A totyogó,parton esetlenül csetlő-botló pingvinek rajzfilmek, reklámok és a közösségi média sztárjai, ennek ellenére viszonylag kevés tudományos munka vizsgálta e madarakat. Márpedig legtöbbjüket ma már a veszélyeztetett vagy sebezhető fajok között tartják számon.
A pingvinfajok egyharmada Új-Zélandon, jobbára az ország déli területein él, ezért nem is meglepő, hogy új-zélandi tudósok végezték a mostani kutatást,amelyből kiderül: a fjordlandi pingvinek vándorlásuk során majdnem hétezer kilométert úsznak két hónap alatt.
A kutatók elképedtek
A fajt nevezik szélescsőrű pingvinnek is, egyik jellemzőjük a fejükön viselt sárga bóbita, a másik pedig, hogy minden évben vándorútra kelnek feltehetően bőségesebb élelemforrások után kutatva. A zoológusok úgy gondolták, a madarak a partok közelében maradnak, de pontos útvonalukat nem ismerték.
A kutatás során most 20 madárra erősítettek műholdas jeladókat, így pontosan nyomon tudták őket követni.
Az adatok láttán az első reakcióm az volt, hogy valami gond van. Aztán megdöbbentem: meddig úsznak még a pingvinek, mikor érnek már oda?
– idézi az MTI Thomas Mattern zoológust, az Otagói Egyetem projektvezetőjét.
Nem tudni, miért
A pingvinek megtették az Antarktiszra vezető út felét, ahol az északi melegebb víz találkozik a déli hidegebb áramlatokkal, majd visszaúsztak. A nőstények az oda-vissza úton átlagosan 6801 kilométert tettek meg 67 nap alatt, a hímek 5597 kilométert 77 nap alatt.
Csak öt madár érkezett vissza jeladóstul, a többi 15-ről út közben valahol leeshetett a műszer. Arra viszont nem találtak választ, hogy miért úsznak ilyen messzire a fjordlandi pingvinek, miközben indulásuk idején, decemberben teli vannak hallal és más élelemmel az új-zélandi parti vizek. A tudósok úgy vélik az ösztönt, amely a maratoni útra indítja őket, őseiktől örökölhették, amelyek délebbre élhettek, mielőtt Új-Zéland partjait benépesítették.
Illusztráció: TORSTEN BLACKWOOD / AFP