Magyarországnak nemhogy tengere, de jószerivel harminc méternél mélyebb tava sincs, így nyugodtan mondhatjuk, hihetetlen magyar siker született a 18. CMAS vízalattifotó-világbajnokságon: a Madeirán, Porto Santóban megrendezett eseményen ifjabb Lőrincz Ferenc búvárfotós és Takár Yvette búvároktató, búvármodell a nagylátószögű kategóriában világbajnoki címet szerzett.
„A vb öt napon át tartott, és múlt hét szombaton fejeződött be. 18 ország 34 búvárfotós csapata vett részt rajta. Az első nap kisorsolták a merülőhelyeket, valamint azt, hogy a sok nemzet közül két finn versenyzővel kerülünk egy hajóba. A korábbi világbajnokságokkal ellentétben idén minden kategóriát külön-külön díjaztak, összetett győztest pedig nem hirdettek” – számolt be a siker hátteréről a 24.hu megkeresésére Takár Yvette, aki 1994 óta búvárkodik, három évvel később már megszerezte az oktatói képesítést, azóta itthon és külföldön is több száz embert tanított meg a merülés alapjaira.
Csapattársa, ifjabb Lőrincz Ferenc hobbiként kezdte a víz alatti fotózást, ma már CMAS (Víz alatti tevékenységek világszövetsége) búvárfotós-oktatójaként űzi ezt a mesterséget. Az immár világbajnok páros öt éve Máltán ismerkedett meg egymással. Ferenc egy fotóscsoportot hozott a szigetre, és egyik alkalommal éppen Yvette vezetésével merült. Nem sokkal később kérte fel búvármodellnek, azóta vesznek részt közösen nemzetközi versenyeken.
„Azért vállaltam el a búvármodellkedést, mert kellett valami plusz, ami kicsit kizökkent a mindennapi munkából, mert bármilyen misztikusan is hangzik a búvároktatás, egy idő után az is csak egy munka. A víz alatt fontos a jó lebegés és a tökéletes tartás, mert azokat a képeket díjazzák, amelyeken minden tökéletesen látszik. Ez nem jön magától, évtizednyi gyakorlat szükséges hozzá.
Sajnos idén a nagylátószögű búvármodell kategóriában nem értünk el helyezést, de mindenért kárpótolt, hogy speciális témában hatodik helyen végeztünk a rák fotónkkal és a nagylátószögű hal kategóriában mindenkit felülmúltunk.
De vajon szimpla vakszerencse, vagy kifejezett tudást, felkészülést igényel az, hogy valaki úgy kapjon lencsevégre egy hatalmas halat a tenger mélyén, hogy azt a Renee Grinnell Capozzola (USA) által vezetett hét tagú nemzetközi zsűri a legjobbnak értékelje?
„Az adott merülési terület ismerete elengedhetetlen. Mivel mi három nappal a verseny előtt érkeztünk, alaposan bemerültük mind a négy helyszínt. Megfigyeltük, hogy a Cordeca hajóroncsban él egy 150 kilós hatalmas sügér. Rendre ott úszkált körülötte, és úgy tűnt, kifejezetten szereti a búvárokat, tőlünk legalábbis nem félt. A verseny előtti edzéseken terveztük meg, hogy a szabályoknak megfelelően hol kaphatjuk le a legoptimálisabb körülmények között a halat. A versenyen rögtön odaúsztunk, és vártunk” – mesélte Yvette.
A világbajnokságon rendkívül szigorúak az előírások. A résztvevőknek merülés közben arra is figyelniük kell, hogy a biztonságos, lassú, ütemes felemelkedéssel együtt kilencven percnél egy másodperccel se töltsenek többet a víz alatt, és harminc méternél ne merüljenek mélyebbre a kamerával, mert ha bármelyik szabályt megszegik, azonnal kizárják őket a versenyből.
„A nyertes sügér képünk úgy készült, hogy Feri egyik kezében a feje fölött, negyven centivel a megengedett mélység felett, 29,6 méterrel a vízfelszín alatt lebegve tartotta a kamerát, miközben a másik kezével exponált. Eközben a kamera elé csaltam a halat. Ugyanis a víz alatti fotózás igazi csapatmunka. Amikor éppen nem búvármodellként vagyok a vízben, világítóként segítem Feri munkáját. A víz alatti fényviszonyok az esetek többségében nem olyanok, amelyek lehetővé teszik a művészkedést.
Amikor exponál, a megfelelő helyen kell tartsam a lámpát, nem mindegy hova, milyen távolságra úszom, majd lebegek mozdulatlanul épp. Olykor, mint most a rák fotózása közben, negyven percen keresztül tartva a snootot (optikai fényszűkítő, amely exponálás után a vaku fényét irányítja egy adott pontra – a szerk.) egyetlen pontra
– mutat rá Yvette arra, hogy egyáltalán nem a vakszerencsén múlik egy-egy kép minősége. Az újdonsült világbajnok páros nőtagja hozzátette, fotózás közben kézjelekkel kommunikálnak, és az elmúlt öt évben annyira összeszoktak, hogy szemrebbenésből is tudja, mennyivel kell feljebb vagy lejjebb tartania a világítást, vagy éppen modellként, hol, hogyan tartsa magát.
A két versenyzőnek ezúttal a Búvár Szakszövetség támogatta a kiutazását, de igazából hobbi ez, mert más versenyeken maguk állják a költségeket.
„Nagyritkán megkeresnek minket egy-egy képünk miatt, de összességében nem pénzdíjasak a versenyek, hanem a nyertes képekhez szponzori felajánlásokkal búvárutakra lehet vouchert nyerni, így inkább szórakozás, aktív kikapcsolódás ez. Ugyanakkor mindennél felemelőbb és megtisztelőbb érzés a magyar nemzetet képviselni egy világbajnokságon”.
