Az idén 85 éves út története még 1857-ben kezdődött, mikor a hadügyminisztérium megbízta az Egyesült Államok hadseregének térképészeti hadtesténél szolgálatot teljesítő Edward Fitzgerald Beale hadnagyot, hogy építsen egy kormányzatilag finanszírozott kocsiutat a 35. szélességi fok magasságában. (A másodlagos célkitűzések között egyébként az is szerepelt, hogy kiderítsék, érdemes lenne-e teherhordó állatként tevéket használni a délnyugati sivatagban.)
Az út másik két megalapozójának két vállalkozó, Cyrus Avery és John Woodruff tekinthető, akik éveken keresztül hirdették a fél kontinenst átszelő út ötletét, azonban lobbizásuk nem vezetett eredményre – álmuk csak akkor vált valóra, mikor a kormányzat a nemzeti országút és kocsiút program részévé tette a Los Angelest Chicagóval összekötő pályát.
Az út jelentős része persze az ezzel kapcsolatos, 1916 és 1925 közötti törvényhozás előtt is létrejött – a szakasz jelentős részét három hosszabb országút fedte le. Mikor a projekt végre szövetségi kézbe került, a közúti tervezők már az indulás pillanatában is úgy akarták kialakítani a nyolc államot átszelő utat, hogy az a vidéki és városi közösségek főútjaival essen egybe (ezek híján megteremtse azt), mivel a legtöbb kisvárosnak nem volt hozzáférése semmilyen nemzeti útvonalhoz.
Az elnevezés fogantatásának hivatalos helye a Missouri állambeli Springfield, ahol 1926. április 30-án tettek először javaslatot a Route 66 névre. Mivel az államok egyik ütőerévé vált, megkerülhetetlen lett a populáris kultúrában is – könyvek, dalok, de még televíziós sorozatokban is megjelent, de volt olyan is, melynek címadójává és központi témájává vált. Egy időben az amerikai életérzés elengedhetetlen eleme volt.
A helyi gazdaságokat felvirágoztató, és a kelet-nyugati közlekedést alapvetően lehetővé tevő útvonal hanyatlásának első lépését Dwight Eisenhower elnök tette meg, mikor aláírta az Interstate Highway Actet (vagyis az államok közötti országutakról szóló törvényt), amit többek között a német autópálya-rendszer ihletett. A Route 66 nagy részének szerepét csupán másfél évtized alatt átvette a sokkal modernebb (és egyenesebb, a környezetéhez kevésbé alkalmazkodó) Interstate 40, ami a maga 4112 kilométerével ténylegesen összeköti a keleti partot a nyugatival.
Végül 1985. június 27-én vonták ki a forgalomból – pontosabban az Egyesült Államok országúti rendszeréből –, mikor már teljes volt az egyetértés abban, hogy a közlekedők áttértek az interstate rendszerre és ezért a Route 66 feleslegessé vált, de legalábbis eljelentéktelenedett.
S bár manapság az egykori utat nem lehet megszakítások nélkül végigvezetni Chicagótól Los Angelesig, az országút egyes részei még kitűnő állapotban vannak, míg más szakaszokhoz a karbantartáson kívül még „életükben” sem nyúltak.
Akinek nincs kedve egészen Amerikáig utazni egy 66-os főútig, az mondjuk Nat King Cole helyett tegye be a Hobo Blues Band Vissza a 66-os úton című lemezét, amit akár kétszer is végighallgathat, amíg eljut Pécsről Kaposvárra vagy Kaposvárról Pécsre.
