Nem szorul magyarázatra, hogy az új koronavírussal kapcsolatos álhírek mennyire károsak, ám sokszor még a hiteles forrásból származó, megbízható információk is nagy kavarodást okoznak, ha azoknak a hátterét nem fejtik ki a laikusok számára is érthető formában. Emlékezzünk vissza a japán nőre, aki (állítólag) gyógyulása után pár nappal ismét megfertőződött, vagy a napfény „vírusölő” hatására, és hogy csak idősekre veszélyes, de akár a tesztfázisba kerülő vakcinákra – mindegyik kifejtését elolvashatja nálunk a kiemelt kulcsszavakra kattintva.
A közös bennük, hogy a hír klasszikus definíciója szerint valós tényt állítanak, ám annak értelmezését már az olvasóra bízzák, aki általában felületes hírfogyasztó, nem tesz fel kérdéseket, nem ás mélyre. Ehelyett néhány kiragadott információ alapján pánik lesz rajta úrrá, vagy átadja magát a hasonlóan káros hurráoptimizmusnak.
Mit jelent, hogy már embereken tesztelik az új koronavírus elleni vakcinát? Mikor lesz belőle a gyakorlatban, tömegesen alkalmazható oltóanyag? Akár az amerikai elnök, akár más gazdag ország vezetője ráteheti-e a kezét az első készletekre? Erről kérdeztük Kacskovics Imre professzort, az ELTE TTK dékánját, az Immunológiai Tanszék vezetőjét.
Trump állítólagos szándéka kiverte a biztosítékot
Kezdjük azzal, hogy a német sajtó szerint az amerikai elnök jelentős összeget ajánlott egy vakcinagyártáson dolgozó német cégnek: biztosítson az Egyesült Államok számára „exkluzív hozzáférést” a majdani oltóanyaghoz. Nem tudni, valóban így történt-e, de jogos kérdések merülnek fel a vakcina jövőbeli adásvételéről.
A hír sokakat meglepett és megrémisztett, és elméletben nem kizárt, hogy valamely gazdag ország felvásárolja a jogokat, majd dönt arról, hogy kinek és mikor ad el
– mondja a 24.hu-nak Kacskovics Imre.
Mielőtt feltennénk a régi lemezt a nyerészkedő gyógyszergyárakról, ki kell emelni, hogy bármilyen új vírusellenes szer előállítása legalább olyan bonyolult, idő- és költségigényes folyamat, mint a gyógyszerfejlesztés.
Volt már ilyen 2009-ben
Ha tehát valaki felfedez egy új hatóanyagot, és azt szabadalmaztatja, annak gyártására kizárólagos engedélyt kap, és ezek után azt tesz vele, amit akar: ha úgy tetszik neki, eladja a legtöbbet kínálónak, vagy maga kezdi forgalomba hozni. A kapacitás pedig nyilvánvalóan véges, így benne van a pakliban olyan forgatókönyv is, hogy
Mindez persze csak elmélet, nem több, de megtörténhet. Ugyanis egyszer már volt rá példa 2009-ben: a sertésinfluenza ellen hatékony készítmény, a Tamiflu bizony pont a fenti okokból nem jutott el minden olyan országba, ahol szükség lett volna rá.
De ne fessük az ördögöt a falra, egyelőre még vakcina sincs, korai az elosztásán „aggodalmaskodni”. Szolidaritást várni ebben a helyzetben talán naivság, mégis lehet okunk a derűlátásra. Világszerte gőzerővel folyik a kutatás, több országban is biztató eredmények születnek, idővel számos szabadalom áll majd rendelkezésre. Nézzük inkább, hol tartunk most.
Jól állunk, de még messze a cél
A vakcinafejlesztés során, ha adott anyag jól teljesített a laboratóriumban, majd az állatkísérletek során, a munka következő és egyben leghosszabb, legbonyolultabb szakasza következik: a klinikai vizsgálatok. Néhányan már eljutottak idáig, legutóbb az amerikai Kaiser Permanente Washington Egészségkutató Intézet bejelentése kapott nagy figyelmet: a kísérleti vakcinát 45 egészséges felnőttnek adják be eltérő dózisban.
Ebben a vírus még nincs benne, vagyis a kísérőanyag hatását vizsgálják, fertőzést nem okozhat. Később azonban a véglegesnek szánt, vírusmaradványokat is tartalmazó oltóanyagot juttatják emberekbe.
Ezek után meg kell várni az önkéntesek immunválaszát, és vizsgálni, hogy megfertőződnek-e. Maga a folyamat akár 3–4 hónap is lehet, és ha az eredmény nem tökéletes, az egészet kezdik elölről
– mondja a 24.hu-nak Kacskovics Imre.
A végén nemcsak a vakcina bizonyulhat hatástalannak, de maga a kísérlet sikere sem törvényszerű. Gondoljunk bele ugyanis, hogyan ellenőrizhetjük, hogy az alanyok védettsége kialakult? Egészséges emberek tudatos megfertőzése egy potenciálisan halálos vírussal etikailag teljesen kizárt: a „véletlenre” kell bízni, hogy mindennapi életüket ugyanúgy folytatva találkoznak-e a vírussal vagy sem.
Legkorábban 2021-ben
Ha viszont – mondjuk úgy – teljes a siker, még mindig számtalan újabb teszt, vizsgálat van hátra, ami mind idő, idő és idő. A vakcinának és a segédanyagnak semmiképp nem lehet halálos, súlyos vagy maradandó károsodást okozó mellékhatása, el kell találni az ideális dózist úgy, hogy százezrek, milliók, sőt jelenleg azt is mondhatjuk, 7,5 milliárd ember többségében elérje a kívánt hatást.
A többségben, mert az egész emberiséget képtelenség megvédeni: a jó vakcina is „csak” az emberek 90 százalékát képes megfelelő mértékben rezisztenssé tenni. És hogy a hírek tengerében megjelent ilyen-olyan stádiumok, tesztek között mikor számíthatunk az új koronavírus elleni oltóanyagra?
Felrúghatják a protokollt
A gyorsaságot a biotechnológia bámulatos fejlődése teszi lehetővé, illetve különleges helyzetekben a protokoll megváltoztatására, az úgynevezett biztonsági idő lerövidítésére is van mód.
Nyilvánvalóan nem veszélytelen vállalkozás, de akadnak olyan helyzetek, amikor ígéretes vakcina esetén azt kell felmérni, mivel okozunk több kárt. A biztonsági idő szigorú betartásával, miközben ezrek halhatnak meg, vagy annak lerövidítésével, következésképp a tesztre jelentkező önkéntesek veszélyeztetésével?
Nyilvánvalóan ez állhat az amerikai Moderna cég bejelentése mögött, miszerint „az állatmodellek jelen esetben nem tűnnek kritikusnak”, ezért nem várják ki azok végleges eredményeit, hanem a protokollt megtörve rögvest embereken is kipróbálják az általuk fejlesztett vakcinát.
Kiemelt kép: Jalaa Marey /AFP
