A nők általában tisztában vannak azzal, hogy átlagosan 35 év felett elkezd csökkenni az esélyük az első gyermek fogantatására és kihordására, valamint arra, hogy egészséges baba szülessen. Azt viszont kevesen tudják, hogy a férfiak termékenysége is egyre csökken a korral, ráadásul olyan életmódbeli sajátosságok is befolyásolhatják, mint a dohányzás, az alkoholfogyasztás, elhízás vagy a stressz, de még az olyan banálisnak tűnő faktorok is, mint a rossz étkezés vagy a túl sok forró fürdő és szűk nadrág. Bár kevesebb szó esik róla, a sikertelen gyerekvállalások 50 százaléka mögött a férfi meddősége áll.
Az elmúlt évtizedekben egyre több kutatás foglalkozott azzal, hogy romlik a férfiak spermájának minősége: egy 185 tanulmányt összefoglaló metaanalízis szerint az elmúlt néhány tíz év során jelentősen (50 százalékkal) csökkent a nyugati férfiak spermiumszáma, ami a termékenységükre is súlyos hatással van, hiszen a kevesebb hímivarsejt egyrészt csökkenti a nemzőképességet, másrészt felveti azt a kérdést, hogy ez valójában a férfiak romló egészségi állapotának lenne a jele. A megfigyelt csökkenés oka tulajdonképpen ismeretlen.
Azzal, hogy az első gyermek vállalása későbbre tolódott és a párok mindkét tagja közelebb áll a 35 évhez, mint a 30-hoz, jelentősen csökkent az esélyük arra, hogy aktív együttlét mellett, egy éven belül gyermekük szülessen. Ha ilyenkor derül csak ki egy egészségügyi probléma a férfinél (is), akkor annak kivizsgálása és korrigálása jelentősen hátráltathatja a tervezett családalapítást, pedig a problémák megelőzésében nagyon sokat segítene, ha – ahogy a nők az éves nőgyógyászati szűrésre mennek – ők is rendszeresen vizsgáltatnák a spermájukat. A KRIO Intézet tudományos igazgatója, Dr. Száraz Leonóra elmondta, hogy ha életkorban kellene meghatározni, akkor a férfiaknak is a 35 a mágikus számuk:
nagyjából ettől kezd stagnálni, majd 40 éves kortól csökkenni a tesztoszteron mennyisége, a spermiumok száma és a spermiumok mozgékonysága.
A KRIO Intézet éppen ezért kezdte el a Biztonsági Spermatárolás Kampányát, ami kifejezetten arra hívja fel a figyelmet, hogy a kockázati csoportokba nem tartozó, egészséges fiatal felnőttek is éljenek a spermatárolás lehetőségével. Egyetlen alkalommal adott ondó mintából akár tíz-tizenöt egység is fagyasztható, így – ha a későbbiekben gond adódna a nemzőképességgel – akkor az eltárolt mintával jó eséllyel lehet akár több alkalommal is próbálkozni.
A tárolást minden esetben megelőzi az ondó minta számítógéppel támogatott mikroszkópos analízise, ami a KRIO Intézetnél a minta térfogatának, pH-jának, viszkozitásának, a spermiumok számának, mozgékonyságának, morfológiájának és életképességének meghatározását jelenti. Az analízis remek lehetőség arra is, hogy időben kiderüljön, ha a nemzőképességet befolyásoló betegség, gyulladás, fertőzés áll fenn. Akinek a helyszíni mintaadás bármely okból nem felel meg, otthonról is hozhat gyógyszertári tárolóedényben mintát magával. Fontos, hogy a mintaadás előtt minimum 3 – maximum 5 napos szexuális önmegtartóztatással kell élni, mert ennél hosszabb idő esetén a spermiumok motilitása (mozgékonysága) jelentősen leromlik, ha pedig rövidebb, akkor a spermiumok száma lesz kevés.
„Kb. 30 percig tart a minta analízise, amivel a nemzőképesség a WHO határértékeihez viszonyítva objektíven meghatározható” – mondta a tudományos igazgató.
Az ondó minősége tulajdonképpen biológiai indikátora a férfi egészségi állapotának, mert általánosan igaz, hogy egy lappangó betegség is már jelentősen károsíthatja a nemzőképességet.
Ha bármilyen eltérés kerül kimutatásra az analízis során, akkor az intézet andrológus szakorvosa segít a szükséges kezelés meghatározásában.
A spermiumok cseppfolyós nitrogénben (-196 Celsius-fokon) illetve annak gőzterében korlátlan ideig a minőségük eltarthatók, ehhez azonban előzőleg a mintát megfelelő módszerrel le kell hűteni a tárolás hőmérsékletére. A fagyasztás, illetve felengedés során a képződő jégkristályok károsíthatják a spermiumokat, ezért ennek elkerülésére krioprotektív oldatot alkalmaznak, ami megakadályozza jégkristályok kialakulását. Az így eltárolt mintát – szakszerű előkészítést követően – később bármilyen asszisztált reprodukciós eljárásban (inszemináció, „lombik”) fel lehet használni.
Az ideális nyilván az lenne, ha a férfi időben eltárolná a mintáját, mellette pedig igyekezne egészségesen élni, odafigyelve arra, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a nemzőképességét és általában az egészségét. A környezetünk, az életmódunk azonban közel sem ideális, így a biztonsági tárolás egy olyan B lehetőség, amikor az A út – bár mindent megtettünk érte – mégsem járható.
A biztonsági tárolás nem nevezhető költségesnek, a nőgyógyászati vizsgálatok terheivel össze sem vethető – tulajdonképpen „csak elhatározás kérdése”.
