Egy felülvizsgálatra váró tanulmány alapján a fogságban élő orangutánok olyan kommunikációs mintákat mutatnak, melyek vadon élő társaiknál nem figyelhetőek meg – írja az IFLScience. Ez arra utalhat, hogy a gesztusokkal kapcsolatos kreativitás egy ősi vonás az emberféléknél, és kulcsfontosságú lehetett a nyelvhez vezető evolúciós úton.
A nyelvészetben a produktivitás arra vonatkozik, hogy az ember miként képes új kifejezéseket létrehozni – a jelenség nagyban segítette a különböző nyelvek kialakulását. Bár a kommunikáció az állatokra is jellemző, az emberen kívül csak kevés fajnál dokumentálható a produktivitás.
Marlen Fröhlich, a Zürichi Egyetem munkatársa csapatával azt mérte fel, hogy miben különbözhet egymástól az állatkertben és a vadon élő orangutánok kommunikációja. A mesterséges környezetben egészen máshogy telnek az élőlények mindennapjai, mint a természetben: az állatkertekben a jellemzően magányos orangutánok például jóval közelebb élnek egymáshoz, többet mozognak a talajon, és gyakrabban lépnek interakcióba az emberekkel, mint a vadonban. A különleges környezet ugyanakkor előnyökkel is jár: az állatkert lakói nem folytatnak küzdelmet a táplálékért, és nem kell tartaniuk az élőhelyük elvesztésétől, a ragadozóktól, illetve a vadászoktól.
Fröhlichék arra gyanakodtak, hogy az eltérő hatások miatt az állatkerti orangutánok kommunikációja is egyedi. A kutatók öt intézmény 30 példányát, illetve Borneo és Szumátra erdeinek 41 egyedét vizsgálták, így összesen mintegy 3 ezer nem vokális információátadást tudtak elemezni.
A különleges jelzések általában játékkal vagy táplálékkal kapcsolatosak.
A szakértők úgy gondolják, hogy a társasabb, illetve kevésbé a fákhoz köthető életmód hatására új kommunikációs viselkedések alakulhatnak ki az orangutánoknál. A kutatók arra gyanakodnak, hogy ez a primitív, az emberféléknél kifejlődött produktivitás fontos mérföldkő volt az emberi nyelv létrejöttében.
