A haza nem lehet ellenzékben
– mondta emlékezetes, 2002. májusi beszédében Orbán Viktor. A leköszönő miniszterelnök támogatóit akkor éppen polgári körök létrehozására sarkallta, tisztázva, mit és kit ért haza alatt, megelőzve a hosszas értelmezési vitákat. Ők, akik ott voltak a téren, a Fidesz választói alkották a hazát. Azaz Orbán akkori beszéde szerint a kormányzás lehetőségének megtartásából vagy megszerzéséből nem következik a haza szenvedélyes szeretete, a nemzeti érdek érvényesülése. Ennek tükrében vetünk most egy pillantást Tiborcz István és Mészáros Lőrinc úgynevezett vállalkozókra.
Tehát itt van a miniszterelnök veje, aki az Európai Unió csalás elleni hivatalának – lapunk által megszerzett és feldolgozott – jelentése szerint csalással, sőt lehetséges, hogy bűnszervezetben elkövetett csalással, azaz maffiaszerű hálózatba szerveződve, politikai döntéseknek és beavatkozásoknak, közpénzes megbízásoknak köszönhetően szerzett jelentős vagyont. Meg itt van a miniszterelnök felcsúti barátja, aki bebizonyította, hogy létezik a ciklikus tehetség, amennyiben tálentuma, mit ad Isten, éppen a Fidesz-kormányzás idején bontakozik ki. Ilyen finoman is írhatnánk, hogy Felcsút szemérmetlen módon magánosította Magyarországot.
Ez nyilván nem történik meg, így közvetlen tudás hiányában saját közlésére kell hagyatkoznunk, amely szerint talán az lehet a siker nyitja, hogy okosabb, mint a Facebook-alapító Mark Zuckerberg. Meglehet, Mészáros kivételes erkölcsi tartását, hazaszeretetét értékeli Bayer Zsolt, a Fidesz ikonikus publicistája, aki szerint Mészárosnak és Tiborcznak nincs mit szégyellnie. Azt hiszem, komolyan mondja (merő véletlenségből épp Mészáros Lőrinc tévéjében).
Ennél szomorúbb pedig nem történhet Magyarországgal. Mert ez megint azt bizonyítja, hogy a kormányzópárt és holdudvara számára már egyáltalán nincsenek normák, nincsen már tudásuk arról mi a jó, mi a helytelen. Tényleg ott tartunk, hogy
Egyszerűen képtelenné váltak arra, hogy felismerjék a lopást, a közösség kifosztását, sőt mindezt jellemformáló tréningjeik után képesek nemzetvédelemként tálalni. Még azok is közülük, akik véletlenül összefutottak egy zsákutcában az erkölccsel, legföljebb addig merészkednek, hogy akinek van bizonyítéka, tegyen feljelentést, mintha Hagyó Miklósban ragadt Simon Gáborok lennének mindannyian. Hogy aztán majd Lázár János önfeledten beszéljen arról, azért jó a közmunka, mert az abban résztvevőknek legalább nincs idejük lopni.
Fotó: Marjai János / MTI
Mindenből az látszik, hogy a Fidesz létrehozta az igazság utáni igazságot: egy saját világot, amelyben a tények nem számítanak, az igazság pedig nem az, amiről egyébként mindannyian úgy tudjuk, hogy igazság. Az igazság után politika lehetővé tette, hogy a valóságtól való rugalmatlan elszakadás nyomán a csalást, a korrupciót nemzeti politikának nevezzék, Mészáros Lőrincet vállalkozónak állítsák be, a förtelmes gyűlöletkeltést pedig a béke garanciájaként tálalják. És amíg igazságnak tudják a hazugságot, addig magyarázhatják maguknak, hogy amit tesznek, annak bármi köze van a nemzeti érdekhez.
Ez a folyamat persze megannyi komikus jelenetet és esetet eredményez. Példaként említjük a Magyar Idők című lapot, amelyben Bayer Zsolt felvezetésével közlik az OLAF-jelentésben említett Tungsram-Schréder Zrt. nevű multinacionális vállalat rendkívül hosszú PR-közleményét. Azaz a kormánylap egy multinacionális vállalat kommünikéjét az igazságuk végleges bizonyítékaként mutatja be.
Mindegy ki mondja, mindegy, miért mondja, ha a mienket mondja: ezért nem számít, hogy éveken át treníroztak arra, hogy a tőke a profiton kívül soha semmit nem akar, így érdekei fundamentálisan különböznek a magyar emberek érdekeitől. Amikor már csak a a párt a cél, elveszik minden viszonyítási pont, így követik egymást ilyesféle tréfajelenetek.
És így fordulhat elő, hogy végül kénytelenek lesznek azt mondani, Tiborcznak és Mészárosnak nincs mit szégyellnie. Persze nehéz is mást mondani, mert ha nekik van szégyellnivalójuk, akkor Orbán Viktornak is van. Mert ez a világ, ezek az emberek, ezek a vagyonok, az ő kreálmányai. Miként azok a droidok is, akik ma már képtelenek egyetlen kérdésre is válaszolni, monomániásan ismételgetik a pártközpont kiosztott mondatait, ebből következően alkalmatlanok is arra, hogy eldöntsék valamiről, jó-e vagy sem. Igaz, Tiborcz István tekintete a minap mást üzent. Amikor a HVG videósa utolérte, a megszokott fokozhatatlanul gyáva menekülés közben rettenet látszott a szemében. Talán már átfutott a fején, hogy egyszer, meglehet, minden várakozása ellenére mégis csak szembejön még vele az igazság.
Ami pedig az: ahol Tiborcz Istvánnak és Mészáros Lőrincnek nincs szégyellnivalója, ott a haza ellenzékben van.
Kiemelt kép: 24.hu montázs
Fotó: MTI
