A pályán tapasztalható tünetek amúgy is szép számmal jelezték, hogy sok minden nincs rendben a veszprémi kézilabdaklubnál. Az, hogy az együttes a szezon eddigi három Bajnokok Ligája-mérkőzéséből kettőt elvesztett, eleve nem megszokott és pláne nem elfogadott a bakonyiaknál, de ami ennél erőteljesebben hathatott a kézilabda-kedvelőkre és a hétfői döntés meghozatala előtt a klubvezetőkre egyaránt, az az ígéretek feltűnő elmaradása.
Magyarországon megbukott a tempohandball
Az előző szezon korai BL-búcsúja és a hazai bajnoki cím 11 év utáni elvesztése miatt megtépázott tekintélyű Vranjes a szezon előtti felkészülés során kijelentette, hogy ez a csapat a nyári igazolásokat követően már az ő együttese, az általa előrejelzett játék viszont nyomokban sem vált láthatóvá.
A rendelkezésre álló Bajnokok Ligája-statisztikák szerint a három ellenfél összességében kétszer annyi indításgólt szerzett, mint a Veszprém, a szisztéma alapvetésének számító gyors középkezdést pedig gyakorlatilag nem alkalmazta a magyar csapat. Ezen a téren tehát nem történt előrelépés. Látványos visszaesések viszont szemet szúrtak.
A védekezés a klub spanyol korszakával összevetve gyengült. Számszerűleg meccsenként átlagosan három góllal kapott többet a csapat, mint a Sabaté-korszak utolsó szezonjában. Amellett, hogy a mostani három találkozó egyikén sem volt nagyobb a különbség ennél, a BL találkozók 60 százalékán amúgy is ennyi vagy kevesebb dönt a győztesről.
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI
Közben az egyéni formákat illetően is egyértelmű hanyatlások következtek be. Lékai Máté, aki Vranjes érkezését követően a világ legjobb irányítói közé emelkedett, nyomokban sem emlékeztet akkori önmagára, Blagotinsek, aki a legígéretesebb beállók egyike a világon, fel sem ismerhető. A szimptómák elvezetnek a kiváltó problémákhoz is.
Mennyiség és minőség
Először is itt a mennyiség. A Telekom Veszprém keretében 20 felnőtt válogatott játékost találunk. Ebben a sportágban egyszerre heten tartózkodhatnak egy csapatból a pályán, a Bajnokok Ligája-mérkőzésekre pedig 16 játékos nevezhető. A 20 kézilabdázó törvényszerűen állandó feszültséghez vezet, frusztrációhoz, ha, ahogy az elvárható, a játékosok mindegyike ambicionálja a szereplést.
A túlzott konkurenciaharc a posztjaikon bizalomhoz szokott, vagy azt igénylő játékosokat egyértelműen visszaveti. Összehasonlításképp érdemes megemlíteni, hogy a PSG-nek 16 ilyen szintű kézilabdázója van, de azok közül is három a saját utánpótlásból felkerült fiatal.
Másik kérdés a minőség. E tekintetben is meglepő döntések születtek Veszprémben. A nyáron érkezettek közül René Toft Hansen eljövetele észérvekkel nehezen alátámasztható a posztján nála fiatalabb, és már jelen állapotában is jobb Blagotinsek és Nilsson megtartása mellett. A dán játékos 34 éves, és az előző fél évben nem lépett pályára súlyos sérülése miatt. Az irányító Mahé kifejezetten Vranjes kívánságára költözött át Flensburgból, a svéd edző korábbi együttesétől. Ott sem, a francia válogatottban meg pláne nem volt vezéregyéniség, sőt gyakran inkább csak a szélen, mintsem irányítóként számítottak rá, de az edzői elvek ismerete, és Vranjes bizalma indokolttá tehette volna a szerződtetését.
Csakhogy az előző szezon közepén a Füchse Berlin történetének legnagyobb átigazolási díját kifizetve hozták Veszprémbe a korábbi Bundesliga-gólkirályt, Petar Nenadicsot fél évvel szerződése lejárta és ingyen igazolhatóvá válása előtt. A korábbi időszakot is furcsa átigazolások jellemezték, mint amilyen a csaknem két éve játékon kívül lévő Accambray, vagy a Veszprémben marginális szerephez is alig jutó horvát válogatott, Kopljar igazolása. Ez már korábban is annyira szembeötlő volt, hogy már másfél éve írtunk erről.
