgázkitermelésről is született vállalás, az aláíró országok megfogadták, hogy kivezetik ezeket is. Az aláírók összesen hatan vannak az alapítókon kívül: Franciaország, Grönland, Írország, Quebec, Svédország és Wales. Ehhez
Mindezek fényében nem csoda, hogy a COP26 valószínűleg nem fogja elérni az elé kitűzött célt: azt, hogy olyan vállalásokat hozzon tető alá, amelyek garantálják, hogy az iparosodás előtti időszakhoz képest 1,5 Celsius-foknál nem fog tovább melegedni az átlaghőmérséklet. Biztosat persze csak az egyezmény kihirdetése után lehet erről is mondani.