Az elmúlt években két trend kezdett kibontakozni az okostelefonok piacán: a készülékek egyre nagyobbak és egyre drágábbak – ez vezetett oda, hogy sok felhasználó zsebében ma már jellemzően egy hathüvelykes méretű, közel ezerdolláros készülék pihen. Viszont nehéz helyzetben van az, aki nem akar tepsimobilt cipelni magával, de nem is akarja beérni gyengébb teljesítménnyel,
Pár hete mi is részt vehettünk Londonban a Samsung Galaxy S10-szériájának bemutatóján, ahol rövid időre kézbe foghattuk mind a négy új modellt. Már akkor is a Galaxy S10e izgatta a legjobban a fantáziánkat, most pedig huzamosabb használat után tudjuk elmondani, hogyan teljesített a kicsike.
A Samsung gyakorlatilag azt a stratégiát követi, amit az Apple az iPhone SE-vel, a Google pedig a Pixel 3 Lite-tal: a csúcskategóriás modellek fő előnyeit kínálja egy olcsóbb készülékben. A Galaxy S10e modellbe ugyanazt az erőt pakolták, amit a nagyobb testvérekbe, némi eltéréssel a kamerák terén, illetve itt nem kapunk ultrahangos ujjlenyomat-olvasót, na és persze kisebb kijelzővel, akkumulátorral látták el – de ennek ellenére is bőven akadnak érvek a vásárlás mellett.
Kompakt jóság
Az 5,8 hüvelykes méret ne legyen megtévesztő, az S10e minden ízében prémiummodell, az anyaghasználattól kezdve a dizájnig: a fémkeret masszív, ahogy az üvegborítás is szépen vonja be elöl-hátul (bár ez Gorilla Glass 5, és nem 6). Ugyanaz az IP68-as szabvány szerinti vízállóság jellemzi, mint a nagyobb testvéreit, tehát nem kell félni, ha beleesik a vízbe, ráadásul a fülhallgató jack is megmaradt a készülék alján az USB-C port mellett. Baloldalra kerültek a hangerőszabályzók és a Bixby gomb, ami egy szoftveres frissítésnek hála már kevésbé idegesítő, mert simán kiiktathatjuk. Jobb oldalon fekszik az egyben ujjlenyomat-olvasóként is szuperáló bekapcsológomb, a felső élen pedig a SIM-tálca pattintható ki, amibe két nanosimet, vagy egy nanosimet és egy microSD-kártyát rakhatunk.
Napokon át cipeltem magammal az apróságot, ami kényelmesen elfért a zsebemben, és tavaszi kabátban felüdülés volt hordozni a Note9-em helyett: jól használható egy kézzel, a hüvelykujjammal se kellett tornáznom azért, hogy lehúzzam a kijelző tetejéről az értesítési panelt. Egy szilikontokkal pedig főleg nem kell félni attól, hogy kicsusszan a kezünkből, teljes magabiztossággal nyomogattam a megállóban.
Az 5,8 hüvelykes Super AMOLED kijelző amellett, hogy kisebb, „csak” FHD+ felbontású, ami kevesebb pixelt jelent, mint az S10 esetében, de még a tavalyi S9-nél is. Valahogy mégsem olyan feltűnő ez a kvázi „visszalépés”, mert ne felejtsük el, a méret is kisebb. Élénk színek, maximális betekintési szög jellemzi, támogatja a HDR10+-t, és erős napfényben sem kell erőlködnünk az olvashatósággal a maximális 1200 nites fényerő miatt. Az pedig egyáltalán nem feltűnő, hogy most elmaradnak a Samsungot jellemző kerekített szélek és sík az előlap – az Edge paneleket egyébként így is használhatjuk.
A szinte káva nélküli Infinity-O kijelző jobb felső sarkába került a panel alá épített kameralyuk, és valahova ide került a fény- és közelségérzékelő is, de a készülékben nincs pulzus- és véroxigénszint mérő szenzor. Mivel először használtam kameralyukas készüléket, eleinte nehéz volt megszokni – talán még kifejezetten is zavaró volt a középre helyezett notch-hoz képest, de egy idő rááll az agy erre az asszimetriára, főleg ha választunk valamilyen kreatív háttérképet. Utólag már úgy látom, hogy a kameralyuk sokkal elegánsabb megoldás a szenzorszigetnél.
Az S10e-ről elmarad a széria egyik nagy újításának szánt kijelzőbe integrált ujjlenyomat-olvasó is, vélhetően a költségek lefaragása miatt – a hátlap helyett a jobb oldalra helyezett bekapcsológomb látja el ezt a funkciót, ami számomra a legkényelmetlenebb elem a készüléken. Nem csak elsőre, de még mindig az az érzésem több nap után is, hogy nem eléggé türemkedik ki a keretből, ráadásul mintha magasan is lenne, mert mindig feljebb kellett nyúlnom annál, mint ami elsőre kézre állt volna.