Kinek a bűne az össze-vissza igazolás?
A keret szerkezetileg is kívánnivalót hagy maga után, ugyanis a kettes védő posztról csak távoztak játékosok, az ezen a – mozgékony hatosfalas védekezésben – különösen érzékeny helyen magukat természetes közegben érző játékosok száma radikálisan esett, miközben hármas védőből Dunát lehet rekeszteni. Emlékezetes módon már a Veszprém első Final Four szereplése után az akkori edző, Carlos Ortega a kettes védő poszton történő erősítést nevezte a legfontosabbnak. A helyzet azóta pedig csak romlott. Nagy László közben 37 éves lett, és az évek óta témát szolgáltató tehermentesítéséhez sem kerültek közelebb.
Az átigazolásokban mutatkozó anomáliák egyenes következménye az, amit a játékban látott mindenki. Legalábbis biztosan hozzájárultak az elégedetlenségre okot adó teljesítményhez. De e helyütt érdemes megjegyezni, hogy információk szerint a svéd tréner sem az előtte másoktól megszokott alapossággal készítette fel a csapatot az egyes meccsekre, ami persze stílusbéli különbségből is adódhat, ahogy a szintén kiszivárgó információk alapján az edzések száma is redukálódott, amit pedig a Bundesligacsapatánál korábban tapasztalt dupla meccsterhelés tehetett volna csak elfogadhatóvá, ami viszont itt nincs.
Így juthatott a vezetőség arra az elhatározásra, hogy az edzőt és azt a Eklemovics Nikolát is elküldi, akit 2016. júniusában nevezett ki sportigazgatónak. Kézilabda berkekben egyébként nagyjából azóta téma, hogy az egyes szerződtetések mögött gyakran erőteljesebben jelenhettek meg Eklemovics személyes kapcsolatai, és az azokkal összekapaszkodó érdekek, mint az edzői, szakmai igények. Xavi Sabate ezt egy interjúban szóvá is tette távozásakor.
A hétfőn nyilvánosságra hozott döntés meghozatalát biztosan nehezítette, hogy a Magyar Kézilabda Szövetség és a Veszprém Ljubomir Vranjest közösen vásárolta ki a nyugati sajtó szerint sosem látott rekordösszegért, egy millió euróért flensburgi állásából.Információnk szerint azóta is 30-70 százalékban állja az edző fizetését a szövetség, illetve a klub, ami jogi értelemben is komplikált helyzetet teremthet.
Most sem tudjuk a választ, hogy ezután a blama és a konfliktusok után a válogatottal egyébként nyár elején a szlovénok kiejtésével nagy bravúrt végrehajtó Vranjes maradhat-e kapitány. Ahogy azt sem, hogy ki folytatja Gulyás István átmeneti megbízatása után majd kinevezett edzőként a veszprémi padon. A hírek arról szólnak, hogy a magyar rekordbajnok visszatérhet a spanyol útra. Ezt az előző időszak meccsei is indokolják, hiszen a három BL-meccsen spanyol edzők adtak mágnestábla-leckét Ljubomir Vranjesnek.
Minden érv ellenére is az előzőekben meghozott veszprémi határozatok alapján az ember csak bízhat benne, hogy a mostani ítéleteket nem az erőteljes szurkolói nyomásnak való populista hajlamú megfelelés vágya ösztönözte, hanem komoly megfontolás rejlik mögöttük. Három évvel ezelőtt, 2015. szeptemberében ugyanis egy hirtelen felindulásból elkövetett Ortega kirúgás indította el a lejtőn az addig tervszerűen építkező klubot. Azon a lejtőn, amelyen egyelőre azóta sem tudott megállni.
Kiemelt kép: Vuko Borozan, a macedón Vardar Szkopje játékosa, valamint a veszprémi Rene Toft Hansen és Nagy László a férfi kézilabda Bajnokok Ligája harmadik fordulójában játszott Telekom Veszprém – Vardar Szkopje mérkőzésen a Veszprém Arénában . Fotó: Bodnár Boglárka / MTI