Ha már biometrikus azonosítás, akkor emellett persze ott van még a 2D-s arcfelismerés lehetősége, amivel kapcsolatban még maga a cég is bevallotta, hogy elsősorban a gyorsaság miatt éri meg használni – ezért is választottam én is az ujjlenyomat-olvasó helyett.
Kis testben szép képek
Jó hír, hogy az alacsonyabb ár nem jelenti azt, hogy a Samsung egy kevésbé combos chipet épített a kistestvérbe, az S10e is a 8 nanométeren gyártott Exynos 9820 chipsetet kapta. Emellé variánstól függően 6/8 gigabájt rendszermemória és 128/256 gigabájt tárhely társul. Az akkumulátor 3100 milliamperórás, és támogatja a gyorstöltést, valamint a Wireless Powershare-t,
Már a bemutatón is felmerült bennünk a kérdés, hogy a fenti hardverhez elég lesz-e ennyi szufla, és tényleg ez lett a készülék egyik gyenge pontja. Az üzemidő a vártnál rövidebb – ha munkába menet olvasgatunk, napközben telefonálunk, és az ágyban is instagramozunk picit, vagy megnézünk pár videót, akkor a nap végén töltőre kell rakni – a heavy usereknél kb. 5 óra kijelzőidő tűnik valószínűnek.
Ha viszont játékra szeretnénk használni, az se riasszon minket vissza, mert bár a kijelző mérete miatt nem ez lehet az elsődleges cél, az S10e itt sem szerepel le: zökkenőmentesen megy rajta a manapság menő PUBG Mobile, és még az effektekkel teletűzdelt Asphalt 9 Legendsszel is szépen megbirkózik.
Ahogy a bemutató cikkünkben is írtuk, az egyes Galaxy S10-készülékeket leginkább úgy lehet megkülönböztetni, ha rápillantunk a hátlapjukra: az S10e hátulja kettő, míg az S10 és az S10 Plus három szenzort kapott. A kamerarendszer része egy 12 megapixeles főkamera, ami képes körülményektől függően f/1.5, illetve f/2.4-es rekeszérték közt váltogatni, ezt a szoftver maga választja meg. Ezen felül adott a 16 megapixeles fix rekeszértékű ultraszéles-látószögű egység, ami a tájképekben segít, és van még egy ledes villanó is. A mesterséges intelligenciával megtámogatott kameraszoftver 30 jelenetet ismer fel, és eszerint optimalizálja a beállításokat. Elölre egy 10 megapixeles kamera került, és még ezzel is nagyon szépen textúrált szelfiket kapunk.
Ezzel a mobillal próbáltuk ki az S10-ek egyik nagy újdonságát, a Bixby rutinokat is. Ugyan a virtuális asszisztens magyar nyelv támogatásának hiányában nem túl hasznos a hazai vásárlóknak, itt anyanyelvünkön adhatjuk meg a beállításokat. Ez gyakorlatilag egy csomó előreprogramozott viselkedést jelent, amivel nekünk már nem kell bíbelődnünk, és perceket spórolhatunk, mivel a funkciók és beállítások automatikusan módosulnak a tartózkodási helyünk, illetve a tevékenységeink alapján.
A javasolt rutinok lényegében le is fedik a szükséges eseteket: beállíthatjuk, hogy az ébresztő után milyen appok induljanak el rögtön, és ha beértünk a munkahelyünkre, akkor milyen hangmódra váltson az eszköz, melyik wifire csatlakozzon, mi jelenhet meg a zárolt képernyőn. Lefekvés előtt csökkentse magától a kékfény kibocsátását, aktiválja a ne zavarj üzemmódot, és a többi, amit szükségesnek találunk. Ami kevésbé tetszett, hogy ehhez kell a helymeghatározás is, ami szívja az amúgy sem erős aksit. Érdemes hát az akkumulátor beállításai közt megkeresni a nekünk megfelelő kímélő beállításokat, és alacsonyabb fényerőn használni a panelt, hogy a legtöbbet hozhassuk ki a telefonból.
A Galaxy S10e kellemes meglepetés, főleg a szép kivitelezés, kompakt dizájn és tisztes kamerarendszer, valamint kijelző miatt. A kényelmetlen ujjlenyomat-olvasóval és a gyengébb üzemidővel ki kell egyezni, ahogy a telefotó lencse hiányával is, de ha ezeket a jellemzőket képesek vagyunk feláldozni, máris az alapmodellnél 50 ezer forinttal olcsóbban (258 ezer forint) lehet a miénk egy kiváló készülék – szerintünk nem rossz üzlet, mert lényegében tényleg szinte ugyanazt kapjuk, amit a nagyobb modelleknél, és a kis tenyerűek végre mást is választhatnak az iPhone helyett.